Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-06-13 / 23. szám
helyi história alsósztregovai íalély Balassa Géza régészeti tevékenysége Számos műemléki helyreállítást személyesen irányított £ (Besztercebányán az 1509-ből származó oltárt, a Főtér 3. _ szám alatti későgótikus gyémántozott ház boltozatát, Sei- ; -- mecbányán a Szent Katalin-templom belső helyreállítását, a f város fölötti kálvária lépcsőzeti falán megrongálódott fáiké- l|gr; pék felújítását, Alsósztregován Madách szülőházának helyBesztöd Balassa Géza írásai: Művészettörténeti kutatásaiból megjelent tanulmányai közül érdemes kiemelni a Rimaszombati járás műemlékei (1968), és a Zólyomi járás műemlékei (1969) című dolgozatait. 1969-ben jelent meg a ludrófalvai templom történetét bemutató színes leporellója, 1971-ben rendezte sajtó alá Az ingó műemlékek összeírása Közép-Szlovákiában elnevezésű kiadványt. reállítását és a múzeum forgatókönyvét, Korponán egy 16. századi oltár restaurálását. Turdosinban a templom belsejének, Kosztoiányban egy reneszánsz bástyának, Zsolnán a reneszánsz kápolna restaurálását és a falképek helyreállítási munkálatait irányította. Vezette a znióvári (Turul-várj ásatásokat, amiről közleményei is megjelentek (1965). Ugyancsak ásatott a liptóújvári középkori várban, s erről is beszámolt a nyilvánosság előtt (1973). De mindez csak néhány adat idevágó munkásságáról. Meg kell azonban még említenünk, hogy az ő vezetése alatt nyerte visz- sza eredeti szépségét a XIV. századi póníkí templom (Zólyom megye), mely az első Megírta Zólyom város (1956) és Korpona történetét (1964). 1960-ban jelent meg tőle Közép-Szlovákia ókori népességéről szóló munkája. Feldolgozta a Zólyomi járás történelmi műemlékeit (1964). Zólyom a luzsiceí kultúra idejében című munkája ugyanebben az évben készült el. 1971 -ben jelent meg magyarul Gömör az őskorban című munkája, mely egy korábbi tanulmányának fordítása (Praveké osídlenie Gemera, 1965). Ez az egyetlen magyarul megjelent munkája. A besztercebányai Bél Mátyás Egyetem kiadta bibliográfiáját. ként dolgozott. 1945 február 19-én beiratkozott a pozsonyi Szlovák Egyetemre (Universitatis Slovacae Istropolitanae). 1947-ben középiskolai, két évre rá gimnáziumi tanári képesítést szerzett földrajz-történelem szakon. Zólyomi tanári állását föladta, s 1948-52-ig a radványi könyvtárban és levéltárban dolgozott. E munkája során teherautóval járta a környék elhagyott kúriáit és kastélyait, hogy megmentse a pusztulástól az elmenekült nemesi családok levéltári anyagát, már ami a háborús pusztítások, rablások után megmaradt. Ezután került a besztercebányai múzeumba. Itt Peter Ratkos történész azzal bocsátotta útjára, „ha magyarokat, vagy avarokat talál, földet rá!” Ebből később gondok is adódtak, mivel az általa feltárt avar sírokból kisvártatva avar-szláv, majd szláv-avar, végül szláv sírok lettek, ami ellen hevesen tiltakozott is. Ásatásai alkották egyébként a múzeum régészeti anyagának gerincét. A múzeumból végül 1962-ben igazgatója miatt kénytelen volt távozni. A világháború után Balassa Géza szívügyének tekintette a zólyomi vár megmentését és „téglácskákat" adott ki, melyeket árultak, s a bevételt a vár helyrehozatalára használták. Feliratuk hirdette: Védjétek a zólyomi várat! 1949-ben, a szlovák nemzeti fölkelés ötödik évfordulója alkalmából a várban kiállítást rendezett az addig összegyűjtött anyagból, melyet Klement Gottwald államfő is meglátogatott. Később a műemlékvédelmi hivatal (SUPSOP) kerületi központjában lett osztályvezető a restaurációs és dokumentációs osztály élén, majd rövid ideig igazgatóhelyettes, de az 1968 utáni visszarendeződés miatt - mivel sohasem volt párttag - ezt a tisztséget nem tölthette be. Itt dolgozott 1976-ig. Ebben az időben szerkesztette és írta a hivatal Zpravodaj nevű időszaki szakmai folyóiratát 1963-tól 1973-ig, összesen 14 számot. Nyugdíjba vonulása után Pozsonyba költözött, mert a leánya ott élt. Mivel azonban munkájának élt, ennek hiányát nehezen tudta földogozni. Számos tervet dédelgetett még utolsó éveiben is, de Parkinson-kór támadta meg szervezetét, és ez meggátolta azok kivitelezésében. Néhány nappal 80. születésnapja előtt, 1994. február 20-án távozott az élők sorából. hiteles magyar zászlóábrázolást őrzi. A besztercebányai múzeum őskori leleteit nagyjából Balassa ásatásai nyomán felszínre került anyag adja, sőt Rimaszombat múzeumának őstörténeti anyagát ugyancsak ő rendezte (1960) így került bensőséges baráti kapcsolatba Holéczy Miklós (1886-1972) rajztanárral, iskola- és múzeumigazgatővai Nagyrészt Balassa Géza nevéhez fűződik a városi múzeum létrehozása Zólyomban (1942) valamint a II. világháború utána zólyomi vár helyrehozatali munkái nak irányítása is. A zólyomiak 1992-ben emléklappal tüntették ki a múzeum megalakításának évfordulóján. hidlap.net hídlap 31
