Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-05-23 / 20. szám
exkluzív Fontosnak gondolom, hogy - bármenynyire próbálunk rémképeket felfesteni ennek ellenkezőjéről - Európa rendkívül színes. Nem arról van szó, hogy egy europolgár nem dán, nem ír, vagy nem magyar. A saját nemzeti hagyományait, kultúráját, értékeit úgy őrzi meg és viszi tovább, hogy valamennyire hasonul az alapvetően demokratikus jellegű, érték- és szabadságközpontú egészhez. Ez a hasonulás nem jár a nemzeti öntudat, karakter feladásával, de lehet, hogy átrendezi a hagyományok jelentőségét. Ezért nagyon fontos, hogy összekössük a nemzeti hagyományok tiszteletét, őrzését és az európai értékekhez való csatlakozást, azok átvételét. Ha europolgár vagyok, „tudom Európát". Itt nem arra gondolok, hogy fel tudom sorolni az összes fővárost, meg folyót stb, hanem arra, hogy rendelkezem olyan tudásokkal, amelyek képessé tesznek az Európában - munkaerő-piaci szereplőként, diákként stb. - való mozgásra. Végeztünk az európaiságról egy felmérést miskolci és kassai diákok között, amiből pont az látszott, hogy a magyar és szlovák diákok azt várták a csatlakozástól, hogy szabadon mozoghassanak Európában. Ez - ha nem csak turistaként képzeljük - azt is jelenti, hogy át kell tudnunk venni a különböző eltérő szokásrendszereket. Ez alkalmazkodási tulajdonságot feltételez. így az unió jelentősége az olyan határ menti régiókban, azokon átnyúló kezdeményezések esetében, mint Esztergomnál és Párkánynál működik, ennél fogva különösen fontos.- Szokták mondani, hogy nem mi men- tünkEurópába, hanem Európajöttide. Tehát az említett képességek akkor is szükségesek, ha ki sem mozdulunk Magyarországról.- Az europolgár misztifikálható, ideolo- gizálható, de elsősorban sajátos, új és lényeges teljesítménykritériumokat jelent a magyar polgárok számára. Nemcsak ha kilép itthonról, hanem ha marad, akkor is ezeknek kell megfelelnie, ha sikeresen akar boldogulni az új körülmények között. Az említett felmérésből hasonlóképpen kiderült, hogy a diákok az Európáról való ismeretük nagy részét nem az iskolarendszerből, hanem a médiából szerzik. Nyilván valamilyen módon be kell vinni az iskolába is ezt a szemléletet. A diákok felé közvetíteni kell, hogy nem csak Magyarországnak, hanem Európának szintén polgára, és ebből egy sor új probléma fakad, amivel foglalkozni kell. A vizsgálatból világosan kirajzolódott az is, hogy élesen ütköztek az iskolai tapasztalattal azok az értékek, elvárások, amiket a diákok Európához és a demokratizmushoz kötnek. Az iskolában, egyetemeken, a tekintélyelvű tanár-diák viszony szervezetében sokszor antidemok- ratizmust látnak a megkérdezettek. Nem lehet úgy szocializálódni az europolgári létre, hogy az iskola minden szinten azzal ellentétes szemléletet közvetít.- Mit kell tenni a felsőoktatásban, hogy ez a helyzet megváltozzon? Szükséges-e egyáltalán cselekedni?- Nem azért kell megtenni egy sor dolgot az oktatásügyben, mert az unió azt megköveteli. Azért kell ezeket megtenni, mert jó teljesítményeket akarunk, erősek, jók akarunk lenni. Ha azokat a lépéseket meg tudjuk tenni, amelyek inkább a problémacentrikus képességekre koncentráló tudásokat helyezik előtérbe, akkor közelebb jutunk az europolgárhoz, hiszen ez ad ennek a polgárnak magabiztosságot, növeli a szabadságtudatát. így lesz képes arra, hogy a saját életét összerakja, alakítsa, és ne az iskolától várja, hogy elhelyezze valamilyen késznek tűnő konstrukcióba. Konkrétan a felsőoktatást tekintve, komolyan kellene venni a bolognai nyilatkozatot. Át kell alakítani a magyar felsőoktatást lineáris jellegű struktúrává. A tömegessé váló felsőoktatás - amelyet nem tudunk és nem is akarunk elkerülni - nem is tud megvalósulni a hagyományos elit struktúra keretében. (2010 után, ha ugyanannyian lesznek a felsőoktatás első évfolyamán, mint ma, ez az adott korosztály hetven százalékát fogja jelenteni a demográfiai mutatók alapján. Ez azt jelenti, hogy eleve túl- képzettséget termel a felsőoktatás.) A mai struktúra nem adja meg azt a lehetőséget, hogy bizonyos belépési feltételek után egy további belső, a közoktatás szempontjából utószelekciónak nevezhető, teljesítményelvű szelekció mehessen végbe. Ma akkor kap diplomát valaki, ha sikeresen végigmegy a négy vagy öt éven, ha nem, akkor nem kap semmilyen képesítést, oklevelet. A tömegesedés nagyrészt a felsőoktatás alsó szintjén fog lezajlani, és nem azt jelenti, hogy mindenki a legmagasabb tudományos fokozat elérését tűzi ki célul. Ez is megköveteli a struktúraváltást. Ha jól értelmezzük, jogos kérdés, milyen hallgatót kíván a felső- oktatás. De ugyanúgy fel kell tenni azt a kérdést is, hogy milyen felsőoktatást akar a hallgató. Ez az egyik alapvető tennivaló. Együtt jár azzal, hogy a középiskola és a felsőoktatás közötti átmenetet szintúgy végig kell gondolni. A kétszintű érettségi egyik alapfeladata, hogy kiváltsa a felvételi vizsgát. Ennek a vizsgának egyszerre kell megoldania azt, hogy lezárja az általános művelődés időszakát, és egyúttal előre tudja jelezni, hogy mennyire képes a felsőoktatási tanulmányokra a diák. Ha nem két vizsgába tagolódik ez be, akkor az érettséginek inkább az utóbbira kell helyeznie a hangsúlyt. Ennek megvannak a szükségszerű következményei a középfokra is. Ha így fogalmazzuk meg az érettségit, akkor a felkészülés rákényszeríti a középfokot arra, hogy központba helyezze a felsőoktatásra való alkalmasság problémáját. S ez nem azonos azzal, hogy valaki bizonyos tantárgyak területén milyen ténybeli tudással rendelkezik. Ez remélhetőleg a középfokon és alsóbb fokokon is elindítja a szükséges változásokat. Dorog, Bécsi út 51.: Tel.: 443-471 Esztergom, Kossuth L. u. 5. Tel.: 411-014 60 EVESEK LETTÜNK! meghosszabbítva KEDVEZMÉNY MINDEN KERET ÁRÁBÓL! hidlap.net hídlap 27
