Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-12-27 / 51. szám
régió Egy párkányi matróz a Monarchia cirkálóján Nyergestől Shidzoukáig Néhány évvel ezelőtt a párkányi Városi Múzeum egy különleges kiállításnak adott otthont, amely két világjárt párkányi személyiség - Nemes János, illetve Lettang János - emlékét elevenítette föl. Előbbi az osztrák-magyar haditengerészet matrózaként járta be a világot. Életútja alkalmat ad a daliás és vészterhes idők megidézésé- re, s emellett kitekintést az egykori flotta harcaira. Emlékét és élete dokumentumait párkányi leszármazottai ma is becses családi ereklyékként őrzik. H ősünk izgalmas életútja 1891-ben kezdődött egy nyergesújfalui kőszénraktár kunyhójában. A szülők, Nemes Imre és Brigány Mária nyolc fiúgyermeknek adtak életet, János a negyedik volt a sorban. Apja elhunyta után nagybátyja, Nemes Flórián egyengette János korai életútját. A kiváló műszaki és rajzkészséggel rendelkező ifjú géplakatosnak tanult, s ez fontos szerepet játszott későbbi életútjában, s abban, hogy szereplője lehetett az Osztrák- Magyar Császári és Királyi Hadi- tengerészet harcainak. Huszonegy évesen, 1912 októberében vonult be négyéves katonai szolgálatra az osztrák-magyar flotta polai kikötőjébe, (ma Pula, Horvátország), hogy az egyik legkorszerűbb osztrák-magyar csatahajó, az S.M.S. Kaiserin Elisabeth matróza legyen. A kiképzés során bejárja az Adriai és a Földközi-tenger számos kikötőjét, olyan helyeken fordult meg, amelyek látványa szegény sorsú atyánkfiának aligha adatott meg abban az időben, pl. Nápoly, Capri, Sorrento. Nem sokkal később már a japán és kínai vizeken találjuk matrózunkat. Itteni levelei, versei, naplója tudósítanak a harcokról, a hét esztendei Shidzoukában töltött hadifogságról, majd a hazatérés boldogságáról. A Kaiserin Elisabeth 1913. augusztus 19-én futott ki Polából, hogy Szuezen és Szingapúron keresztül visszatérjen Csing-taóba, a sárga-tengeri kikötőbe. A 16 ezer kilométeres út végén a hajó 1913. október 1-jén érkezett meg a Távol-Keletre Nemes Jánossal a fedélzetén, aki hadi kalandozásai során Na- gaszakiból, Jokohamából, Sanghajból és Hongkongból is írt levelet az itthon maradottaknak, illetve menyasszonyának. 1914 „boldog húsvét”-ján készült fényképe még békés matrózokat ábrázol, de a háborús készülődés már jócskán kitapintható. A háború kitörésekor a Monarchia távol-keleti egységei a hadműveletek kellős közepébe sodródtak. Az Antant oldalán harcoló Japánnal szem- beszálló német és osztrák-magyar flotÉdes szívem, „Az édes otthonban, amikor napi szorgos foglalatoskodásod után nyugalomra térsz, el-elmélkedve az élet ezerféle jó és rossz körülményein, vajon jutna-e az eszedbe, hogy a messze idegenben, egy egész más világrészben is van valaki, kinek gondolatai minduntalan ... tenálad kalandoznak?... lelki szemeim előtt elvonulva látom az édes otthont, a szülőházamat, gondatlan gyermekkorom nevezetesebb eseményei egymás után merülnek fel emlékezetembe, mígnem mély fájdalommal gondolok arra az időpontra, midőn a szabadságomtól a hazám nevében oly hosszú időre... megfosztottak..." 1916. június 6." ta igyekezett megakadályozni Csing-tao kikötőjének elvesztését. A japán túlerő azonban arra kényszerítette a Kaiserin Elizabeth legénységét - több más hadihajóval egyetemben -, hogy öndestrukcióval akadályozzák meg azt, hogy hajóik az ellenség birtokába juthassanak. Az Kaiserin Elizabeth 1914. november 3-án végezte a hullámsírban, de az em36 hídlap
