Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-06-14 / 23. szám
Esztergom felfedezése, avagy a hely története „Ubi populus, ibi obulus” Pöltl Zoltán A címbéli latin mondás - Hol sok ember mozog, ott pénz is sok forog - egyfajta mottójává vált Esztergomnak a 19. század végén. A város és a környékbeli települések vezetői ugyanis érezték, tudták, a régió lemarad, ha nem létesül egy Esztergomot a fővárossal összekötő vasútvonal. Oly sok épület, történelmi alak és esemény után most az első esztergomi vonatindulások históriáját adjuk közre. 117 évvel ezelőtt adták át az esztergomi vasútvonalat, de a 19. század végéről induló történetnek természetesen voltak előzményei. Ezek között szerepelt az úgynevezett kereskedelmi társulat a vasútról, mint a jövő és haladás egyik zálogáról írt értekezés. Ebben olvasható, hogy a társulat vezetői úgy vélték „a tervezett vasút, mely Füzitő állomással kötné össze a nyugati irányban forgalomban levő vasúthálózattal Esztergomot, a Duna-parti és Tát-Dorog vidék lakosságát nem el, hanem bevonná, mint a fejlettebb kereskedelmi központba.” A dolgozat további részeiben a régió településein működő fő ipari és mező- gazdasági ágazatokat veszi sorra, hangsúlyozva, hogy a kőszén-, márvány- és kőbányák, az ezeket feldolgozó ipartelepek, a cement- és téglagyárak, a szőlő- területek, a tűzi- és épületfa anyagokat szolgáltató erdőgazdaságok fellendülésében nagy szerepet játszik majd a vasút. Az atyafiak bölcselkedéséből az is kitűnik, hogy 1888-ban a közlekedés eme fejlesztésében látták a közforgalom, a gabona- és terménypiaci kereskedelem, a gyári- és kézmű munkások számának növekedését, s a mindezekből fakadó fogyasztási cikkek forgalmának emelkedését. Ekkor már létezett az úgynevezett „nyugati vasút hálózat”, az ehhez való csatlakozás Esztergomot és környékét lényegesen közelebb hozta az ország és Európa gazdasági környezetéhez. A fent említett, 1888. szeptember 2-ai keltezésű irat után három héttel az Esztergomi Közlöny (fejléce szerinti) „vegyes tartalmú hetilap” az esztergomi vasútvonallal kapcsolatos elképzelésekről számolt be. Három terv feküdt ekkor az asztalon, a Majthényi-féle, a Szokoly-féle és a Szilberstein-féle elképzelés. A mérlegelés során az elsőről kiderült, hogy túlságosan költséges lenne, a beruházáshoz szükséges kormánytámogatás ellenére pedig nem sikerült a kellő tőkét megszerezni. A Szokoly-féle terv egyedül a kőszénszállításra alapozta volna a vasút esztergomi szakaszát, így legszim- patikusabbnak a Szilberstein-féle koncepció tűnt, a korabeli vezetők ebben látták meg a szállításban érintett gazdasági ágazatok és a közönség utazási igényeinek kielégítését. A terv pénzügyi részeiben olcsó megoldások szerepeltek, s a szerző, Szilberstein Ötvös Adolf nagy szorgalmának és befolyásának köszönhetően ekkorra már elő-engedélyt is szerzett, de elvégeztette a vonal teljes nyomjelzését, majd a kormány szakhivatalánál elérte, hogy „a terv vizsgálat- és közigazgatási bejárás alá is essen”. Az esztergomi vasút megszületését sokan várták: 1888. szeptember 30-án az Esztergomi Közlönyben például azon sajnálkozik egy Gyürky A. szignóval jelölt író, hogy amíg létre nem jön az Esztergom-Füzitő vonal, ad26 hídlap
