Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-11-15 / 45. szám
Emlékkertet avattak Únyon Mesélő kövek Pöltl Zoltán Múlt hét vasárnap avatták fel az únyi református templom melletti emlékkertet. Az ünnepséget Máté László, a Tatai Református Egyházmegye esperese, Kövecses Varga Etelka, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum munkatársa, Wagenhoffer Vilmos volt iskolaigazgató, helytörténész, Uny díszpolgára és Boross Géza lelkész vezette. A z únyi egyházi alkalom egyben hely- történeti is volt, hiszen a település történelmének egyértelmű tanúi azok a sírtáblák, melyek most új helyükön, a református templomnál lévő templomkertben kaptak helyet. A díszes kőfarag- ványok históriájával kapcsolatban fontos tudni, hogy Únyon, a ma is látható református templom 1794-ben épült fel. E korból származnak azok az emléktáblák is, melyeken a templomalapítók nevei szerepelnek. A régi sírköveket, tiszteletben tartva a régi korokban elhunytak sírjaira vonatkozó előírásokat, most áthelyezték a település temetőjéből a református templomhoz. Az itt felállítandó emlékkertben 19 kőtábla található. A régi temetőben orgonabokrok és akácos rej tekében megbúvó helytörténeti értékkel bíró sírtáblák rendbetételének és emlékkertben való felállításának gondolata közel tíz évvel ezelőtt merült fel először. Akkor Wagenhoffer Vilmos iskolaigazgató és Boross Géza lelkész indította el a folyamatot, melynek célja az emlékkert létesítése volt. A munkában Pósfai József polgármester adott segítséget, a munka fizikai részét pedig a református presbitérium tagjai, valamint a hívők, illetve a falu más tagjai végezték el. A vörös- és fehérmárványból, valamint úgynevezett puha, miocén kori mészkőből készült kőtáblák korábbi helyükről való kiemelése nem volt könnyű feladat, hiszen, azok nemcsak, hogy egy meglehetősen növényekkel benőtt területen álltak, de a táblák talapzata is erősen „fogódzott” a talajba. Egy kivételével mindegyik közel 40 centiméter mélyen volt a földben. A kiemelés után letisztították őket, majd átszállították a templomkertbe. A munkát irányítók egy ismertetőt is készítettek a kőtáblákról, ott olvashatjuk, hogy „a sírkövek gazdag formakincsükkel, arányaikkal, díszítéseikkel, szimbólumaikkal sugározzák a kései utódok számára tanulságul is az egyházi és népművészet léleképítő erejét. A szimbólumok között megjelenik a 8-ágú református csillagot stilizáló 8 sziromlevelű virág, az egységes, „civil” és vallási életben egyaránt a szeretetet sugárzó piros szív, a kifogyhatatlan isteni kegyelmet jelképező bőségszaru és el- * "ként az esztergomi járás eformátus temetőinek sírkövein, az elmúlásra emlékeztető szomorúfűz, mely már az ókorban része volt a zsidó sátoros ünnepek csokrainak. A népművészet gazdag díszítőelemei, motívumai elsősorban a koronarészben jelennek meg, mint a termő ág és a jellegzetes tulipán. A sírkövek faragását, illetve gravírozását a tinnyei műhelyekben különleges technológiával készítették. Aki elmerül a sírkövek feliratainak olvasásában, az nemcsak a betűfaragás, gravírozás és az írásmező technikai előkészítését, a kőfaragók megoldásait mérheti fel, de végigkísérheti a magyar nyelv, tájnyelv és helyesírás 19. századi fejlődését, változásait is.” 40 hídlap
