Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-11-08 / 44. szám
I dosszié A világgazdasági válság, és ami mögötte van... A Hídlap hasábjain viszonylag ritkán tekintünk ki globális témákra, eseményekre, ez esetben azonban úgy gondoltuk, mind az európai, mind a világpiacot érintő hitelválság elérte azt a szintet, ami a regionális lapunkban is magyarázatért „kiált". K ezdjük tehát az elején, azaz: hogyan is pukkant ki az a bizonyos ingatlan-lufi? Mindenki számára ismert mechanizmus, hogy a piacgazdaság azért is piacgazdaság, mert a kereslet határozza meg a piacot. Vagyis minél több vevő van jelen a piacon, annál magasabb lesz az ár, azaz a kereslet-kínálat esetünkben egyre magasabb árszinten talál egymásra. (Esetünkben ez a piac az amerikai ingatlanpiacot jelenti.) Hogy miért jelent meg egyre több vevő a piacon? Azért, mert az amerikai bankok egyre kedvezőbb feltételekkel adtak hitelt a jelzálogokat illetően. Hogy miért történt ez? Adott az USA-ban egy gazdasági helyzet, miszerint lassul a gazdaság növekedése, vagyis például csökken a GDP (bruttó hazai össztermék) növekedése. Nyilvánvalóan, ha gazdasági növekedést szeretnénk elérni (ami akkor állhat fenn, ha növekszik a termelés, biztosítva van az azt felvevő fogyasztás, nem nő a munkanélküliség), azt (eléggé leegyszerűsítve, de) úgy tudjuk megvalósítani, ha állami beavatkozással elérjük, hogy csökkenjen a bankok betéti kamata. Azaz az emberek, cégek ne a bankokba tegyék a pénzüket, hanem fektessék be azt, ezáltal biztosítva növekvő termelést és ebből fakadóan munkahely-teremtést is. A fő gond az, hogy ez az adott fogyasztás az USA-ban már nagymértékben hitelből folyt. Hogy miképpen is történhetett ez? Emlékeznek, csökkentettük a kamatot, de ezzel az jár, hogy a hitelkamat is nagymértékben lecsökkent, ezáltal a jelzáloghitel-kamat is, vagyis egyre könnyebben jutott az amerikai átlagpolgár hitelhez, amiből házat, lakást vehetett, de ezzel mások is így vannak, ezért tehát az ingatlanok ára folyamatosan nőtt. Az alacsony kamatlábak és az ingatlanárak emelkedése közösen oda vezetett, hogy egy ingatlanra több hitelt is folyósítottak: mivel a fedezeti érték, azaz a lakások, házak ára ugrásszerűen nőtt, a bankok újabb és újabb kedvező kamatozású hiteleket kínáltak a már beterhelt ingatlanokra is. Ezek a hitelek jellemzően már nem is a lakás árának kifizetését könnyítették, hanem előbb a hitelfelvevő fogyasztását, például autóvásárlását, később egyenesen pénzügyi befektetését szolgálták. Egyértelmű, hogy az ingatlanárak egyéb gazdasági mechanizmusok miatt nem emelkedhetnek a végtelenségig, mindamellett, hogy az amerikai bankok mindent elkövettek, hogy hitelt helyezzenek ki. (Egyesek úgy jutottak hitelhez, hogy még a lakcímük sem egyezett a hiteligénylési adatlapon.) Miután azonban a munkanélküliség is növekszik és ezzel egy időben a hitel fedezete, az ingatlan ára zuhan, egyes területeken akár ötven százalékkal is, a hitelkamat emelkedik, amit már önmagában is nehezebb fizetni, így 2007. év elején kezdett begyűrűzni, ez a nevezzük fizetésképtelenségnek mind a pénzintézeti, mind a magánszektorba. Utóbbiba azért, mert az emberek úgy jutottak egyre nagyobb hitelekhez, hogy szinte már akkor nem nyílt valós esélyük a visszafizetésre, amikor megkapták azokat. A bankok pedig azért, mert olyan befektetési jegyeket bocsátottak ki, amelyek arra apelláltak, hogy a behelyezett pénzt kihelyezik jelzáloghiteibe, ergo a befektetéseket sem tudják a betéteseknek visszafizetni. Még az is megtörténhetett, hogy a hitelt az egyén befektetésre használta, vagyis az emberek az adott jel- záloghitel egy részét a bank révén befektetési jegyekre költötték, azaz: kihelyezték újabb hitelbe. Tehát az emberek befektetésijegyének árfolyama a végletekig is lecsökkenhetett, miközben a hitelét viszont akár a háza árának csökkenése miatt is - ami persze kamatemeléssel járt - nem tudta visszafizetni. Sok vezető közgazdász szerint az 1929-1933-as világgazdasági válság óta ez a legnagyobb pénzpiaci válság. Akkor a bankok fizetésképtelensége váltotta ki, akkor ez „leegyszerűsítve" úgy történhetett, hogy mindenki egyszerre szerette volna kivenni az ott lekötött pénzét. Akkor az egyik bank csődje követte a másikat, azáltal, hogy a betétesek a pénzük elvesztésétől félve kivették pénzüket a bankokból. Magyarországon másképp alakult F elmerül a kérdés, hogy oké, de mindez mennyiben érint minket? Úgy, hogyha korábban valaki hitelhez folyamodott, vagy betétet helyezett el, az „nagyjából" megmaradt az adott bank könyvelésében, kockázatában, egyszerűen fogalmazva: házon belül maradt. A globális pénzügyi piac kialakításával és a bank- rendszer egyre nagyobb mértékű értékpapírosításával azonban ez manapság úgy működik, hogy a mi befektetéseinket is kihelyezik - például befektetési jegyekbe (igen, természetesen azokba is, amik Amerikában arra apelláltak, hogy az emberek majd visszafizetik a hiteleiket) -, sőt az erős európai pénzintézetek és ezáltal a gazdaságok hitelt nyújtottak az amerikai bankoknak. Mivel azonban az egyes nagy befektető házak és más pénzintézetek fizetésképtelenné váltak, ez a hiány megjelent szép lassan Európában is. Mondhatjuk erre azt, hogy jó-jó, de nem a mi, hanem Európa fejlett gazdaságai kell, hogy megérez- zék ezt. Azonban a magyar gazdaság fő kereskedelmi partnerei helyzetének súlyosbodása a kivitel ütemét szintén magával ránthatja. A teljes exportnak az euro-zóna - beleértve Szlovákiát is - tavaly hatvan százalékát, Németország pedig önmagában csaknem harminc százalékát adta. Vagyis, ha nem tudunk exportálni, mert az adott célgazdaságok megsínylik az adott helyzetet, az azt 1 18 hídlap
