Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-12-27 / 51. szám
kultúra sét és a Megváltó első csodáját a Kána-i menyegzőn. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a keleti egyház egy része - gondolok itt különösen az orosz egyházra- nem állt át a gregorián naptárra és emiatt az ő liturgikus évük elcsúszott a miénkhez képest. Épp ezért van az ortodox és a római karácsony között mintegy három-négy hétnyi különbség A polgári naptáruk ma már azonos a miénkkel, de az egyházi nem.- Minden keresztény családban fölnevelkedett embernek vannak meghatározó karácsonyi élményei. Emlékszik-e olyasmire az életéből, ami nemcsak felejthetetlen, hanem esetleg a hivatására is kihatott?- Nagyon szép karácsonyaink voltak gyerekkoromban. Ami igazán felejthetetlen, amikor meg-megjelent az egyik nagyapám, akit különösen szerettem. Szenteste ő mindig eljött hozzánk, nekem pedig rendre az volt az érzésem, hogy amikor ő belépett, akkor kezdődött el igazán az ünnep. Ami ezen kívül felejthetetlenül bennem maradt, az az első karácsony, amit Betlehemben éltem át. Három és fél esztendőn át a Szentföldön éltem, és az első betlehemi karácsony emléke végérvényesen belém vésődött. Kicsit nehezen kezdődött, hiszen egy kolostorban éltem, és még arra sem volt lehetőségem, hogy hazatelefonáljak a szüleimnek, testvéreimnek. Maga az ünnep talán ezért is drámaian szép volt. Lent lehettünk abban a kicsi barlangban, ahol a hagyomány szerint Jézus született. A hely akkora, hogy mindösz- sze talán hatvan-hetven ember fér el ott és szintén egy régi hagyomány szerint éjfélkor három rövid szentmisét mutatnak be. Az egykori jászol helyén egy kis oltár áll. Ott éltem át igazán, hogy milyen csodálatos is az, hogy Isten egy ilyen védtelen gyermekként jelenik meg azért, hogy átölelhessen minket, hogy ne legyen számunkra félelmetes. Ebben a kisded állapotban nyilvánul meg Isten jósága, az, hogy valóban szeretetből alkotta meg a világot, hogy közel akar hozzánk kerülni. A bazilika bejárata is sokat sejtető, hiszen a török időkben a hatóságok a tevéket igen gyakran behajtották a templomba. Hogy ezt megakadályozzák, a szerzetesek egy egészen kicsiny kaput hagytak csak meg, a többit befalazták. így azután ha bárki be akar menni, igen mélyen meg kell hajolnia. Ez egy kicsit azt is mutatja, hogy maga a hely az Isten alázatának a helye is. Napjainkban a karácsony kicsit torzulni látszik. Szinte pótcselekvésként vásárlási láz lesz úrrá az embereken, Jézus születésének napja is olyan lesz egy kicsit, ahogyan Myra csodálatos püspöke is egyszerűen Télapóvá vált. A modern ember számtalan dolgot megvásárolhatónak, megszerezhetőnek tart vagy gondol. Van ebben egy bizonyos nagyképűség: Sokan azt gondolják, hogy ők a világ urai és főszereplői. Gyakran magát a szerelmet is egyszerűen fogyasztóként éli meg a mai kor embere. Megszerez magának valakit, azután ha megunja, egyszerűen lecseréli. Ám ha mélyebben elgondolkodunk, akkor világossá válik, hogy az igazi ünnep, az igazi boldogság nem megvásárolható. Az igazi ünnepet nem pótolják a csillogó karácsonyfák. Az igazi ünnep ingyenes, azt ajándékba kapjuk Istentől
