Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-10-11 / 40. szám
dosszié Robin Hood visszatért Pénzt vagy pénzt! A magyar Sherwood-i lombok alatt lassan, de biztosan oson Robin Hood, hogy a gazdagoktól elvegyen, a szegényekkel jót tegyen. Pedig dehogy. Miután az Országgyűlés költségvetési bizottsága október elsejei ülésén parlamenti tárgyalásra (általános vitára) 14:13 arányban alkalmasnak találta - köszönhetően a szocialistáknak, illetve a családi okok, illetőleg külföldi utazás miatt távolmaradó ex-jobbos képviselőknek (Lengyel Zoltánnak és Tóth Andrásnak) -, az úgynevezett Robin Hood- adó - és vele a kormány adócsomagja terítékre kerül. M ég mielőtt önfeledt öröménekre nyílna a szánk, szögezzük le, hogy azzal majdnem mindegyik pénzügyi szakértő és elemző - pártpreferenciájától függetlenül - egyetért, hogy a 2009-es közteherviselés nem lesz könny (tettebb, mint korábban, sőt. Természetesen a szocialista országvezetés előszeretettel mondogatta, hogy jó lesz nekünk, jó lesz nekünk. Holott... A miniszterelnök és/vagy valamelyik alkalmazottja jó ideje reggelente azzal ébresztett, hogy ezermilliárd forintos adócsökkentési mozgásteret lát, igaz, hogy a Megegyezés című „tanul- mányában"ennek már csak a harmadát, háromszázmilliárdot vizionált, mostanra aztán kiderülni látszik az is, hogy ebből egy szó sem igaz, az adótörvények nem csökkentik érdemben az emberek terheit. Mert amennyiben az inflációt, az energia- és az élelmiszerárak növekedését is figyelembe vesszük, akkor 2009 nehezebb év lesz a családok számára, mint az idei. Az adócsomag a vállalkozásokat sújtó adóemelésekkel pedig visszaveti a gazdasági növekedést, és jövőre akár még növekedhet is a munkanélküliség szintje. (Egy esztendő alatt ötvenötezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma.) Ehhez képest apróság, de jövedéki termékek adójának tízszázalékos emelése miatt a cigarettacsempészet szintén nagyobb mértékű lehet. S akkor szó sem esett az egyre inkább, az ezerkilencszázhetve- nes évek olajválságához hasonlóan begyűrűző, amerikai hitelés pénzpiaci csőd miatt támadt globális anyagi vészhelyzetről, aminek kapcsán a hozzánk képest valószínűleg gyöngébb lábakon álló tengerentúli gazdaság megrogyott, most már az európai is, de minket, magyarokat nem érint olyan súllyal a krach. Legalábbis ezt sulykolják a kormányemberek, Veres János pénzügyminiszter is megnyugtat, ama jelentéktelen lépés, hogy az olyan - és vélhetően nem kellőképpen szilárd gazdaságú - uniós „ős-tagállamoknak", mint Franciaországnak és Németországnak a brüsszeli hivatalok oldalfolyosói magányában hisztérikusan felzokogó pénzügyesek mentik, amit tudnak, vagyis hogy ezek az államok hatalmas pénzekkel, bankgaranciákkal igyekeznek elejét venni egy totális összeomlásnak, smafu. Mi kérem, jól vagyunk, lerázzuk magunkról az egészet, mint macska a vizet. Merthogy, ugyebár, itt van az egyik megmentő, a Robin Hoodnak is mondott adófajta. Ami azt jelentené, hogy az energiatermelőknek és energiakereskedőknek jövőre extra nyolcszázalékosjövedelemadót kell (kellene) fizetniük, amiből a kormány évi harmincmilliárd forint bevételt remél. Ennek az adónak az alapja lényegében a társasági nyereségadó alapja. Az energia- ellátók jövedelemadójának kilencven százalékát az adott adóév, első esetben 2009. december 20-ig kell majd megfizetni. A törvény 2009. január elsején lépne hatályba. Ez az adófizetési kötelezettség a szénhidrogén- (kőolaj- és földgáz-) kitermelést végzőkre, a kőolajterméket előállítókra, a jövedéki engedélyes kő- olajtermék nagy- és kiskereskedőkre vonatkozik, míg a kivételek közé tartoznak az energiaszektor hatósági áras tevékenységei. (Ennek értelmében a MÓL volna a legnagyobb befizető.) A javaslat alapján a távhőszolgáltatók - a jó középkori angliai Sherwood-i igazságtevő példájára, aki a tehetősebbektől vett, hogy a nincsteleneknek adjon, de hát lássuk be, végül is egy útonálló volt - külön közteherviselése csökkentené a lakosságra háruló terheket, vagyis hogy a megadóztatott extraprofitból támogatnák a távfűtést használókat, de érezhető, hogy ez az adó végső soron kikre lenne átterhelve, ki fizetné - mi, a lakosság. Hiszen a piaci érdekeltségű fűtésszolgáltatokról dőreség azt feltételezni, hogy Az igazi igazságosztó Robin Hood az angolszász mondakör egyik jellegzetes és jól ismert alakja. Sok forrás szerint személye megegyezik egy bizonyos Fűik FitzWarin nevű normann nemesemberével, akit kiforgattak a javaiból, törvényen kívülivé lett, és az uralkodó, Földnélküli János angol király (1167-1216) egyik legádázabb ellenségéve esküdött. Nem volt egyedül: akkoriban számos más társa w~~~~ ■>:».-sfr esett áldozatul az önkénynek, akik I aztán - megélhetési - kényszerből J* . rablónak álltak. Mivel számos jog-és ^ vagyonafosztott (egykori) nemes (ha 1. -J úgy tetszik: polgár) bujkált és fosz- éryfL togatta a tehetőseket, nem egyszer ¥ fi M 'V osztva a rablott javakból a szegényéknek, könnyen válhatott a közép- kori Albion lakója Robin Hood-dá. A modern idők történeteiben Robin Hood népmeséi igazságosztó hőssé magasztosul, aki arról híres, hogy elvesz a gazdagoktól, hogy a szegényeknek adjon, illetve harcol az igazságtalanság és az elnyomás ellen. A róla szóló legendák a Sherwood-i erdőbe és Nottinghamshire-be helyezik a kalandjai helyszínét, márpedig ha igazak a feltételezések, miszerint azonos FitzWarinnal, szelíd „történelemhamisítással" van dolgunk, ugyanis nevezett férfiú a történészek szerint Yorkshire-i lehetett. Ha így van, ha nem, Robin Hood (akárcsak Lúdas Matyi vagy Till Eulenspiegel) alakja máig eleven, ennek bizonyítéka temérdek könyv, film, tévésorozat, képregény és játék. 26 hídlap
