Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-10-11 / 40. szám
címlapon A rendszerváltás előtti évtizedek építészeti és arculatpolitikai gyakorlatával szakítva, a híd újjáépítését megelőzően eredeti formájában renoválták a vámszedők egykori hivatalát és lakóházát is. Mint fentebb szóba került: a magyar-szlovák kormányközi megállapodásban eredetileg nem szerepelt a Mária Valéria hídról levezető elkerülő út megvalósítása, a közös beruházás kizárólag a híd újjáépítésére vonatkozott. A város és a magyar közlekedési minisztérium közötti tárgyalások során sikerült azonban világossá tenni, hogy a várható napi forgalombővülés ellehetetlenítené az Esztergom-belvárosi közlekedést. A tárgyalások révén sikerült elérni, hogy egymilliárdos állami támogatással megépüljön a hídról levezető, tehermentesítő út. Ugyancsak a megállapodás részét képezte egy új Kis-Duna híd kivitelezése is. A Tabán kishíd valódi építészeti és iparművészeti különlegesség. A felújított, parkosított, díszkandeláberekkel kicsinosított Árok utcai beruházással, valamint a szintén bevirágosított, körforgalommal együtt jelentősen megnövelte az eddig mellőzött déli városrész, az ott található lakóépületek és kereskedelmi létesítmények értékét. Közlekedéspolitikai szempontból a kishíd jelentőségét egyrészt az adja, hogy átadásával a Prímás-szigetet újabb műtárgy köti össze a várossal, másrészt a sziget természe- tileg értékes, tömegsportra és szabadidős célokra alkalmas (felső) részét sikerült megőrizni a nagy forgalomtól. A Mária Valéria hídhoz kapcsolódó utolsó beruházásként 2004 novemberében került átadásra a megszépült, felújított Bottyán híd. A hetvenötmillió forintos beruházás keretében, melynek húsz százalékát a város finanszírozta, új, a Táncsics utcához illő burkolatot kapott a híd útteste és a járdák, valamint a Tabán hí- déval azonos korlátok és kandeláberek kerültek kihelyezésre. A korábbi, esztétikailag kifogásolható híd helyén egy turistabarát, a belvároshoz jobban illő építmény fogadja a szigetre érkezőket. 2007-ben készültek el a gyalogosforgalmat bonyolító Béke híd hasonló esztétikai elvek szerinti felújításának tervei, és rövidesen sor kerülhet az átépítésre is. így a belváros három hídja egységes arculattal járul hozzá az idegenforgalmi fejlesztésekhez. Gulya István Beszélgetés Bindics Istvánnal, az egykori komp kapitányával Harminc év révésze Gábor Éva Napra pontosan nyolc évvel ezelőtt, október 11-én közlekedett utoljára az Esztergom és Párkány közötti kompjárat, hiszen ezen a napon adták át ünnepélyesen az újjáépült Mária Valéria hidat. A hídról két héttel ezelőtt már megemlékeztünk, most az évforduló kapcsán a több mint húsz évig itt szolgáló komp és vontatóhajója, a Zalka emlékét idézzük fel egykori kapitányának elbeszélése alapján. B indics István harmincegy éven keresztül szolgált az esztergomi magyar-szlovák dunai határátkelőn. Karakteres alakja összeforrt a komppal, azaz az akkori „híddal", így sokak - főként az anyaországtól elszakadt területen élő magyarok-szemében a Duna két oldalán élő emberek közötti kapcsolat megtestesítője lett, és mint ilyen, majd'egy évtizeddel a kompforgalom megszűnése után is különös tisztelet övezi. Ha szeretne a Guinness-rekordok könyvébe is bekerülhetne, hiszen valószínűleg ő lépte át legtöbbször a magyar-szlovák határt.- Tekintsünk vissza a kezdetekre. Mikortól működött az Esztergom-Párkány határátkelő?- 1963-ban, az akkori Csehszlovákiával közösen indítottak a két határváros között menetren dszerinti hajójáratot. Először egy Badacsony nevű, csak személyszállításra alkalmas kishajó közlekedett, melynek a Bottyán híd mellett volt a kikötője és a Kis-Dunán keresztül járt át Párkányba. Két év után aztán átvette a magyar hajózási vállalat a járatot, majd a személy- gépkocsival történő átkelésre mutatkozó egyre nagyobb igény miatt 1970 májusában üzembe helyeztek egy kicsi, nyolc autó szállítására alkalmas kompot. Ez működött egészen a nyolcvanas évek elejéig, amikor az egyik Simon Júda alkalmával „besokalltunk". A vállalat vezetése a nagy forgalmat látva döntött egy nagyobb komp beállításáról, így került ide Mohácsról a 16-20 autót befogadni képes komp és mellé a Zalka vontatóhajó, amely egészen 2001. október 11 -ig közlekedett itt.- És ön...?- Én 1970. február végén két hétre jöttem Esztergomba helyettesíteni egy betegszabadságon lévő kollégát, aztán úgy hozta a sors, hogy harmincegy évig maradtam a hajón, mert időközben megismerkedtem a feleségemmel, így itt ragadtam. Egyébként a Szigetközből, Ásványráróról származom.- Azt beszélték akkoriban, hogy a komppal együtt ment nyugdíjba...- Hivatalosan már két évvel a komp leállása előtt nyugdíjba mentem, de mivel akkor már épült a híd, és látható volt a szolgálatom vége, így maradtam, aztán miután leadtam a kompot, megkértek hogy segítsek be a hajóállomáson, így azóta is a vállalatnál dolgozom állomásvezető-helyettesként. hídlap 7
