Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-07-04 / 26. szám
helyi história völgybe. Az V. számú temető a Strázsa-hegytől északra húzódó homokdomb északi végén a domboldalban feküdt. Tőle északra a Szentléleki-patak partján kezdettől fogva táborok voltak, később pedig az átvonuló tábor barakkjai álltak itt. A temetőben 98 orosz foglyot helyeztek nyugalomra, már a viszont a homokbányászás ezt is elpusztította. A VI. számú temetőben, az Esztergom-Dorog-Tát vasúti kereszteződés háromszögének közepén egyetlen magányos sír volt, mely egy ismeretlen orosz katonát fogadott magába. A VII. számú a Strázsa-hegy déli lejtőjén húzódik, melyben orosz, szerb, olasz és román hadifoglyok találtak végső nyugalmat. Az idetemetettekről részletes nyilvántartás készült, pontos temetőtérkép és névjegyzék áll rendelkezésünkre, melyből kiderül, hogy összesen 1538-an nyugszanak itt, köztük két orosz tiszt is. A VIII. számú temető a tokodi bányatelep udvarán feküdt, ahova tizennégy névtelen és tizennyolc ismert orosz hadifoglyot - betegség gyanújával őket elkülönítettek - temettek. A IX. számú temető a tokodi Kolónia végében volt, ide kerültek a tokodi bánya épületeiben elhelyezett halálos betegek. A borzalmakat jelzi, hogy a tömegsírokba körülbelül 700 ismeretlen szerb és orosz hadifoglyot tettek. Ezt a temetőt egyébként csak a járvány idején használták. A X. számú temető a tokodi régi (mára már felszámolt) községi temető végében kialakított hadifogoly-parcella, melyben 91-en, köztük 86 ismeretlen orosz hadifogoly nyugszik. A XI. számú temető Ebszőnybánya keleti végén helyezkedik el, bár az orosz hadifoglyok sírját már semmi nem jelöli, egy itt álló szürke obeliszk jelzi azonban, hogy 1945-ben a szovjet hősi halottakat is ide temették, a 66 ismeretlen orosz hadifogoly mellé. A kenyérmezői hadifogolytábor temetőiben a nyilvántartások szerint 4378-an nyugszanak. Napjainkra Esztergom közelében csak egy temető azonosítható, mégpedig az egyik legnagyobb, a közel egyhektáros VII. számú. Itt az első sírokat a Strázsa-hegy lankásabb északi lejtőjébe ásták, kelet-nyugati irányú sorokkal. Az első traktus közepén meghagyott szabad térségen állt egy nagyméretű görög keleti fakereszt és a két sírkő. Ezek közül Florov törzskapitány síremléke ma is látható. A sírokba az elhunytakat pokrócba csavarva helyezték, esetenként kettesével. A nyugati részben főleg szerbek és oroszok, a keleti oldalon oroszok, olaszok és románok vegyesen nyugszanak. Valószínűleg az általánosan használt fakeresztek mellett, 1916-17-től vaskereszteket is állítottak bádog névtáblával, az 1920-as évek közepén azonban az akkor már felhagyott temető arculatát egységesítették. Körbe tövises narancseper sövényt telepítettek, a hosszanti sírsorokból, kétszer háromméteres kereszt irányú halmokat alakítottak ki, melyekbe zománcozott névtáblával ellátott, egységes vaskereszteket helyeztek. Az új rendszernek megfelelően, az addig nyugatra néző sírköveket is északi irányba fordították. A rendezett sírkertben halottak napján rendszeresen tábori misét tartott az itt állomásozó katonai alakulat, melynek gyakori résztvevője volt Serédi Jusztínián hercegprímás is, akit személyes szálak fűztek ide, mivel 1918-ban ő volt az olasz hadifoglyok tábori lelkésze. A temetőt a Szalézi Fiúiskola tanulói gondozták. Amikor a szovjet hadsereg vette használatba a laktanyát és gyakorlóteret, megszűnt a temetőről való gondoskodás. Egyedül Florov százados sírját tartották rendben, a többi sírjel folyamatosan pusztult. Az 1970-es években elvétve még volt egy-egy kereszt a sírokon, azután azok is eltűntek. Az elhanyagolt területet lassan elborította a bozót, helyenként megjelentek a sírrablók - nem tudni milyen kincsekre számítva ástak - gödrei. A Duna-Ipoly Nemzeti Park megalakulásával azonban a temető is a fokozottan védett terület része lett. A galagonya és az ecetfa lassacskán elborította, a léte viszont nem merült feledésbe. 1994-ben a József Attila Általános Iskola diákjai készítettek egy pályázati anyagot a hadifogolytábor temetőjének történetéről. Ehhez kapcsolódva, Esztergom Barátainak Egyesülete tervbe vette a temető rend- behozatalát és halottak napján egy ortodox kereszt felállítását, végül azonban annyit sikerült elérni, hogy a százados ledöntött sírkövét visszaállították a talapzatára. Négyesi Lajos alezredes 2006 telén járt először a temetőben, akkor a sírkő a földön hevert, mögötte mély rabló gödör húzódott. A Hadtörténeti Múzeum Hadirégészeti, Hadszíntérkutató és Hagyományőrző Osztályának osztályvezetője azonban a járhatatlan bozót alatt felismerte a sírhalmokat, majd a korabeli térképek és a Hadisírgondozó Iroda dokumentumai alapján kezdett kirajzolódni benne a temető története. Ezt követően született meg az elhatározás a terület egy részének megtisztításáról és emlékjelek felállításáról. A szükséges engedélyek beszerzése után, az önkormányzat anyagi támogatásával kezdődött meg a bozótirtás, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Honvéd Kulturális Egyesület szervezésében, önkéntesek, köztük Kreskai László részvételével. Ezzel párhuzamosan folyt a terület felmérése, geofizikai mérőműszerekkel történő átvizsgálása és a sírszerkezet feltérképezése, kiegészítve a dokumentumok adataival. Legvégül pedig a Falvak Kultúrájáért Alapítvány fafaragói által készített fakeresztet és díszkaput állították fel, megkoronázva az addig végzett munkát, hogy négy nemzet visszakapja hősi halottait, és hogy eggyel több hely legyen, ahol az egykori ellenségek kezet nyújthatnak egymásnak. hidlap.net hídlap 33
