Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-06-13 / 23. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Egy felvidéki történész históriája Pölt! Zoltán Mivel eddig e rovatban nem tettük meg, most kapunk az alkalmon, és megköszönjük olvasóinknak, hogy már több alkalommal a helytörténeti írásokat minősítették a Hídlap leginkább érdekfeszítő oldalainak. E héten is megpróbálunk rászolgálni a figyelemre, mégpedig egy viszonylag rövid életrajzzal, mely a városunkhoz, de legfőképpen a Felvidékhez kötődő történelemkutatóról szól. Cikkünk háttéranyagát Balassa Zoltán, írásunk főszereplőjének fia, a szintén lelkes történész bocsátotta rendelkezésünkre. N emrég levelet kapott szerkesztőségünk Prokopp Mária professzor asszonytól, aki arra hívta fel a figyelmünket, hogy egy múzeumi, műemléki, művészeti és helytörténeti kutatásban jeles férfi, Balassa Géza kap posztumusz emléktáblát Alsósztregován. A most szerdán 14 órakor megtartott ünnepséghez a történész biográfiájának közreadásával is szeretne hozzájárulni a Hídlap. Ezt annak okán is tesszük, hogy az 1914-ben született Balassa Géza, majd később fia, Zoltán hosszú évtizedekben számolható kapcsolatot tartott, tart fenn Esztergommal, illetve az itt működő muzeológusokkal, régészekkel, így Horváth Istvánnal is. A régész, múzeumigazgatótól tudjuk, hogy Balassa Géza több esetben részt vett a Szent György Lovagrend Akadémia esztergomi előadásain is. Balassa Géza 1914. március 10-én született Felsőbakán, Hont vármegye lévai járásában. Apja Gusztáv Adolf, zólyomlipcsei születésű evangélikus falusi kántortanító volt. Édesanyja, Okos Teréz Cegléden született református családban. Balassa Géza középiskolai tanulmányait Körmöcbányán végezte, ahol 1933-ban érettségizett az Állami Csehszlovák Reform Reálgimnáziumban. Egyetemi tanulmányait a pozsonyi evangélikus teológián kezdte meg. Két szemesztert végzett el 1933/34-ben, de az intézmény világias légköre miatt kilépett, ezért a következő szemeszterben a pozsonyi Állami Pedagógiai Akadémiára iratkozott be, ahol 1935-ben népiskolai pedagógiai végzettséget szerzett. A következő két évben Ruttkán, Szklabonyaváralján, Zólyombrézón tanított, majd 1937-ben vizsgát tett, mellyel jogosulttá vált evangélikus hittant tanítani a népiskolákban. 1939-40-ben szerzett oklevelet, mely- lyel polgári iskolai tanárként is működhetett. Szlovák nyelvet, földrajzot és történelmet oktathatott. Ekkor már Zólyomban tanított a polgári iskolában, majd Zólyomlipcsén. 1945-ben kiadott egy szellemes könyvecskét, melyben a szlovák nyelvben használatos rendhagyó szavakat tréfás mondatokban foglalta össze. A kiadvány több kiadást is megért. Közben egy rendelet miatt, mely kötelezte az állami alkalmazottakat az első Szlovák Köztársaságban, hogy csak szlovákul írt vezetéknevet használhatnak, családnevét szlovákosították (Balassa -» Balasa). Ezt a nemzeti-szocialista gyakorlatot később kiterjesztették az összes történelmi családnévre és ezt mindmáig alkalmazzák. 1941-ben, amikor éppen Zólyomban tanított, kezdeményezője lett egy hely- történeti múzeum létrehozásának. Ezt követően egy gyűjtés is kezdődött, melynek köszönhetően a múzeum 1944-ben meg is nyílt. Később a zólyomi vár felújításának kezdeményezője és felügyelője lett. Ekkor fedezte föl Mayer Ede II. Rákóczi Ferenc-szobrát, melyet később Borsinak ajánlott föl, s 1969 óta a fejedelem szülőháza előtt áll. 1944-től a túrócszentmártoni Állami Régészeti Intézet (ÁRI) titkára30 hídlap hidlap.net
