Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)

2008-12-20 / 50. szám

esztergom az országgal éppen ellenkező előjelű dol­gok történtek, történnek. Ez egy olyan kettősség, ami nehezen feldolgozható, az általunk készítetett közvélemény-ku­tatások jól tükrözik ezt. Tavaly azt mondtam, nehéz év áll mö­göttünk, esztergomiak mögött, az or­szág meg úgy, ahogy álldogál a lábán, ha nem is fejlődik. Idén azonban aztán az ország elbotlott, a Nemzetközi Valuta­alap (IMF) extrahitele szükséges ahhoz, hogy ne menjünk csődbe, ne essen tel­jesen hasra az ország, hogy egyáltalán ki tudják adni hó elején a fizetéseket. Ez elég szomorú, mert ez a hitel akkora, mint a szocializmus utolsó évtizedeiben felhalmozódott teljes adósságállomány, sőt nem is szomorú: ez rémdráma, hogy itt tartunk, hogy erre szükségünk lehe­tett. Egyetlen más európai ország sem kényszerült ilyet fölvenni, sőt az euró­pai országok állami pénzekből megerő­sítették a magánszférát, hogy minél ki­sebbek legyenek a krizis következmé­nyei. Nálunk épp fordított a helyzet: az állam van a legnagyobb válságban. Nem­hogy segíteni tudna a magánszektoron, hanem fordítva, az állam rántja le, húz­za le azt, és most a csődközeli állapot­tal végleg elgáncsolja a kisvállalkozókat, de még a multinacionális cégek is komo­lyan megsínylik ezt. Ehhez mérten 2008 nem bizonyult helyben elviselhetetlenül nehéz esz­tendőnek, mi több, egy nagyon komoly költségvetéssel, nagyon komoly prog­ramok beindításával jellemezhető gaz­dag évnek tarthatjuk, a következő esz­tendő pedig még gazdagabb lesz, hiszen idén mi, esztergomiak döntöttünk arról, hogy felgyorsítjuk a Gyarapodás Prog­ramjának a megvalósítását. Ez termé­szetesen nem lehetséges az esztergo­miak bámulatra méltó egész esztendei munkavégzése és türelme nélkül, amiért nagyon hálás vagyok.- Az iménti szavai alapján 2009 inkább a bizakodásra adhat okot, semmint az aggodalomra.- Jövőre hihetetlenül sok mindent fo­gunk tudni megcsinálni, őszintén bízom benne, hogy egy olyan év áll előttünk, ahol Esztergom minden polgára büsz­kén tekinthet körül az országban. Hogy bezzeg mi, mi nem hagyjuk magunkat - hiszen, ne feledjük, a válság mindig lé­lektani jelenség is, attól működik iga­zán, ha hisznek benne. Mi nem hiszünk benne, hogy Esztergomban válság le­het, és én biztatnám is az esztergomia­kat, hogy higgyenek saját városunk fel­emelkedésében. Higgyünk abban, hogy Esztergom működik, és tegyük szépen a dolgunkat. Fogva egymás kezét, ahogy az egy nagy családhoz illik.- Említette a decemberi közvélemény­kutatásokat. Mi látható belőlük?- Az emberek nagyon rosszul véle­kednek az ország várható kilátásairól Esztergomban, annál jobban Eszter­gom perspektíváiról. Az elmúlt hóna­pok drámáinak, a világgazdasági válság­nak a hatásainak köszönhetően még az Esztergomra vonatkozó vélemények is romlottak valamelyest: májushoz ké­pest december első hetében az emberek azt mondták, hogy valamivel rosszabb kilátásokat várnak. Vélekedtek így ami­kor, ugyanakkor a következő kérdésben, a közvetlen lakókörnyezetükre vonatko­zóban éppen olyan jól, bizalommal telve nyilatkoznak, mint tavasszal. A közvet­len lakókörnyezet és az ország megítélése között óriási a különbség. Ez azért lehet­séges, mert az emberek helyben több jót tapasztalnak, mint rosszat. Itt tényleg bi­zakodni tudnak. S hogy a város egészére nézvést romlott valamelyest a bizalmi in­dex, az azért van, mert nem hiszik, hogy Esztergom el tudja kerülni ezt a nagy romlást, ami az egész országot sújtja.