Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)

2008-10-18 / 41. szám

kultúra katolikusok és pro­testánsok között. Ugyanakkor Eszter­gomban máris szép ha- ■pe'' gyománya van a különbö­ző hitközségek közötti test­vériségnek, közös alkalmaknak. Ennek tovább erősítésére adjuk közre az esztergomi kötődésű Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatójának, a reformá­ció történetéről szóló rövid dolgozatát. 491 éve, a távoli szászországi Wittenbergben egy fiatal egye­temi tanár kifüggeszti téziseit az egyetemi templom funkci­óját betöltő Vártemplom (Schlosskirche) kapujára. Az ése- ményből egyetemi, de még az egyházi kérdésen túl világpo­litikai történés vált. De ha maradunk a tényéknél, azt látjuk, hogy Luther eredeti szándéka az egyház reformációja, azaz megjavítása volt, nem „megváltoztatása, megszüntetése”. Luther nem vallás- vagy felekezetalapítás céljából lépett föl. Az erfurti ágostonos szerzetes nagyon is az ak­kori egyházi gondolkodásban és nevelésben ré­szesülve és élve, komolyan végiggondolta hi­tét és életét. Úgy találta, hogy az egyház akkori élete, a gyakorlat annyira eltért a bibliai lényeg­től, hogy fel kell lépnie. Azt lehet mondani, hogy Október 26-án vasárnap este 5 órától a Biblia Évéhez is kapcsolódóan Hubert Gabriella, az Országos Evangélikus Könyvtár tudományos munka­társa tart előadást az evangéli- jrt Aa kus egyház Simor János utcai templomában. A reformá­ció ünnepének előes- -t " t L téjén, 30-án, csütörtökön este 6 órai kezdettel Bé­kési Sándor, a KRE Hittu­dományi Kar dékánja, a «#' Rendszeres Teológia pro­fesszorának^ szép értel­mezése a protestanizmusban és Kálvinnál" című előadása lesz hallha­tó. Ezen az estén a két felekezet közösen református és evangélikusi énekeket éne­kel. Az evangélikusok a reformáció emléknap­ján, október 31 -én este 17 órakor tartanak istentiszte­letet. Ugyancsak ezen a napon az esztergomi reformátu sok Petőfi Sándor utcában lévő templomában délelőtt 10 órakor Révfalviné Budai Julianna lelkész tart isten­tiszteletet. E napon, este 6 órakor Herceg Pál professzor vezeti az ünnepi istentiszteletet a Petőfi Sándor utcai templomban. a reformáció a politikai körülmények hatására lett el­sőrendű politikai eseménnyé, így következett be az egy­házszakadás és a vallásháborúk kora. Luther azonban nem politikus volt, hanem egyetemi tanár és lelkész, hívő és gon­dolkodó lélek. Az anyagiakkal való visszaélés, a bűnbocsátó cédulák gyakorlatát tartotta felháborítónak, és az evvel ösz- szefüggő anyagiasság elterjedését. Az egyház által elért po­litikai hatalom és gazdagság ára volt az erkölcsi hitelesség, a hitbeli meggyőződés meggyengülése. Éppen 1510-es római zarándokútja érleli meg benne a gondolatot: „Róma egykor a legszentebb város volt, most a legromlottabb... Borzasztó bálványozás folyik ott...” Luther magyarországi hívei között sok katolikus pap és szerzetes volt. Nekik is az volt a vélemé­nyük, hogy az egyháznak alapvető változáson, megtisztulá­son kell keresztül mennie, hogy hiteles maradhasson, legyen mondanivalója saját korának. A századokon keresztül rára­kódott bármennyire is tiszteletreméltó hagyomány még­is eltakarja a hithez, meggyőződéshez vezető utat. Az egyháznak vissza kell térnie ere­detéhez, és az eredeti szent könyvéhez a Bibliához (sola scriptura). Nem szabad, hogy kiváltságos papi rend torlaszolja el a nép útját az evangélium elől, azt köz­vetlenül a nép kezébe kell adni, hogy maguk olvashassák és maguk vonhassák le az írás­ból a hitigazságokat (sola fides). A népet is­kolák által képessé kell tenni, hogy hozzá­jusson a Biblia és a műveltség „kivált­ságához”. Az egyház ne cél, hanem eszköz legyen, mondjon le túl­ságos világi-hatalmi szereplé­séről, és foglalkozzon azzal, ami igazán a dolga. A Mo­hács utáni elesett magyar nép mohón szívta magá­ba az új hitet. Legjobb fiai egyenesen Wittenbergben, Luther és Melanchthon keze alatt tanultak. Haza­jőve gyülekezeteket, iskolá­kat építettek. Csodálatos szel­lemi virágzás és pezsgés köszön­tött be az egyébként török harcok által sújtott országban. A 16. sz. utol­só harmadára az ország többsége az új hit valamelyik irányzatának híve lett. A magyar énekköltészet, könyvkiadás virágzott, városi központokban, úri birtokköz­pontokban rengeteg egyházi és művelődési anyag jelent meg, ami növelte a nép hitét és tájékozottságát. Az ellenreformá­ció okozta sebek ellenére elmondható, hogy a reformáció a magyar szellemi életben és így az ország haladást nagy jelen­tőségő esemény volt. Hogy mit jelent a re­formáció, azt nem könnyű megvála­szolni, hiszen az ökumenikus moz­galom ellenére még sok minden tisztázni való van A reformáció hónapja hídlap 29

Next

/
Thumbnails
Contents