Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-05-24 / 20. szám
is tehette, hiszen felháborodva rohant el az ülésről. Kérdés: vajon az a néhány szavazat, ami listáról a képviselői padsorba juttatta, vajon tényleg ilyen ideges kirohangálásokra biztatja, vagy tényleges munkára, amit szavazói érdekében végeznie kellene? Vagy az ő érdeküknek megfelel a rágalomhadjárat, a folyamatos hazugságok? Erre a „képviselői munkára" szegődtették? Kovács Gábor leveleiben közzétett „adatai" mind-mind félrevezetők. Hogy ő is tisztán láthasson, és azok, akiket félrevezetni akart, nyílt ülésen újratárgyalja az önkormányzat a mélygarázs-ingatlan vásárlását. Hogy mi mennyibe került, és mennyivel olcsóbban, mint az ingatlan értékbecslési ára, már szóltam. Arról is, hogy a városnak nem csupán 325 parkolóhelye, hanem egy teljes egészében tulajdonába kerülő ingatlana lesz, ami az ön- kormányzat, Esztergom, mindannyiunk vagyonát gyarapítja. Gyarapítja, hiszen a megvásárolt parkolóhelyek azonnal pénzt hoznak a városnak. Kovács tehát hiába vádol, hogy az ön- kormányzat nem „a város érdekét" nézi: a vásárlás és a befektetés gyors megtérülése mind a vagyongyarapító és a várost átgondoltan üzemeltető nyereségre törő önkormányzatot igazolja. Ezek után kérdéses, hogy Kovács Gábor úr miért üt meg olyan számon kérő hangnemet levelében, amit az ellenzéki képviselők úgyszintén. További kérdés, hogy miért hívja fel a polgármester figyelmét arra, hogy a szerződést előkészítő szakmai anyagok, gazdaságossági számítások, hatástanulmányokat megismertesse, amikor több mint egy éve született testületi döntés az ügyben. Vajon miért nem érdeklődött Kovács olyan lelkesen a közösség ügyei iránt már egy évvel ezelőtt is? Kovács úr a szocialista és ellenzéki képviselőket utasítja, hogy ne politikai tőkét kovácsoljanak az ügyből, hanem érdemi vitát folytassanak. Valójában levelével Kovács Gábor a problémák gerjesztéséhez járul hozzá, ezért álságos ez a jobboldal felé tett gesztusa is. Kovácsot korábban Nyíri Attila, MSZP-frakcióvezető ajánlotta frakciója nevében televíziós szereplésre. Most ez a Kovács úgy tesz, mintha köze lenne a jobboldalhoz - miközben a helyi szocialista és liberális erőkkel kölcsönösen támogatják egymást. Akkor mire föl ez a fellengzős kérés? Ha Kovács Gábor érdemi vitát akar, miért kéri az esztergomi polgárokat, hogy ne válaszoljanak az önkormányzat kérdéseire? A demokrácia alapelve kikérni a szavazók véleményét, ezt tette most a városvezetés. Aki nem kíváncsi a polgárok akaratára, az nem demokrata. Az despota. Érdekes, hogy Kovácsék éppen engem, a véleménykérő levelet aláíró polgármestert vádolják ezzel, miközben a válaszok visszatartására bujtogatnak. Nem kétséges, hogy az eredményt majd ugyanilyen bőszen fogják tagadni, félremagyarázni, hamisítani. Kovács Gábor a fentiek alapján elfogultsággal vádolható: egyértelműen saját érdekeit követi, szemben a városéval. Vállalkozói szemlélet Horváth Mihály szinte alig tűnt fel a testületi ülésteremben, így a hotelberuházásról és a parkolóbérletről, majd parkolóvásárlásról szóló előterjesztéseket aligha ismerhette meg, fenntartásokkal pedig egészen az április 30-i határozathozatalig nem is élt. A közismert helyi vállalkozó úgy tesz, mintha Esztergomért emelné fel szavát, pedig valójában egy, a polgárok érdekét érvényesítő döntést („alacsonyabb költséggel valódi tulajdont") támad meg - színtisztán magánérdekből. Horváth korábban szeretett volna társként bekerülni ebbe a beruházásba, ám végül inkább Ausztriában fektet be. Mindezt úgy szerette volna, hogy míg üzlettársai kockáztatják is saját befektetett pénzüket, ő csak a hasznot akarta bezsebelni. Erre nem kerülhetett sor, hiszen a rizikót kerülő szándékaiban a kiszemelt társak nem kívántak partnerek