- El tudja kerülni?- Azt gondolom, hogy 2008-nak ép­pen az a tanulsága, és ezt 2009-ben fog­juk igazán bebizonyítani.. Már 2000-ben elkezdtünk egy új programot megvalósí­tani, egy új utat járni. Egy felelősen gaz­dálkodó, hosszú távra, évtizedekre ter­vező, egy komoly városi stratégia sze­rint eljáró közösségnek lehetősége nyílik arra, hogy elszakadjon a fő irányoktól, vagy legalábbis a lehető legkevésbé ránt­sák vissza azt ezek a kormányzati vagy világgazdasági válságok. Esztergom kü­lön úton jár. Nem lesz semmi baj, meg fogjuk tartani az itteni fejlődés ütemét, meg fogjuk tartani az esztergomi beru­házásokat, sőt előrehozzuk azokat, hi­szen ha válság üti fel a fejét, akkor mun­kát kell adni az embereknek. Minél na­gyobb a baj, annál inkább ténykedni kell. Pont úgy, mint a családban.- Mire gondol?- Ha a családnak rosszul megy, nem jut már a nyaralásra, a betervezett ruhacseré­re vagy ételre sem, legalábbis annyi, mint korábban, akkor az következik, hogy még többet kell dolgozni. Jobban kell szervez­ni a munkát, jobban kell kihasználni az időt, és még többet kell dolgozni. Ezt fog­juk tenni. Előre fogjuk hozni a nagyberu­házásokat, még jobban kihasználjuk az önkormányzati és hivatali lehetőségeket, még több munkát követelünk meg a hiva­tali dolgozóktól, hogy annyi beruházást, fejlesztést tudjanak közvetíteni, ami pél­dául a helyi építőipart, a helyi vállalkozó­kat kellőképen segíti.- Milyen módon?- Az a tervünk, hogy egy alvállalkozói kört (több tucat vállalkozásról van szó) a következő, világgazdasági szempont­ból nehéz egy-két évben fix munkákkal segítünk. Ami alapján tervezni tudnak, meg tudják tartani a dolgozóikat. Mun­kahelyeket tudnak biztosítani olyan esztergomi embereknek, akik nem csak maguknak, hanem az egész családjuk­nak keresnek, akik kenyeret visznek haza. Ezenfelül pedig például a Suzu­kiből elküldött munkavállalóknak is ál­lásajánlatokat fogunk tenni. Úgy fogjuk bővíteni a városi cégeket, pontosabban az ott dolgozók körét, hogy ezeket az egyébként dolgos, jól kipróbált embere­ket is alkalmazzuk, hiszen ők az egyik legnehezebb helyen, a Suzuki gyártó­sorai mellett álltak helyt már évek óta, s ezeket a dolgos embereket mi nem hagyjuk veszni. Nem hagyjuk, hogy fe­leslegesnek érezzék magukat, munkát fognak kapni. Azt reméljük, hogy Esz­tergom meg tudja védeni magát.- Ezért is született a Védegylet Eszter­gomért szerveződés?- Ez a mozgalmunk az önvédelemről szól. Hogy mi, esztergomiak összeka­paszkodunk, akár egy nagy család, nem pusztán úgy, mint a nagy családot, a sok gyermeket pártoló város, hanem mint összetartozó közösség. Mindezt függet­lenül politikai csatározásoktól vagy véle­ménykülönbségektől, néhai műbalhék­tól, vagy egészen gonosz és rosszindu­latú támadásoktól, merthogy mégis egy közösség vagyunk, itt élünk. Nem érde­mes, nem szabad úgy tönkretennünk egymás életét, hogy ne legyen öröm ta­lálkoznunk az utcán egymással nekünk, esztergomiaknak, hogy ne legyen öröm lejönni egy adventi vásárra. Egy nagy család összefog, ha baj van - kire másra számíthatna elsősorban, ha nem magá­ra -, mindegyik tagját a keblére öleli. Az ilyen alkalmak, mint a mostani adventi vásár - ami, elfogultság nélkül állítha­tom, egyöntetű tetszést aratott, főként éppen családias-közösségi jellege miatt -, arra is jók, hogy itt a táborszimpátiát, megosztottságot hátrahagyva együtt le­gyünk, örüljünk és bizakodjunk Eszter­gomban, a nagy családban. Gulya István hídlap 5

Next

/
Thumbnails
Contents