Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-06-28 / 25. szám
helyi história Hogy ne legyen oly egyszerű dolgunk, a Kollár család történetében a következő szereplő is Antal (az előbb megírt K.A. fia), aki 1831-től kezdve a város közügyéit szolgálta különböző posztokon. 1837-ben a szabad királyi város polgárává fogadták, 1839-ben aljegyző lett, majd 1845-ben többekkel megalapította az Esztergomi Takarékpénztárat. Tán a névegyezőség, tán a családtól, apától megörökölt ambíció, de tény, hogy ifjabb Kollár Antalt is megválasztották esztergomi polgármesternek, először 1861-től egy éven át, majd pedig 1876-tól néhány hónapig viselte ezt a tisztséget. Helytörténeti írásunk nyersanyagai között megtalálható egy 1869-ből származó dokumentum, melyben Kollár Antal mint „követ jelölt’’ szól az esztergomi választókerület voksoló polgáraihoz. Érdemes néhány mondat erejéig nemes törekvéseinek, a kor hangulatának megértése végett idézni eme iratból: „Elvem - jogban és kötelességben egyenlő népre alapuló alkotmányos magyar királyság, képviseleti rendszerrel és felelős kormánnyal. Ez elv szerint szabad lévén az egyén, az egyháznak is szabadnak kell lenni, az egyének összege képezvén az államot és egyházat. Ez elv szerint a magyar korona egy lévén népével - valamint a korona politikai létének veszélyeztetése nélkül - idegen érdekek alá nem rendeltethetik kifelé. (...) Ez azon elv, melyből kiindulva Esztergom választókerületet a legközelebb megnyitandó törvényhozási időszak alatt - megválasztásom esetére - képviselhetni, egyszersmind érdekeit, amennyire az államéival nem ellenkezik, a törvényhozás előtt is a legsikeresebben előmozdíthatni ígérem.” Kollár Antal 1894-ben hunyt el, sírja a városi köztemetőben található. Ugyancsak az esztergomi Széchenyi tér 24-26. számú ház híres lakója volt egykor az a Lampich Árpád, aki 1898-ban született és 1950-ben halt meg. Az emléktáblán olvashatjuk, hogy Lampich okleveles gépészmérnök, repülőgéptervező, sportrepülő világrekorder volt. Dicsőséges pályafutása és élete előtt tisztelegve az önkormányzat és a leszármazottak évente koszorút helyeznek el egykori háza falán. MÚÍMÍ.É& év, x«u Az utolsó Kollár polgármester A következő polgármester a Kollárok sorában Károly volt, aki 1887- ben mint joggyakornok, 1893-ban már jegyző, 1895-ben főjegyző volt. Kollár Károly számára az 1899-es év hozta meg a sikert, ekkor lett ugyanis polgármester, végül 1909-ig gazdasági tanácsosként dolgozott a városban. A sors másszempontból nem igazán volt hozzá kegyes, 53 évesen, 1909-ben hunyt el, és a Belvárosi temető Jó Pásztor kápolnája kriptájában nyugszik. Kollár Károlyról a korabeli „Esztergom” nevű újság szerkesztője is megemlékezett. A múlt század elején dolgozó kolléga nekrológjában többek között a következőket jegyezte le a nemes szívű emberről: „Lelkének szebb és nemesebb vonásai csillantak meg abban a tevékenységében, hogy hosszú fáradozással, úgyszólván fillérenként gyűjtötte össze a 13 aradi vértanú lelki üdvéért minden október 6-án mondandó gyászmise alapítványát, továbbá ugyanígy létesítette azt az alaptőkét, melynek kamataiból a város évenként díszes koszorút tesz a honvédtemetőben nyugvó 48-as hősök közös síremlékére. Kollár Károly úgyszólván minden jó irányú katolikus egyletnek támogatója volt, s egy olyan társaságnak, mely szegény gyermekek fölruházá- sára gyűjti a filléreket, pénztárnoka volt." (A korabeli fotókat a www. esztergomkepek.hu és a www. esztergom-anno.hu internetes oldalakról kaptuk.) hídlap 33
