Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-10-25 / 42. szám
címlapon Esztergom a forradalomban Az 1956. október 23-i budapesti eseményekről a rádió és az újságok útján szerzett tudomást Esztergom lakossága. A város lakói tehát jól tudták, hogy Budapesten tüntetések folynak, röpcéduláz- nak, és tudtak a Petőfi körben történt eseményekről is. Az I. István Gimnázium 1956-ban ott dolgozó tanárának visszaemlékezése szerint „tanítás a gimnáziumban csak október 23-ig volt. Ezután a diákok és a tanárok ellátogattak ugyan az iskolába, hogy beszélgessenek a kialakult helyzetről, de órák már nem voltak. A tanárok pedig, arra az esetre ha itt is tüntetés lesz, kiosztották egymás között, hogy ki hová megy majd biztosítani a diákok érdekében. Ezután két napig mindenki a rádiót hallgatta a tanári karból, hiszen nem mindennapi dolgok történtek a fővárosban. A budapesti tanárok pedig elindultak hazafelé gyalog, ugyanis ekkor már nem közlekedtek a tömegközlekedési eszközök Budapest és Esztergom között.” A városban október 24-én viszonylagos nyugalom volt, de egy nappal később már megkezdődtek a tüntetések. Esztergomban az első megmozdulás 1956. október 25-én, csütörtökön volt, fegyveres incidensekre addig nem került A FORRADALOM HITÉVEL JÖTTEK. JÖVŐNK REMÉNYÉT KERTEK SZÁMON. TANKÁGYÚ. GÉPFEGYVER VÁLASZOLT NEKIK. 1956 OKTÓBER 26-ÁN ITT KAPTAK HALÁLOS SEBET: BÁNÓCZI FÜLÖP JÁNOS ÉLT 23 ÉVET BUGÁRDI JÓZSEF ÉLT 28 ÉVET FATA JÓZSEF ÉLT 21 ÉVET FILAKOVSZKI JÁNOS ÉLT 24 ÉVET GÁL JANOS ÉLT 20 ÉVET HOMOR OTTILIA MÁRIA ÉLT 19 ÉVET JUHÁSZ ANNA ÉLT 1.9 ÉVET JUNGBAUER KAROLY ÉLT 54 ÉVET KATONA JÓZSEFNÉ ÉLT 32 ÉVET KÖRÖSI ÖDÖN ÉLT 46 ÉVET LEHOVECZ BÉLA ÉLT 22 ÉVET NEUHAUSER ILONA ÉLT 24 ÉVET RESCHEK MAGDOLNA ÉLT 20 ÉVET BARTAL FERENCNÉ ÉLT 39 ÉVET A Ml HITÜNKBEN TOVÁBB ÉLNÉK ESZTERGOM VÁROS KÖZÖNSÉGE. 1991. OKTÓBER 26-ÁN sor. Eleinte mámoros hangulatban zajlottak az események, többen kijelentették, hogy támogatják mindazt, ami Budapesten történik. Mindegyik szónok elmondta, hogy Nagy Imre mellett állnak, és azt akarják, hogy takarítsák el a Rákosi-rendszert. A tüntetéshez az iskolák közül elsőként a Hell József Károly Műszaki Szakközépiskola diákjai csatlakoztak Veres Jenő és Karakas Lajos tanárok vezetésével. A felvonulást ütemes jelszó kísérte, a legtöbbször ez hallatszott: „Ez a haza magyar haza, minden orosz menjen haza!” Két technikumi diák délután - a tanulószobai felügyeletet kijátszva - eltávolította a vörös csillagot a városháza tetejéről. Október 26-án, az Esztergom számára fájdalmas tragédia napjának első felében a helyi gyárakban és más munkahelyeken kifüggesztették az úgynevezett „egyetemisták 16 pontját”, mely a forradalom egyik összefoglaló kiáltványa volt. A város gyárainak munkásai és más esztergomiak kivonultak a Széchenyi térre, a városháza elé. Merza Gyula szerszámgépgyári dolgozó mondott először beszédet, ezután Horváth Csaba munkás elszavalta a Nemzeti dalt, majd felolvasták a 16 pontot. Kilenc óra tájban már a Széchenyi téren hullámzott a tömeg, különösen a városháza és a megyei bíróság és börtön előtt. Innen az emberek addig nem mozdultak, amíg az összes foglyot szabadon nem bocsátották a megyei börtönből. Belánszky László, aki ott volt a tömegben a következőkre emlékszik:,Amikor a tömeg áthúzódott a börtön elé, hogy a politikai foglyokat engedjék ki, akkor én ott csak két politikai foglyot láttam kijönni. Sok emberben fel is merült a kérdés: Csak ennyien voltak bezárva? Szerintem ekkor gondoltak a tüntetők először arra, hogy a többi rabot a hadosztályparancsnokságra vihették." Esztergom-táborból öt tank indult el ám már kettő ott lerobbant, így 26-án kora délelőtt a Kossuth utcán összesen három harckocsi tűnt fel. Az egyik a Posta-közön lement a Du- na-partra, és onnan folytatta útját a Sötétkapuhoz, a másik a főúton haladt felfelé. Sokan látták, hogy ez a tank felfutott a járda korlátjára az egyik kanyarban, s azon fennakadt. Felbő- dülő motorral próbált hátrafelé menetben kijönni az akadályról, s közben eszeveszetten forgatta ágyúcsövét. Hamarosan hídlap 5
