Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)

2008-10-11 / 40. szám

címlapon A rendszerváltás előtti évtizedek építészeti és arculatpolitikai gyakorlatával szakítva, a híd újjáépítését megelőzően eredeti formájában renoválták a vámszedők egykori hivatalát és lakó­házát is. Mint fentebb szóba került: a magyar-szlovák kormányközi megállapodásban eredetileg nem szerepelt a Mária Valéria híd­ról levezető elkerülő út megvalósítása, a közös beruházás kizá­rólag a híd újjáépítésére vonatkozott. A város és a magyar közle­kedési minisztérium közötti tárgyalások során sikerült azonban világossá tenni, hogy a várható napi forgalombővülés ellehetet­lenítené az Esztergom-belvárosi közlekedést. A tárgyalások ré­vén sikerült elérni, hogy egymilliárdos állami támogatással meg­épüljön a hídról levezető, tehermentesítő út. Ugyancsak a meg­állapodás részét képezte egy új Kis-Duna híd kivitelezése is. A Tabán kishíd valódi építészeti és iparművészeti különlegesség. A felújított, parkosított, díszkandeláberekkel kicsinosított Árok utcai beruházással, valamint a szintén bevirágosított, körforga­lommal együtt jelentősen megnövelte az eddig mellőzött déli városrész, az ott található lakóépületek és kereskedelmi létesít­mények értékét. Közlekedéspolitikai szempontból a kishíd je­lentőségét egyrészt az adja, hogy átadásával a Prímás-szigetet újabb műtárgy köti össze a várossal, másrészt a sziget természe- tileg értékes, tömegsportra és szabadidős célokra alkalmas (fel­ső) részét sikerült megőrizni a nagy forgalomtól. A Mária Valéria hídhoz kapcsolódó utolsó beruházásként 2004 novemberében került átadásra a megszépült, felújított Bottyán híd. A hetvenötmillió forintos beruházás keretében, melynek húsz százalékát a város finanszírozta, új, a Táncsics utcához illő burkolatot kapott a híd útteste és a járdák, valamint a Tabán hí- déval azonos korlátok és kandeláberek kerültek kihelyezésre. A korábbi, esztétikailag kifogásolható híd helyén egy turistabarát, a belvároshoz jobban illő építmény fogadja a szigetre érkezőket. 2007-ben készültek el a gyalogosforgalmat bonyolító Béke híd hasonló esztétikai elvek szerinti felújításának tervei, és rövide­sen sor kerülhet az átépítésre is. így a belváros három hídja egy­séges arculattal járul hozzá az idegenforgalmi fejlesztésekhez. Gulya István Beszélgetés Bindics Istvánnal, az egykori komp kapitányával Harminc év révésze Gábor Éva Napra pontosan nyolc évvel ezelőtt, októ­ber 11-én közlekedett utoljára az Eszter­gom és Párkány közötti kompjárat, hiszen ezen a napon adták át ünnepélyesen az újjáépült Mária Valéria hidat. A hídról két héttel ezelőtt már megemlékeztünk, most az évforduló kapcsán a több mint húsz évig itt szolgáló komp és vontatóha­jója, a Zalka emlékét idézzük fel egykori kapitányának elbeszélése alapján. B indics István harmincegy éven keresztül szolgált az esztergomi magyar-szlovák dunai határátkelőn. Karakteres alakja össze­forrt a komppal, azaz az akkori „híddal", így sokak - főként az anyaországtól elszakadt területen élő magyarok-szemében a Duna két oldalán élő emberek közötti kapcsolat megtestesítője lett, és mint ilyen, majd'egy évtizeddel a kompforgalom megszűnése után is különös tisztelet övezi. Ha szeretne a Guinness-rekordok könyvébe is bekerülhet­ne, hiszen valószínűleg ő lépte át legtöbb­ször a magyar-szlovák határt.- Tekintsünk vissza a kezdetekre. Mi­kortól működött az Esztergom-Párkány határátkelő?- 1963-ban, az akkori Csehszlovákiával közösen indítottak a két határváros között menetren dszerinti hajójáratot. Először egy Badacsony nevű, csak személyszállí­tásra alkalmas kishajó közlekedett, mely­nek a Bottyán híd mellett volt a kikötője és a Kis-Dunán keresztül járt át Párkány­ba. Két év után aztán átvette a magyar hajózási vállalat a járatot, majd a személy- gépkocsival történő átkelésre mutatkozó egyre nagyobb igény miatt 1970 máju­sában üzembe helyeztek egy kicsi, nyolc autó szállítására alkalmas kompot. Ez mű­ködött egészen a nyolcvanas évek elejé­ig, amikor az egyik Simon Júda alkalmával „besokalltunk". A vállalat vezetése a nagy forgalmat látva döntött egy nagyobb komp beállításáról, így került ide Mohács­ról a 16-20 autót befogadni képes komp és mellé a Zalka vontatóhajó, amely egé­szen 2001. október 11 -ig közlekedett itt.- És ön...?- Én 1970. február végén két hétre jöt­tem Esztergomba helyettesíteni egy be­tegszabadságon lévő kollégát, aztán úgy hozta a sors, hogy harmincegy évig ma­radtam a hajón, mert időközben megis­merkedtem a feleségemmel, így itt ragad­tam. Egyébként a Szigetközből, Ásványrá­róról származom.- Azt beszélték akkoriban, hogy a komp­pal együtt ment nyugdíjba...- Hivatalosan már két évvel a komp leállása előtt nyugdíjba mentem, de mi­vel akkor már épült a híd, és látható volt a szolgálatom vége, így maradtam, az­tán miután leadtam a kompot, meg­kértek hogy segítsek be a hajóállomá­son, így azóta is a vállalatnál dolgozom állomásvezető-helyettesként. hídlap 7

Next

/
Thumbnails
Contents