lenni. Sajnos Horváth indokolatlan sértődöttsége most a városvezetésre irányul. A polgármesterben - bennem - találta meg a bűnbakot, akit vádolhat elmulasztott befektetésének elmaradt hasznai miatt. Horváth az Erzsébet-ház gépkocsibeállójának árait hasonlítja össze 11500 négyzetméter hasznos alapterületű, vízzáró betontechnológiával megépülő, üzemelésre (kulcsra-) kész mélygarázs-ingatlan fajlagosan 325 beállóra osztott árával. Hajónak helyet venni a dokkban nem ugyanaz, mint megvenni a kikötőt. Nem mellékes, hogy az engedélyes tervekkel ellentétben a kiviteli dokumentációban a parkolóhelyek száma már 340 fölött van. A gépkocsibeállók változó mennyisége és a szakszerűség megköveteli, hogy az ingatlan árát a hasznos alapterületre visz- szaosztva számoljuk: 122000 forint/négyzetméter (+ áfa). Telekkel, tervezéssel, kulcsrakészen. A hivatkozott közös parkolóban ráadásul még egyéb, az épület üzemeltetésével kapcsolatos más költségekből is ki kell vennie a részét az önkormányzatnak. Jogi kényszer és egy joghézag Az említett társasházban megközelítőleg sincs ennyi parkoló, nemhogy a város szükségleteit kielégítő mennyiség. De ami még fontosabb: a jelenleg Esztergomban értékesítésre épülő mélygarázsok árai nem megtérülési alapon vannak meghatározva, így egyáltalán nem reálisak. Ez téveszti meg Horváth képviselőt, vagy ő akar megtéveszteni? Legutóbbi képviselői oldalon megjelent írása többek között azzal vádol engem, hogy ez az üzlet nem kedvező a város számára, mert„drágán veszi"a parkolót. Az igazság ezzel szemben az, hogy a másutt kínált beállók árát egy jogszabály építési kényszere és joghézag egyszerre csökkenti. Esztergom frekventált helyein nem épült kizárólag gépkocsitárolásra alkalmas létesítmény. Az ok egyszerű: ilyet nem éri meg építeni, mert a megtérüléshez szükséges gépkocsibeálló-árat (építési technológiától, telekártól függően négy-hatmillió forint/ beálló) egy vásárló sem hajlandó kifizetni. Erre mondják azt (ha már Horváth képviselő szeret a vállalkozói érdekekre és a piaci szabályokra hivatkozni): a piac nem fizeti meg. A jelenleg épülő társasházak alá azért épül mélygarázs, mert jogszabály, az OTÉK (annyi mint: országos településrendezési és építési követelmények) és ennek kapcsán a hatályos szabályozási terv előírja. A tervező kénytelen megoldani a parkolást, amit az építésügyi hatóság megkövetel az engedélyes tervezésnél, majd betartatja a használatbavételi eljárásnál. A folyamat során, ha másképp nem oldható meg (mert belvárosi kisebb területen épül az objektum), fenti folyamat kikényszeríti a mélygarázs építését. Rendeletetési egységenként (lakás, üzlet, iroda), meghatározott számú gépkocsi-beállót. A tervező kiszámítja, majd a rendelkezésre álló alapterületre betervezi (akár több szinten). A kialakított mélygarázs-beállók számát az említett esztergomi társasház esetében az határozta meg, hogy az előírt mennyiségen felül, az önkormányzati szándéknak eleget téve többlet parkolókat alakítottak ki a városnak. És a fajlagos költségek emelkedése döntötte el azt, hogy ilyen áron nem kívánnak többet építeni, eladni. Nem, mert nem érné meg. Innentől már csak olyan áron építkezhetnek, ami a „melléktermék-parkoló" áránál jóval magasabb. Ha Horváth képviselő még további olcsó parkolókat szeretne venni, azt kell, hogy mondják: nincs. Elfogyott. Erről is beszélgethetne vállalkozó barátaival néha. Kijelenthető, hogy Esztergomban a társasházi mélygarázsok építését egyértelműen a kényszer szüli. Az alkalmazott technológia ugyanis olyan drága, hogy nehezen gazdálkodható ki az értékesítésből. Országos szinten is csak akkor építenek mélygarázst, ha szabadtéri parkoló terület hiánya rákényszeríti a beruházót, vagy a méregdrága ingatlan könnyedén elbírja, a vevőkör megfizeti. 6 hídlap