Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-10-18 / 41. szám
helyi história Anasztáz vagy Asztrik? Érsekek városa Hazánk és így Esztergom több mint ezeresztendős története szorosan ösz- szefügg az egyház történetével, az esztergomi érsekek életpályájának áttekintése bepillantást enged hazánk és egyházunk igen viszontagságos, fordulatokban gazdag, szenvedésben, de apostoli és kulturális eredményekben is bővelkedő történetébe. Akadtak köztük tehetséges és kevésbé tehetséges emberek, szentek és inkább a világi élet nyomdokain haladók, hadvezérek és nagy építtetők, mecénások, a kultúra őrzői és ápolói. Anasztáz - vagy Asztrik - érsekről viszonylag keveset tudunk, ráadásul az eltelt ezer esztendő fátylat von a hiteles történetre, az viszont biztos, hogy személye összefügg az esztergomi érsekek történetével. Szent Asztrik szobra Pannonhalmán szági breviáriumokban és liturgiái művekben, a történet az egész keresztény világban elterjedt. A korabeli források azonban más képet rajzolnak elénk. A korábbi Nagyobb Legenda ugyanis, amelyet I. István kanonizálása idején, 1083. körül állítottak össze, ezzel kapcsolatban azt tartalmazza, hogy az apja halála utáni ötödik évben pápai levelet és áldást hoztak neki és Istvánt, Isten kiválasztottját, királlyá emelték, felkenték olajjal és szerencsésen megkoronázták a királyi diadémmal. A Nagyobb Legenda bizonyára nem hagyta volna említés nélkül, ha ez a korona a pápától érkezett volna. Egyes feltevések szerint maga a keresztpánt István halotti koronája lehetett volna, de ez már elvezet bennünket a kettős temetés elméletéhez. Annyi bizonyos: 1000-ben a pápa áldását adta a keresztény magyar állam és ezzel együtt a tíz püspökség megszervezéséhez Magyarországon, és kezdetét vette a magyar keresztény egyház kiépítése, élén Asztrikkal, aki 1007 és 1012 között állt a magyar egyház élén, letéve az alapokat az őt követő egyházvezetőknek. Szent Asztrik érsek Pécsvárad A mi biztos: Anasztáz érsek, Szent Adalbert prágai püspök munkatársa, először a breznovi apátság majd a meserici apátság élén állt és mestere, Adalbert vértanúhalála után került Magyarországra 997-ben Szent István egyházi intézkedéseire. Az uralkodó a legenda szerint tíz püspökség létesítésére kéri a pápát általa, és ennek köszönhető, hogy a lengyelek fejedelmének, Mieszkónak szánt koronát végül Szent István kapta meg, éppen Asztriktól. A történet pedig így hangzik: álmában Asztrik érkezése előtt angyal jelent meg a pápának és ő szólította fel II. Szilvesztert, hogy gyakoroljon különös kegyet a magyarokkal. A pápa tehát Istvánnak adta az említett koronát a következő szavakkal: „Én apostoli vagyok, ő azonban Krisztus apostola.” Az apostoli áldást tartalmazó oklevél és a korona birtokában Istvánt tehát királlyá kenték, és megkoronázták 1000 karácsonyán vagy 1001. január 1-jén. A koronát hozó főpap neve hivatalosan Anasztáz, de a források gyakorta emlegetik hivatali nevén Asztriknak. Itt mindenesetre érdemes néhány szót említenünk magáról a koronáról. Ma már egészen biztosan tudjuk, hogy nem azonos a Szilveszter pápa küldötte királyi ékszerrel, hiszen két részből áll. Egy 800 éves legenda szerint a koronát, vagy legalábbis annak felső részét, II. Szilveszter pápa küldte Asztrik érsek révén I. Istvánnak koro- názására. E hiedelem alapja HHPI Hartvik püspök legendája, amelyet Kálmán király kérésére írt. Mivel Hartvik legendája 1200 körül megjelent a magyarorVarga Péter Dénes 28 hídlap
