Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-06-27 / 25. szám
közügy Mint az angolokná az időjárás... M int az angoloknál az időjárás, úgy vált mára nálunk napi társasági témává a forint árfolyama. Jó okkal. A megelőző négyöt évben, 2008 őszéig, családok százezrei vettek fel hitelt autó, lakás vásárlására svájci frankban vagy euróbán, sőt a merészebbek jenben. Ezek igen stabil pénzek, nem inflálódnak, ezért a kamatlábak is meglehetősen alacsonyak voltak, főként a magyar forintkamatokhoz mérten. Márpedig aki hitelre szorul, annak nem mindegy, hogy évente 6 vagy 16 százalékkal kell-e többet visszafizetni, mint a felvett tőke. így a családi hitelek mind nagyobb hányadát tette ki nálunk a devizahitelezés 2004 után. De hogy pontosan mennyit is kell a következő csekken befizetni, az mindig két tényezőtől függ: egyrészt, hogy mennyi a bank által felszámított kamatláb, másrészt a havi kamat- és törlesztésfizetés napján mennyi a forint árfolyama. Az első tételnek elvileg nem kellene sűrűn változnia, csak akkor, ha a banknak, mint szerződő félnek nyomós oka van a kamatláb módosítására. A másik adat viszont valóban naponta változik, mert a forint árfolyama lebeg az euróhoz képest: ma ennyi, holnap any- nyi. Hogy mennyi? Hát éppen ez az, ami miatt most olyanok is nézik - aggodalommal - a gazdasági rovatokat, akik máskülönben nem érdeklődnek a nemzetközi pénzügyek iránt. De hát az angolok sem csak azért beszélnek annyit az időjárásról, mert nem lenne más témájuk, hanem mert odaát valóban gyorsan jön és megy az eső, majd hirtelen kisüt a nap, de csak azért, hogy aki későn eszmél, már le is késsé az igazi nyarat, ami tavaly egy bizonyos szerda délutánra esett... Kicsit így érzi magát a devizahiteles magyar, amikor azt hallja, hogy a forint néhány napra visszaerősödött a tavalyi szint közelébe, csak éppen abban nem lehet biztos, hogy az ő szerződésének fordulónapján még mindig erős marad-e nemzeti valutánk, vagy ismét gyengül. Az okok kivesézésére itt nincs hely; az alapgond a 2002-es év nagy költségvetési hiányával nekilóduló eladósodás, ami áttételekkel felfele nyomta a hazai kamatszintet, miközben az állam hiányát egészen 2008-ig zavartalanul finanszírozta a külvilág ezen a magas forint-kamatszinten. A családok és a vállalkozások emiatt örömmel fogadták el a bankok ajánlatát: inkább a kisebb kamatozású devizákban tessék hitelt felvenni. Amíg a magyar- országi bankok hozzáfértek nem túl drága külföldi devizahitelhez, ment is a verkli, ráadásul a forint egészen jól tartotta magát. Sőt tavaly ilyenkor azt kellett magyaráznunk, hogy miért ilyen erős a forint - az exportőrök joggal sóhajtoztak a túl erős árfolyam miatt. Nos, ezt a bajunkat megoldotta az élet: a nemzetközi pénzügyi zavarok kitörésekor nagyott esett a forint árfolyama a legtöbb külföldi valutához képest, és főleg a gyengülő forinttal szemben brutálisan megerősödő jen tett be azoknak, akik szerencsétlenségükre japán valutában adósodtak el. Ha olvasóink között többen találva érzik magukat, keserű vigasztalásukra el kell mondani, hogy akkor sem jártak volna jobban, ha a bankjuktól frank helyett forintban vették volna fel a hitelt, mert a hazai kamatlábak is szépen megemelkedtek a válság kitörése óta. A bajok keletkezéséért súlyosan felelős kormány gyorsan megígérte a segítséget, és el is intézte, hogy a bankok a devizahiteltartozást átváltsák forintra. No de ki az, aki a tavalyinál sokkal gyengébb árfolyamon hajlandó lenne az eredeti tartozásnál nagyobb forinthitelt vállalni, a korábbinál nagyobb kamatok mellett? Itt maradt tehát a nyakunkon a gond. Most inkább az a kérdés, hogy mit hoz a jövő, mint ahogy az angolok is okkal kémlelik az eget munkába induláskor. Rövid távon kicsit javulhat a forint árfolyama, ahogy a cseh- lengyel-magyar-román térség megítélése javul. De hasonlóképpen elmehet a befektetők étvágya, ha a térségből rosszabb hírek kapnak lábra. Az európai kamatoknál jóval magasabb magyar kamatszint sok befektetők idevonz, és ez felfele hajtja a forint árfolyamát, ám mások inkább a biztonságot keresik, és nem vesznek mondjuk ötéves lejáratú magyar állampapírt, mert hátha azalatt baja esik a magyar állam fizetőképességének. Márpedig azt jelenleg legfőképp a Valutaalap hitele szavatolja, és csupán egy kis időre. Sok múlik azon, hogy lesz-e erős társadalmi hátterű kormányunk, és újraindul-e gazdaságunk fejlődése, növekedése - ami minden ország fizetőképességének az alapja. Ha végre kiderül, hogy hazánk mikor és hogyan csatlakozik az euroövezethez, akkor sokkal tisztább lesz a kép, és a forint ugyanúgy erősödésnek indulhat, mint a pezeta vagy a szlovák korona az euró átvétele előtti időszakban. Akinek elég hosszú lejáratú hitele van devizában, talán élvezheti a napos időszakot - egyszer, valamikor. Addig viszont hol esik, hol nem. htdlap 25
