Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-07-04 / 26. szám
helyi história Múlt heti számunkban Esztergom-Tábor históriáját adtuk közre, tettük mindezt a július elsejei katonai temető avatása ürügyén. A témáról szóló cikkünk második részét az esztergomi Négyesi Lajos alezredes segítségével mutatjuk be. A Hadtörténeti Múzeum Hadirégészeti, Hadszíntérkutató és Hagyományőrző Osztályának osztályvezetőjétől eredő írásból a temető történetének számos részletére derül fény. 1914-1918 között a Kis-Strázsa-hegy környékén fekvő katonai gyakorlótéren terült el az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb hadifogolytábora. Az itt őrzött szerb, orosz, olasz és román katonák létszámáról olvashatunk milliós és százezres becslést. Ez utóbbi valószínűleg közelebb jár az igazsághoz, mivel a dokumentumokban fellelhető legnagyobb azonosító szám a 104 292, tehát a háború négy éve alatt, mintegy 110 000 fő töltött itt rövidebb-hosszabb időt. A járványok számos áldozatot szedtek lakói közül, akiket tizenegy temetőben helyeztek nyugalomra. Az I. sz. temetőt a Strázsa-hegy délnyugati lejtőjén létesítették, valószínűleg 1914 őszén. Ide csak hat orosz hadifoglyot és egy internáltat temettek, használatával ugyanis feltehetőleg a tábortól való nagy távolsága miatt hagytak fel. A II. sz. temető a dorogi út nyugati oldalán, a sportrepülőtér üzemanyag-tárolójának helyén húzódott. Az út keleti oldalán ma is egy dimbes-dombos rét található, amely annak idején átterjedt a nyugati oldalra is. A temetőt egy homokos domb oldalában alakították ki, az úttal párhuzamosan sorakozó sírokban pedig 157 orosz hadifogoly nyugodott. A temetőt a repülőtér építésekor számolták fel 1941-ben. A III. számú temető a Rózsa-völgy délnyugati oldalán húzódó dombgerinc tetején volt, mivel a járványok kitörésekor itt építették fel a kolerások elkülönítő táborát. Valószínűleg az I. sz. temető felhagyása után nyitották, de csupán 31 orosz hadifogoly került ide. A IV. számú temetőt a Rózsa-völgy északi oldalán alakították ki, amikor a járvány tömegméreteket öltött. Rövid idő alatt 560 orosz, 198 szerb és 13 ismeretlen internáltat kellett itt eltemetni. A III. számú temető dombgerince erre szűkös volt, így esett a választás a tágas domboldalra. A járvány méretét, jelzi, hogy míg az előző három temetőben nyugvók neveiről lista készült, addig a tömegsírokba temetetteket csak névtelenként tartották számon. A temető egészen 1918 őszéig használatban maradt. A hadifoglyok mellett ráadásul ide temették az őrszemélyzet elhunyt tagjait is, így összesen egy híján ezerhatszázhatvanan nyugszanak itt. A temető azonban valószínűleg elpusztult, amikor raktárbázist építettek a Rózsa32 hídlap hidlap.net
