Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-11-08 / 44. szám
címlapon Szent Márton élete Tours-i Szent Márton 316-ban vagy 317-ben látta meg a napvilágot a mai Szombathely területén. Születése idején Európát éppen egy nagy szellemi és egyháztörténeti átalakulás jellemezte, amikor elismerték a katolikus egyház szabadságát, és amikor a római katakombák üldözött lakóinak hite rövidesen államvallássá vált és világhódító útjára indult. Márton szülei pogányok voltak, édesapja a császári hadseregben szolgált. A későbbi tours-i püspök családja még gyermekkorában átköltözött Savariából az itáliai Pavia-ba. Tizenkét éves korában szülei akarata ellenére jelentkezett hittanulónak, de csak hat évvel később keresz- telkedett meg. Eközben tizenöt éves korában apja nyomdokain besorozták a császári seregbe, ahol lovas testőrtiszt lett. Tiszta leikével és egyszerűségével kitűnt a katonák közül, de önzetlen szeretete elismerést vívott ki társaiban. Katonaévei idején történt az egyik legismertebb legendás jócselekedete. 334 telén Amiens-ben haladt lovával, amikor a hóban egy koldus botorkált felé, akinek a vállán csak szakadozott rongyok lógtak. Éhezve és vacogva nyújtotta a kezét a tiszt felé, mire Márton azt mondta: „Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénz nincs a zsebemben, de azért várj csak, valahogy segítek rajtad!". Azzal kardjával széliében kettéhasította köpenyét és a felét odaadta a koldusnak. ,„Fogjad, barátom - mondta neki, és ráterítette a meleg anyagot és a lovamnak köszönd meg, mert a köpenynek ez a része őt takarta!" A legenda szerint ezen az éjszakán különös álma volt Mártonnak. Jézust látta, amint fényes sereg veszi körül, a vállán az ő köpenyének darabját viseli, és azt mondja az angyaloknak: „A katechumen Márton öltöztetett föl engem ezzel a ruhával!" Amikor az álmot egy papnak elbeszélte, az csodálkozva ránézett, és azt mondta: „Az Úr megmondta: Amit egynek a legkisebb testvéreim közül tesztek, nekem tettétek. De úgy vélem, hogy azúr is készített neked egy ruhát, amelybe föl akar öltöztetni." A keresztség felvételét követően Márton elhagyta a hadsereget és a poitiers-i püspökhöz, Szent Hilariushoz csatlakozott, aki ördögűző pappá szentelte. Élete következő állomásának helyszínei Milánó, illetve a Genova előtti Gallinaria-sziget volt, ahol remeteként töltötte napjait. Később visszatért Hilariushoz, de immár magányos aszkétaként élt a város mellett. A karizmatikus férfi egyre több tanítványt vonzott maga köré, így alakult ki remetelakja közelében a ligugéi kolostor, majd 375-ben Tours közelében megalapította Marmoutier kolostorát, megalapozva ezzel a gall-frank szerzetesség kialakulását. Még amikor 371 - ben az akkori tours-i püspök meghalt, a hívek, a papság és a többi egyházi elöljáróság mind Mártont szerették volna püspökké választani. Ehhez az eseményhez kötődik a másik ismert Szent Márton-le- genda, ami a ludak- kal való kapcsolatra is magyarázatot ad. A történet szerint a szerény Márton a libák között próbált elrejtőzni a püspöki hivatás vállalása elől, mivel nem tartotta magát alkalmasnak arra, de a ludak elárulták őt hangos gágogásukkal. A felszentelés után Márton ugyanúgy élt, mint azelőtt, segíteni akart és mindenhol békességet szeretett volna teremteni. A nép atyjaként szerette, és csodatevő cselekedeteket tulajdonítottak neki, legalábbis csodás gyógyításokról, ördögűzésekről és halottak feltámasztásáról számoltak be hívei. Szerénysége mellett Márton keménykezű is tudott lenni, különösen, ha a vallásról volt szó. Jó tulajdonságai és szeretetreméltó személye nemcsak elismerést, de némelyekből ellenkezést is kiváltott. Az egyház szabadságának kivívása után ugyanis a császári berendezkedéshez hasonlóan kezdett kialakulni az egyházi vagyon, amelyek javarészt az arisztokrácia adományaiból jöttek létre. A papság tehát gyorsan hozzászokott az anyagi biztonsághoz, az előkelő ruhákhoz és a fényűző lakomákhoz, melynek haszonélvezői érthetően nem nézték jó szemmel azt a püspököt, aki vezetésben és szegénységben él, és nem veszi ki részét a jóból. Márton alázattal viselte a támadásokat, és csak akkor lépett fel ellenségei ellen, ha nem személyéről, hanem az egyházról volt szó. A legendáriumban püspöksége idejéről is fennmaradt egy„koldusos történet", mely szerint Márton egyszer a katedrális felé sietett szentmisére, amikor ismét egy alig betakart koldussal találkozott. Egyik kísérőjét elküldte, hogy hozzon ruhát a szerencsétlennek, de még mielőtt visz- szatért volna, Márton levetette saját meleg ruháit, és ráadta a koldusra. Mire az elküldött pap visszatért, a szegény ember már nem volt sehol, Márton felöltötte a neki szánt ruhát, egy zsákszövetből készült szegényes zubbonyt, és így vonult be a döbbent klérus szeme láttára a templomba. Ehhez kapcsolódik egy másik történet is: egyszer Márton tanítványaival sé„Esztergomban hívja - várja, Szigeten a Szalma Csárda! ” MÁRTON-NAPI LIBANAPOK november 8-tól. Várjuk kedves vendégeinket. Asztalfoglalás: 315-336 vagy a helyszínen. Év végi céges rendezvényeket a Szalma Csárdában vagy parti szerviz keretében más helyszínen is vállalunk. hídlap 5
