Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-09 / 31. szám
párkány AZ i>r. wértnek mór * ***u™ •llwutt» » » Böaa .Aduul omjiO Kkiui.m*u-uKSE«MKaii tímvutox TÖBB REMZEDEKRE»D1 TÁBLÁVAL «*> K.UJio M7*~M«o. ténelmi Társulatnak, de ugyanígy tagjává választották külföldi szakmai társaságok is. A rendkívül termékeny tudós számtalan írással gazdagította a Turul-t és a Századok-at, de ugyanígy jelentek meg dolgozatai a bécsi Adler- ben, a berlini Herald-ban, továbbá a Történelmi Tárban és az Erdélyi Múzeumban. Tudományos hírnevét a Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig c. 1891-92-ben megjelent kétkötetes munkájával alapozta meg. A magyar genealógiai irodalom máig nélkülözhetetlen kézikönyveinek számítanak olyan további munkái is, mint A középkori délszláv uralkodók genealógiai története (1891), továbbá a Nemzetségi kutatások, Árpád-kori udvari tisztviselők sorozata, Az Árpád-kori megyei tisztviselők, Az Árpád-kori nádorok genealógiája. A magyar történelmi nemzetségekről írt művei közül jelentősebbek: A Zichy-család ősei, A Hunyadiak-a család eredete és nemzedékrendje, A fejedelmi Rákócziak leszármazása, A Rákócziak családi történetéhez, Adalékok a Csák-nemzetség történetéhez. Nemzeti történelmünk tekintetében azonban Az Árpádok családi története (1892) c. műve tekinthető a legjelentősebbnek és legmaradandóbbnak. Az Esztergom-Vidéki Régészeti és Történelmi Társulat tagjaként kiterjedt helytörténeti kutatásokat is folytatott, amelyek jelentős részét a társulat évkönyveiben jelentette meg. Ezekben elsősorban középkori kutatásainak eredményeit tárta a nyilvánosság elé. Fontos tanulmányai jelentek meg e körből Esztergom megye Árpád-kori tisztikaráról, valamint a megye községeinek Árpád-kori állapotairól, a Csák-nemzetség Esztergom- és Hont megyei ágáról. A laikus olvasó számára ezek száraz, tudományos szövegnek minősülhetnek, forrásmunkaként azonban fel becsülhetetlen tárházai vidékünk kora- középkori történetének. A Wertner által végzett kiterjedt levéltári kutatások eredményeit közreadó tanulmányok fontos ismeretanyagot közvetítenek vidékünk középkori birtokviszonyaira vonatkozólag, s ez a helytörténet iránt érdeklődők számára egyedülálló ismeretanyag. E tanulmányok értékét emeli, hogy régiónk azon fal- vairól is tudósítanak, amelyek az évszázadok során eltűntek. Wertnert nem kápráztatták el a tudományos sikerek: élete végéig megmaradt egyszerű vidéki orvosnak. Muzslára, majd később Párkányba költözését minden bizonnyal az indokolta, hogy Wertner az esztergomi prímási levéltár közelében kívánt élni, :s -iu-SXh ________M» 1407—1475 M attolna ( 15Ottóit pv ~KUra UaÜS hogy itt zavartalanul folytathassa tudományos kutatásait. Muzslai életszakaszát tragikus esemény árnyékolta be: 1897. augusztus 29-én meghal húszéves Gyula fia, aki állatorvosi pályára készült. Síremléke a párkányi temetőben, pár lépésnyire atyja sírhalmától ma is látható. Wertner Mór temetése óriási részvét mellett ment végbe. „Kevesen voltak, kik oklevéltárainkat annyit forgatták, annyira ismerték volna, mint ő, s talán senki se volt annyira jártas a középkori magyar genealógiában, mint ez a szegény falusi orvos, ki a megélhetés gondjai között, s a tudományos központoktól elszakítva is bámulatos terjedelmű, s a maga nemében páratlan munkásságot tudott kifejteni... Nem az adatok száraz, élettelen összeállításában látta a genealógia feladatát, magasabb célokat tűzött ki, s kétségtelenül része volt e disciplina tudományos alapvetésének megteremtésében. A külföldi irodalom nagy tisztelettel hajtotta meg elismerése zászlaját Wertner Mór előtt, s a magyar történetirodalom is hálával fogja őrizni e genealógiai és archontologiai munkásságával hervadhatatlan érdemeket szerzett tudós emlékét.” - írta nekrológjában a Századok c. történelmi folyóirat.
