Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-06-27 / 25. szám
helyi história Két király közt -Várday Pál érsek Varga Peter Denes A mohácsi síkon elszenvedett vereség hazánk történetének gyászkeretes napjai közé tartozik. Számtalanszor megírták és megénekelték az évszázadok során, a dráma pedig nemzeti létünk nagy temetőjeként a sorstragédiák szimbólumává vált, amelyhez foghatót talán csak Trianonban szenvedett el a magyarság. Pedig Mohács legsúlyosabb következménye nem a katonai vereségben, hanem a nyomában fellépő anarchikus viszonyokban rejlett, hiszen Szulejmán szultán, miután kirabolta Budát, 1526. október 9-én elhagyta Magyarországot. A fiatal, gyermektelen II. Lajos halála felvetette a trónöröklés kérdését, nemesi összefogás helyett azonban két királyjelölt is akadt. Várday Pál érsek A z egyik, Habsburg Ferdinánd, a Jagellókkal kötött dinasztikus szerződés alapján tekintette magát jogos örökösnek, Szapolyai János trónigényét pedig az 1505-ben kelt „rákosi végzések” tették legitimmé. Az utóbbi kimondta, hogy a nemzet többé nem választ idegen házból való uralkodót. A török elleni összefogás helyett a megosztott rendek mindkettőjüket királlyá választották. Szapolyai - I. János néven - 1540-ig uralkodott, I. Ferdinánd pedig 1527-től 1564-ig volt magyar király. Regnálásukat szerződéskötések és szerződésszegések, állandósuló belhá- borúk, a török elleni védekezés kétes esélyű próbálkozásai, valamint a reformáció terjedése jellemezték, míg végül mindez elvezetett az ország két- majd három részre szakadásához. Moháccsal azonban nem csak a királyi trón, hanem számos püspöki szék is megüresedett, egyebek között az esztergomi is, hiszen a csatamezőn elesett hét főpap egyike Szálkái László prímás volt. Utódául 1526. november 15-én Várday Pált nevezeték ki a méltóságba. Várday születéséről és ifjúkoráról nem sokat tudunk, annyi bizonyos, hogy nem túl gazdag nemesi családból származott, és a források - amint Laczlavik György írja róla szóló tanulmányában - mind az egyházi, mind a világi tudományokban jártas férfiúként emlegetik. Először egy 1511- ben kelt oklevélben találkozhatunk a nevével, ahol az aláíró tizenkét főpap sigilluma között az ő oroszlános pecsétje is szerepel. A budavári káptalan elöljárójaként még nem volt fölszentelt pap, de ezen nincs mit csodálkoznunk, koronás fők ebben a korban szívesen osztogattak egyházi jövedelmeket hűséges alattvalóiknak, márpedig Várday igencsak bizalmi feladatokat látott el, pályafutása során három alkalommal is viselte a kincstartói címet. Veszprémi püspökként csupán jövedelemforrásnak tekintette egyházmegyéjét, az egyházi rendet csak később, egri püspökké történt kinevezése előtt vette fel. Jelen volt a mohácsi síkon, de a csatában már nem vett részt, II. Lajos utasítására ugyanis Budára kellett mennie. Hogy később ne vádolhassák gyávasággal, írásba adatta a királlyal, hogy „akarata ellenére” kellett elhagynia az ütközet helyszínét. 1526 októberében már Tokajban, Szapolyai János táborában találjuk. Részt vett a nagyúr székesfehérvári koronázásán, bár a szertartást nem ő, hanem a rangidős nyitrai püsSzapolyai János király 30 hídlap hidlap.net
