Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-06-28 / 25. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Polgármesterek patinás otthona Pöltl Zoltán Az elmúlt hetekben - helytörténeti rovatunk korábbi szokásától eltérően - nem régmúlt időkből származó építmények, hanem legendás személyek históriáját adtuk közre olvasóinknak. Ez alkalommal egy kicsit mindkét megközelítéssel élünk, hiszen most a Széchenyi tér egyik legismertebb épületét, a Kollár-házat, illetve annak egykori lakóit, a Kollár család híres tagjait A z esztergomi főtér 24. szám alatt található épületében több lakás mellett jelenleg Esztergom egyik népszerű kávézója található. A klasszicista, historizáló stílusban épült egyemeletes ház telkének előtörténete is a későbbi lakók életét példázza, s ebből úgy tűnik, mintha az ingatlannak valamiféle varázsereje lenne, hogy ott csakis polgármesterek, és más elöljárók, városi vezető tisztségviselők élhettek. Ezt az eléggé fantáziadús megállapítást erősíti a Magyarország Műemlék Jegyzéke című dokumentumgyűjtemény, mely arról tesz említést, hogy 1711-ben a Széchenyi téren lévő ingatlanban egy Jóst János Benedek nevű nyergesújfalui polgármester élt. Később, 1713-ban már Campion György polgármester lakhelye lett az épület, melyet 1722-ben Belcsics Ferenc érseki számtartó vett meg. A viszonylag gyakori tulajdonosváltást a következő vevő fékezte meg, ekkor ugyanis az ingatlant Kollár Péter szenátor vette birtokba, aki 1790 körül, a korábbi építmény felhasználásával újat emeltetett e helyen. A ház mai formáját 1839-ben nyerte el, amikor az említett városi tanácsos fia megépíttette azt. Egy épület lakói A Kollár-ház, az ott élő família kapcsán válik igazán jelentőssé a város múltja iránt érdeklődők számára, a családról Magyar György Esztergomi polgármesterek című könyvében is olvashatunk. Itt az áll, hogy Kollár Antal 1810. augusztus 21-től volt nyolc éven át Esztergom polgármestere, míg a város első emberének felesége, Magdolna, a lapunkban már korábban bemutatott Einczinger család sarja volt (A Kollár famíliára éppen az Einczinger család hívta fel a figyelmünket, ők mutattak rá arra is, hogy a tárgyalt ház falán tévesen, „Koller”-nek írták az emléktáblán a nevet). A polgármester nem éppen könnyű időszakban irányította a települést, a fenyegető francia (napóleoni) háború miatt zab- és búza beszolgáltatásra volt kénytelen kötelezni a környéken élőket. Ezen felül, mint a korabeli iratokból kiderül, beköszöntött az úgynevezett „feketebank” korszak, vagyis amikor a fizetőeszközök elértéktelenedtek. A gazdaság mellett a közállapotok is kutyául álltak, 1812-től tizenkét éven át nem tartottak Pozsonyban országgyűlést. Miután Kollár Antal 1818. február 9-től megvált polgár- mesteri székétől, elvállalta a főbírói tisztséget, majd 1829-től újra tanácsbéli tag, illetve a csizmadia céhek biztosa lett. 1834-ben hunyt el „vízkórságban”. 32 hídlap
