Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-10-11 / 40. szám
dosszié Kinek kedvez az időhúzás? nem passzolják tovább a fogyasztói árakban az extra adót, amire az a közkeletű példa jut eszünkbe, hogy a hazánkban a környezetéhez képest magas üzemanyagár attól olyan magas, hogy abban mindenféle állami bevételforrást építettek be (áfa, útadó stb.), a benzin (és a dízel) költsége az egésznek mintegy harmada. A törvényjavaslatot előterjesztő Veres János indoklása szerint általában a távhőellátás az egyik leggazdaságosabb és leginkább környezetkímélő fűtési mód (ezzel, különösen a gazdaságossági vonatkozásokkal erőteljesen lehet vitatkozni, pláne hogy anno az állami megmondó emberek azt szajkózták, hogy tessék átállni gázfűtésre, aminek lám, mi lett a vége), ezért érdemes ösztönözni a használatát. Abban ellenben egyetértünk vele, hogy Magyarországon a távhőellátás nem versenyképes, mert a távhőszolgáltatás ára magasabb a többi fűtési módhoz képest. A pénzügyminiszter szerint a javaslat célja, hogy összehangolt intézkedésekkel, megfelelő szabályozási és támogatási eszközök bevezetésével, illetve a fogyasztói érdekek érdemi védelmével elősegítse a távhőszolgáltatás versenyképességének javítását. Meg, hogy a kivetett Robin Hood-adóval újabb bevételhez jussanak - hangsúlyozhatjuk, és a kormány számára végül is mindegy, hogy ki fizeti azt, az sem baj, ha nem a szolgáltató, hanem a fogyasztó. Nekünk viszont gond. Gulya István Ahogy arról már korábbiakban hírt adtunk, Komárom-Esz- tergom megye több tucat önkormányzata, köztük Esztergom is az elmúlt időszakban több ízben bejelentette igényét az Észak-dunántúli Vízmű Zrt. (ÉDV Zrt.) állami tulajdonban lévő részvényeire. Azonban úgy látszik, távolodnak a helyhatóságok a birtokbavételtől. A Magyar Állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV Zrt.) több hónap elteltével sem adott érdemi választ az igénybejelentésre. Úgy tűnik, az időhúzásnak komoly oka van. A parlament szeptember 22-i ülésnapján Katona Kálmán MDF- es képviselő interpellációt nyújtott be a kormányfőhöz. Katona az öt, állami tulajdonú regionális víziközmű-szolgáltató ügyében interpellált a miniszterelnökhöz. Kifogásolta, hogy a kormányzat a víziközmű-társaságok privatizációját és ésszerűtlen összevonását tervezi, anélkül, hogy egyetlen, az elképzelést támogató tanulmány, szakmai anyag vagy érv emellett szólna. A honatya helytelenítette azt is, hogy a kormány az új víziközmű-törvény meghozatala előtt kívánja mindezt megtenni, és felhívta arra is a figyelmet, hogy az MNV Zrt. olyan stratégiai jelentőségű kérdéssel „játszik", mint az ivóvíz-szolgáltatás és a szennyvízelvezetés. A miniszterelnök helyett Veres János pénzügyminiszter magyarázkodott, válaszát azonban az Országgyűlés nem fogadta el, komoly figyelmeztetést adva ezzel a víziközmű-társaságok összevonását erőltető lobbira. Legfrissebb híreink szerint azonban kérdés az, hogy az Országgyűlés megállj-t parancsoló határozatát figyelembe veszik-e az MNV Zrt. munkatársai. Információink szerint cégbírósági segítséggel össze kívánják hívni az ÉDV Zrt. közgyűlését, ahol újra napirendre kerülne a társaság tulajdonosi szerkezetének átalakítása. Olyan elképzelések is napvilágot láttak, amelyek szerint az ÉDV Zrt. önállósága megszűnik, és az irányítás - a megye területén található vízbázisok feletti felügyelettel együtt - a siófoki székhelyű regionális vízműhöz kerül, amely társaság élén az a Reményi Zoltán vezérigazgató áll, aki már többször kifejtette (legutóbb a Magyar Nemzet szeptember 22-i számában), hogy nem ellenzi a magántőke megjelenését a regionális víziközmű-társaságok- ban. Ennek utána kérdés, hogy az Országgyűléstől kapott figyelmeztetés elegendő-e arra, hogy megállítsa a víziközmű-ágaza- tot mindenáron privatizálni akaró pénzügyi köröket... G.l. hídlap 27
