Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)

2008-12-20 / 50. szám

esztergom Botló ország, beinduló város Hinni Esztergomban Kedves Hídlap-olvasók! Kedves esztergomi és régióbeli polgárok! Az ünnep meghittsége fontos. Együtt lehetünk azokkal, akiket szeretünk. Együtt kell lennünk, nem azért, mert ez így szokás, hanem mert ez a szívünk parancsa. Bensőnkből fakad. Áldott, békés és szeretetteljes karácsonyt kívánok! Meggyes Tamás polgármester Amiképpen az előző évben is tettük, így idén szintúgy arra kértük Meggyes Ta­más polgármestert, országgyűlési kép­viselőt, hogy értékelje a végéhez közelí­tő esztendőt. Hazánkat és a lakóhelyün­ket illetően egyaránt.- Kénytelenek vagyunk tavalyi önma­gunkat ismételni: eléggé nehéz év áll mögöttünk...- Ez inkább 2007-re igaz. Helyi szempontból.- ...s nem az látszik, hogy jövőre köny- nyebb lesz. Mindenki aggódik. Joggal. Ho­gyan lehet védekezni az izmosodó pánik- hangulat ellen ?- Nem félünk a farkastól. A közelmúlt­ban láttam egy kis természetfilmet a kí­gyókról. Megmutatták, hogy nem kell tartani tőlük, nem bántanak, a kígyók is „barátok”. Mert ha „levadásznánk a rosszaságokat” - nem pusztán ezekre a csúszómászókra gondolok, hanem át­vitt értelemben minden negatív dologra -, akkor nem lenne mihez képest értel­mezhető a jó. Ez hozzátartozik a világ­hoz. No de a kérdés, nyilvánvalóan, nem a természeti környezetrajzra vonatko­zott, hanem a közéletre.- Abszolút arra.- Szerintem a 2007-es volt Esztergom szempontjából a nehéz év.- A mélypont?- Komoly közéleti vitákra került sor, gondolok a forgalom-egyirányúsítás kap­csán kulminálódottak csatározásokra, vagy arra, hogy indokolatlanul kialakult egy pánikhangulat a Szent István Gim­názium körül. 2007-et nehéz, vitáktól tarkított évként éltük át, hozzá képest 2008 - bár személyesen velem sok min­den „rosszaság” történt - mégis, a köz­élet szempontjából, a nehézségek dacá­ra szerintem kiegyensúlyozottabb, köny- nyebb volt.- Érdekes, hogy ezt mondja, amikor ha­zánkat sújtó gazdasági (és a hozzá társuló erkölcsi) válság alapján a 2008-as eszten­dőt nem fogjuk említem a dicsőséges évek sorában.- Országosan pont fordítva történtek az események, mint helyben. 2007-ben még azt remélhettük, hogy a betegeske­dő magyar gazdaság előbb-utóbb talpra áll, elkezd növekedni, meg 2008 nyarán is azt remélhettük, hogy ahogy a kormány propagandája hirdette: „beindultunk”.- De nem.- De nem, ugye, éppen akkor, ami­kor az MSZP és a kormány plakátjai, hir­detményei szerint „beindultunk”, jött a gazdasági válság. Mondjuk, eleve hazug volt ez a kampány, ami azt állította, hogy „beindult” a növekedés, most aztán min­dent rendbe teszünk, igaz, toporogtunk egy pár évet, süllyedtünk, vacakoltunk, elrontottuk, amit csak el lehetett, na de most aztán futunk előre. A probléma az, hogy nemhogy beindultunk, hanem egyre jobban lelassultunk. S a válsággal - ami októberben pattant ki, illetve ak­kor vált világossá és egyértelművé, hogy Magyarország nem kerülheti el, sőt rá­adásul minket duplán érint, minden, ál­talam ismert országhoz képest - nem­hogy lelassultunk, megálltunk, hanem most visszafejlődés következik a gazda­ságban, úgynevezett recesszió.- Mindenki rosszabbul fog élni, mint egy éve?- Vagy mint négy éve, vagy mint 2002 tavaszán. Igazából azt mondhatjuk - „vicces” kampányszlogent félretéve hogy a Fidesz-kormány, Orbán Viktor miniszterelnökségének utolsó hónapja­ihoz képest szinte minden tönkrement az országban. Van ugyan új, szép Me­gyeri hidunk, és ez eredmény, el kell is­merni, Esztergomnak is és ennek a ré­giónak is a hasznára válik, tovább épül­tek az autópályák, több irányban, ennek hasonlóképpen lehet örülni, de minden más tételt tekintve tönkrementünk. Az Európai Unió huszonhét tagállamá­ból tízen csatlakoztunk 2004-ben, ebből a tízből az első helyen álltunk 2004-ben és akkor is, amikor még a csatlakozásra vártunk, Orbán Viktor miniszterelnök­sége idején, 2002 elején. Most az összes fontos mutatót tekintve utolsóként kul­logunk. Legyen az gazdasági növekedés, a költségvetés éves hiánya, az eladóso­dottság mértéke, az egy főre jutó adós­ság, a várható életkor, a várható szüle­tések, a gyermekvállalások száma. Min­denben visszacsúsztunk a sor végére, az elsőből az utolsó helyre. Ez olyan drá­ma, amit - akármilyen hazug propagan­da vesz minket körül, és akármennyi­re kerüli a sajtó a baloldali kormányok idején a valósággal való szembenézést - mindannyian érzünk. Megérezzük. Egy­szerűen: rossz kedvünk van. Tavaly a ka­rácsonyi interjúban azt mondtam, hogy az esztergomi rossz kedvünk tele után jöhet egy építkező év. Jöhet a jóked­vünk, a remény tavasza. Szerintem ez sok mindenben be is igazolódott, 2008- ban sokat tudott előrelépni a város. De 4 hídlap

Next

/
Thumbnails
Contents