Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-06-20 / 24. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Az esztergomi nyomdaipar históriája Pöltl Zoltán Sok más történelmi kincse mellett városunk iparának históriája is különleges, s bár ennek évlapjai nem tennének ki egy vastag könyvet, de a jelenkorhoz és a most élő nemzedékek életéhez mindenképpen sok szállal kapcsolódik a gyárak, üzemek krónikája. Ezúttal is az Esztergom ipartörténete című kötetet lapoztuk fel, hogy a helyi nyomdászok és nyomdászat történetét bemutathassuk olvasóinknak. A háttéranyagot - anno - Pásztor Sándor vetette papírra. A z idézett írás valójában a magyarság történetével veti össze a nyomdaipar esztergomi vonatkozásait, az első nyomda itteni megalapítását 1761-re teszi. Ekkor jött Pozsonyból Esztergomba egy bizonyos Royer Ferenc Antal nevű német nyomdászmester, aki az akkori politikai viszonyokat figyelembe véve úgy látta, hogy a királyvárosban nagy szükség lesz munkájára. Ez időben Mária Terézia gróf Barkóczy Ferencet nevezte ki Esztergom hercegérsekévé, és ez alkalommal az uralkodó visszaadta a várat is a hercegprímásnak. Royer arra számított, hogy ezzel újból visszatér és megindul Esztergomban a szellemi élet, visszatér az érseki hivatal és a káptalan. Royer Ferenc nyomdája feltehetőleg a régi megyeháza közelében indult. A német mester számításai azonban nem jöttek be, így megrendelések híján 1765-ban elhagyta a várost. Ebből az időszakból így nagyon kevés nyomtatvány maradt fenn, néhány latin nyelvű példányon kívül alig valami. Egy újabb emberöltőnek kellett eltelnie, mire ismét fellendült Esztergom, 1820-ban, az új hercegprímás, Rudnay Sándor visszatérésével és a főszékesegyház építésének megkezdésével megpezsdült újra a helyi szellemi és gazdasági élet. Ekkor kezdte meg munkáját itt Beimel József komáromi származású nyomdász. Beimel kisebb kiadványok mellett tekintélyes terjedelmű művek sokaságával is dolgozott műhelyében. A tetszetős és versenyképes köteteket a főegyházmegye forgalmazta. A vállalkozás sikerét bizonyítja, hogy az esztergomi forgalomra alapozva fióküzemet nyitott Budán. Ez az epizód 1850-ig tartott, amikor a vélhetően fővárosi nagyobb érdeklődés és a helyi árvíz okozta károk miatt Beimel eladta nyomdáját egy Horák Egyed nevű illetőnek. Az új tulajdonos a Lőrinc utcában folytatta a nyomdai tevékenységet, melyhez könyvkötészet is társult. A Horák-nyomda kiemelkedően működött, országos szinten is komoly riválisa volt a többi nyomdának, könyvkötő műhelynek. A Bazilika 1856. évi felszentelése kapcsán is számos impozáns kötet készült itt. A sikereket aztán egy újabb tulajdonos követte, mégpedig 1877-ben Buzárovits Gusztáv. A friss tulaj remek üzleti érzékkel látott neki a munkának, a régi gépparkot Németországból hozatott alkatrészekkel, betűkészlettel felfejlesztette, modernizálta. A technológia változása mellett a nyomdaipar fellendülésének kedvezett ekkoriban az is, hogy Esztergomban változatos és mozgalmas volt a kulturális élet, és a városban ez idő tájt komoly iskolarendszer működött. A korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy Buzárovitsnak tizenkét munkása volt, de az üzemben dolgozott felesége és lánya is. Ez utóbbi momentum akkor kapott jelentőséget, amikor a férfi halála után az asszony átvette a nyomda irányítását. 1907-ben a Buzárovits lány férje, Philipp Konrád állt a vállalat élére, ekkor már számos újság, folyóirat, könyv, kisebb üzleti- és reklámkiadvány került nyomtatásra az esztergomi üzemben. A gépek ez időbeni fejlesztése révén 28 hídlap hidlap.net
