Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-10-25 / 42. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Egy patinás hegy titka Pöltl Zoltán A címbéli rejtelem, mely Esztergom központjának egy jellegzetes részére jellemző, már több mint ötszáz éves. Itt vert tanyát a török is, miután kifigyelte, hogy földrajzi adottságai alapján stratégiai pontként szerepet kaphat a hegy, melyet már korábban Szent Tamásról neveztek el. Helytörténeti sorozatunk mostani részében ezen városrész műemléki kincseiről mesélünk olvasóinknak. A z esztergomi Szent Tamás-hegyről egy, a huszadik század első felében kiadott helytörténeti kiadványban így írnak: „A hegy déli oldalán a III-IV. században római villák álltak. Csúcsát a XII-XIII. század fordulóján, a vértanúságot szenvedett Becket Tamás canter- buryi érsek tiszteletére 1205-ben emelt prépostság épületei koronázták. A török háborúk ezeket a románkori épületeket teljesen elpusztították, de ugyanerre a sorsra jutott később kicsiny fennsíkjánál a régi monostor romjaiból emelt erőd is. A hegy déli oldalán, a Lépcső utca magasabban fekvő festői házai előtt egy XVI-XVII. századi török fazekasmester műhelyét tárta fel az ásó.” 1932-ben Babits Mihály még így írta le az Esztergomi riport című cikkében a helyet: „A Szent Tamás-hegyen nincs nyoma Kucklándernek. Itt minden primitív, mint a középkorban. A szegénységen nem vesznek erőt a századok. Mondják, a Lépcső utca proletárházai világvárosok kültelkeire emlékeztetnek belül, kívülről mégis a szépség képeit mutatják. Honnan van ez? Ez az évszázados nyomor, mint egy itt maradt emlék, az emlékek szépségét árasztja. A mai szegénység csúf dolog, a bájos ősszegénység képét mégis szépnek látom. S a hegyélen bájos kápolna dugja fel tornya tűjét, kálvária ereszkedik alá, színes szobrok állanak, amiket művészek és műtörténészek most kezdenek megnézni.” Milyen érdekes, hogy a közel 80 évvel ezelőtti állapotokat ma már szinte fel sem ismerni, az egykori „szegénynegyed” egyfajta helyi „Beverly Hills” lett. Egy olyan városrész, ahol a történelmi emlékek, a Biblia és a história lapjairól vett jeleneteket ábrázoló szoborcsoportok árnyékában pazar családi házak egész sora díszeleg szépen, vállalkozók és művészek lakásaiként a város fölé emelkedő meredek hegyen. Erre a területre is igaz, hogy ez is „város a városban”. Minden „valamire való esztergomi” tudja, hogy lakhelyét az ott élők szűkebb hazájuknak, életük büszkén vállalt „térfelének” tartják a többi városrésszel szemben. A lelkes öntudat lenyomatát az egykori városbéli polihisztor, Einczinger Ferenc az Esztergom évlapjai 1925-ös számaiban is megjelenítette, amikor a Szent Tamáshegyről irt. „Benyovszky János nagyprépost, címzetes püspök a Szenttamáson, a hegytető legkiemelkedőbb, város felőli részén 1823. évben az elesett keresztény hősök emlékére szerény kápolnát emeltetett, azon rendeltetéssel, hogy őt oda temessék el. 1827-ben augusztus 25-én elhalálozván, e kívánsága teljesíttetett is. E kis kápolna felállítása és az arra kiválóan alkalmas hely indította Jordánszky Elek püspököt arra, hogy e kápolnához vezető utat kálváriává alakíttassa át. A nyugodt ívben, a helynek kanyarodó út mentén stációkat emeltetett, a hegytetőn pedig a kápolna előtti teraszra felállította a Várhegyről ide átszállított kálvária-kereszteket, a hozzá tartozó szobor-csoporttal.” A neves esztergomi tudós eztán sorra veszi a kálvária egyes darabjait. „A Batthyány Lajos útról jobbra kanyarodva azonnal szemünkbe tűnik a kivitel szempontjából is első stáció, mely a térdelő Jézust a Gezemáni-kertben ábrázolja, amint az áldozati kelyhet átvételre felajánlja az Úr angyalának, ki felette lebeg. A másodikban az elfogatás jelenetét látjuk, amint Júdás a Megváltót az üldöző katonáknak csókjával elárulja. A harmadik stáció egy mély kápolnában elhelyezett szoborcsoport, amint három poroszló korbácsolja a ruháitól megfosztott Jézust. A negyedikben a tövissel koronázott Jézus áll, kezében buzo- gányos náddal. Az ötödikben Jézus vörös ruhában, katonáktól követve, vállán viszi keresztjét és találkozik a síró asz- szonyokkal. A hatodik a keresztre feszítés megrázó jelenetét ábrázolja; jobb kezébe egyik hóhér most veri a szeget, bal keze még szabadon, elernyedve fekszik, a másik poroszló pedig lábait nyújtja ki; a háttérben katonák állnak, fehér lovon ülő vezérükkel. A hetedik és utolsó állomáson a szobornak mintázott összekötözött Jézus, fehér felett vörös gúnypa32 hídlap
