Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-11-08 / 44. szám
Sok támadás, illetve„polihisztori" vélemény fogalmazódott az elmúlt időszakban városunk polgármestere és vezetése ellen. A fő támadási irány mostanában a gazdasági helyzet illetve az állítólagos eladósodottság mértéke. Városunk vezetése az elmúlt időszakban bebizonyította, hogy sokszor hozott olyan, a város lakosait segítő intézkedést, mely hosszú távra mutat. Gondolhatunk ezzel a Szent Miklós Programra, vagy arra hogy egyes parlamenti képviselőink nem igazán álltak ki a kórházunk mellett, de a város nagy áldozatok árán, de megoldotta a kérdést. Vagy beszéltünk már arról, hogy milyen gazdasági pezsdülést, mondjuk ki mennyi munkahely jön létre az induló, szállodákat övező beruházásokkal. Gondolhatunk magára az építkezésre, de az utána az ott megvalósuló szolgáltatásokra is. A jelenlegi trend szerint a tőke kivonul az országból, nálunk pedig éppen hogy bevonul a tőke Esztergomba. Egyeseknek egyszer az a „baja", ugyanannál a beruházásnál, hogy miért nem a város valósítja meg a terveket, egyszer arra hívja fel a figyelmet, hogy az csak magántőkéből valósulhat meg. Azt is megemlíthetjük, hogy szinte mindenhol volt iskolabezárás és tömeges pedagógus elbocsátás az ország hasonló városaiban, nálunk azonban ez szerencsére nem történt meg. A város vezetése tisztában van azzal, hogy az egyetlen út a válság megoldására az„előre menekülés". Mi is a nemzetközileg elfogadott kiút arra, hogy megszűnjön ez a fajta recesszió? Olyan tőkeinjekció, amely a foglalkoztatottság növekedéséről, a cégek itt tartásáról, az egyes kisvállalkozások segítésére szolgál. (Ezek a brüsszeli irányelvek.) A Suzuki a válság ellenére bejelentette, hogy nem fogja csökkenteni az esztergomi termelést. Sokszor halljuk azt, hogy város hitelből él. Hát nem. Esztergom Képviselőtestületének Határozata szerint a kötvényekből befolyt összeget csakis beruházásokra lehet felhasználni. Vagyis működésre nem lehet felhasználni az adott pénzeket, nem abból fizetik a béreket vagy bármilyen hasonló költséget. Arról a fontos kérdésről nem is beszélve, hogy a felvett összeg körülbelül hetven százalékának megfelelő banki lekötése van a városnak (nem befektetési jegyekben.), valamint a város vagyona csak az előző évben több mint három milliárd forinttal nőtt. Vagyis Esztergom akkora felhasználható pénzügyi biztosítékkal és vagyon növekménnyel rendelkezik, amely az adott pénzpiaci válságban sem ad okot semmiféle aggodalomra. jelenti, hogy mivel mi nem tudjuk eladni - például - a megtermelt árut Nyugatra, akkor nálunk munkahelyek szűnnek meg. Többek között ezáltal pedig a belső fogyasztás aggasztóan fog alakulni. Miközben a reáljövedelem további csökkenése szintúgy elképzelhető, a fogyasztási hajlandóság még ennél is nagyobb mértékben eshet vissza. A 2006-tól kezdődő költségvetési megszorításokkal párhuzamosan ugyanis a lakosság jelentős hitelfelvétellel kezdte el kisimítani a fogyasztását, azonban most a magasabb kamatok és szigorúbb elbírálások következtében a hitelcsatorna igen visszafogottá válhat, míg a szokásos kiadások mellé a törlesztőrészletek szintén bekerülnek. Azaz mivel kevesebbet költünk, kevesebbet kell termelni, ezáltal munkahelyek szűnnek meg. Mi a különbség az Európai Unió többi országa és mi közöttünk? Magyarországgal ellentétben a kontinensünk más gazdaságai - ebbe beletartozik akár Szlovákia is -, nem hitelből, hanem a tartalékaik feléléséből tudják megoldani a problémájukat, úgy, hogy a sajátjukból juttatnak pénzt a gazdaságukba. (Természetesen a nyugati befektetők nem onnan fogják kivonni a pénzüket, ahol már nemigen fenye- „_// CS__ gethet devizapiaci válság és január elsejétől pedig amúgy \\ is ez a fizetőeszköz veszi át a szlovák valuta f ^-----> t helyét.) A © J >A c clS. Nyugaton a kormányok tartalékaikat élik fel, míg Magyarország ezzel ellenkezőleg arra kényszerül, hogy kevesebbet költsön. Amit mégis lehetséges a vállalkozások védelmére költeni, az a pénz mind Brüsszelből érkezik. Mostani helyzetünkben kapóra jön - inkább: egyetlen szerencsénk - az uniós tagság, mert ennek révén ad hitelt az IMF (Nemzetközi Valutaalap). Tény, hogy Európában a legtöbb gazdasági mutatót tekintve sereghajtó pozícióba kerültünk, ezáltal a magyar gazdaság a legjobban sebezhető. Az unió azonban nem engedheti meg magának, hogy bármelyik tagállama fizetésképtelenné váljon, mert az jelentősen visszatartaná az egész európai államszövetséget, akár évekre is. Nem véletlenül mondta Bokros Lajos, hogy a három jellemző válság, a banki, a devizapiaci és a fiskális, vagyis az államcsőd közül Magyarországot az utóbbi fenyegeti, fenyegette addig, amíg az IMF nem nyúlt a zsebébe. Mindenesetre kérdés, hogy ennek az új „megahitelnek" a törlesztése mellett még milyen egyéb árat kell, hogy fizessen az ország. Nem valószínű, hogy Brüsszelben mi, az unió szegény, eladósodott polgárai rendelkezünk majd nagy érdekérvényesítő pozícióval... A nyugati lapok a nagy hitelt magyarázva egyszer sem mulasztották el hangsúlyozni, hogy a magyar sebezhetőség fő oka az elmúlt évek kormányzati politikájából eredeztethető. A szlovák miniszterelnök, Robert Fico ki is használta a helyzetet egy kis gúnyolódásra, megemlítve, hogy „amit Magyarországon el lehetett k..rni, azt el is k..ták"... A kifigurázáson túl nagyobb gondot jelenthet az a lelki hatás, amit mindenki átélt már, ha kölcsönkért életében. Az ezernyi alkun alapuló európai uniós politizálás mechanizmusában nem valószínű, hogy a következő évben a magyar érdekekre figyelnek majd a legjobban. Sőt: az IMF feltételeket szabott a hitelhez, amivel a társkölcsönző unió hasonlóképpen egyetért, tehát Magyarország feletti gyámkodásra készülnek a hitelezők, és ebben a helyzetben nem valószínű, hogy adósként sokat ugrálhatunk majd. A jövőben lapunkban részletesebben fogunk foglalkozni városunk gazdasági helyzetével, felmerülhet a kérdés, hogy Esztergom vezetése hogyan reagál a gazdasági világégésre. Azért egykét gondolattal ennek a cikk végén ezt bevezetnénk. D. Defoe hídlap 19
