Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-05-24 / 20. szám

is tehette, hiszen felháborodva rohant el az ülésről. Kérdés: vajon az a néhány szavazat, ami listáról a képviselői padsorba juttatta, vajon tényleg ilyen ideges kirohangálásokra biztatja, vagy tényleges munkára, amit szavazói érdekében végeznie kel­lene? Vagy az ő érdeküknek megfelel a rágalomhadjárat, a folya­matos hazugságok? Erre a „képviselői munkára" szegődtették? Kovács Gábor leveleiben közzétett „adatai" mind-mind fél­revezetők. Hogy ő is tisztán láthasson, és azok, akiket félrevezetni akart, nyílt ülésen újratárgyalja az önkormányzat a mélygarázs-in­gatlan vásárlását. Hogy mi mennyibe került, és mennyivel olcsób­ban, mint az ingatlan értékbecslési ára, már szóltam. Arról is, hogy a városnak nem csupán 325 parkolóhelye, hanem egy tel­jes egészében tulajdonába kerülő ingatlana lesz, ami az ön- kormányzat, Esztergom, mindannyiunk vagyonát gyarapít­ja. Gyarapítja, hiszen a megvásárolt parkolóhelyek azonnal pénzt hoznak a városnak. Kovács tehát hiába vádol, hogy az ön- kormányzat nem „a város érdekét" nézi: a vásárlás és a befektetés gyors megtérülése mind a vagyongyarapító és a várost átgondol­tan üzemeltető nyereségre törő önkormányzatot igazolja. Ezek után kérdéses, hogy Kovács Gábor úr miért üt meg olyan számon kérő hangnemet levelében, amit az ellenzéki képviselők úgyszintén. További kérdés, hogy miért hívja fel a polgármester figyelmét arra, hogy a szerződést előkészítő szakmai anyagok, gazdaságossági számítások, hatástanulmányokat megismertes­se, amikor több mint egy éve született testületi döntés az ügy­ben. Vajon miért nem érdeklődött Kovács olyan lelkesen a kö­zösség ügyei iránt már egy évvel ezelőtt is? Kovács úr a szocialista és ellenzéki képviselőket utasítja, hogy ne politikai tőkét kovácsoljanak az ügyből, hanem érdemi vi­tát folytassanak. Valójában levelével Kovács Gábor a problémák gerjesztéséhez járul hozzá, ezért álságos ez a jobboldal felé tett gesztusa is. Kovácsot korábban Nyíri Attila, MSZP-frakcióvezető ajánlotta frakciója nevében televíziós szereplésre. Most ez a Ko­vács úgy tesz, mintha köze lenne a jobboldalhoz - miközben a helyi szocialista és liberális erőkkel kölcsönösen támogatják egy­mást. Akkor mire föl ez a fellengzős kérés? Ha Kovács Gábor érdemi vitát akar, miért kéri az esztergomi polgárokat, hogy ne válaszoljanak az önkormányzat kérdéseire? A demokrácia alapelve kikérni a szavazók véleményét, ezt tette most a városvezetés. Aki nem kíváncsi a polgárok akaratára, az nem demokrata. Az despota. Érdekes, hogy Kovácsék éppen en­gem, a véleménykérő levelet aláíró polgármestert vádolják ez­zel, miközben a válaszok visszatartására bujtogatnak. Nem két­séges, hogy az eredményt majd ugyanilyen bőszen fogják ta­gadni, félremagyarázni, hamisítani. Kovács Gábor a fentiek alapján elfogultsággal vádolható: egy­értelműen saját érdekeit követi, szemben a városéval. Vállalkozói szemlélet Horváth Mihály szinte alig tűnt fel a testületi ülésterem­ben, így a hotelberuházásról és a parkolóbérletről, majd parkolóvásárlásról szóló előterjesztéseket aligha ismerhet­te meg, fenntartásokkal pedig egészen az április 30-i hatá­rozathozatalig nem is élt. A közismert helyi vállalkozó úgy tesz, mintha Esztergomért emelné fel szavát, pedig valójában egy, a polgárok érdekét érvényesítő döntést („alacsonyabb költség­gel valódi tulajdont") támad meg - színtisztán magánérdekből. Horváth korábban szeretett volna társként bekerülni ebbe a beruházásba, ám végül inkább Ausztriában fektet be. Mind­ezt úgy szerette volna, hogy míg üzlettársai kockáztatják is saját befektetett pénzüket, ő csak a hasznot akarta bezsebelni. Erre nem kerülhetett sor, hiszen a rizikót kerülő szándékaiban a ki­szemelt társak nem kívántak partnerek lenni. Sajnos Horváth in­dokolatlan sértődöttsége most a városvezetésre irányul. A pol­gármesterben - bennem - találta meg a bűnbakot, akit vádolhat elmulasztott befektetésének elmaradt hasznai miatt. Horváth az Erzsébet-ház gépkocsibeállójának árait hasonlít­ja össze 11500 négyzetméter hasznos alapterületű, vízzáró be­tontechnológiával megépülő, üzemelésre (kulcsra-) kész mély­garázs-ingatlan fajlagosan 325 beállóra osztott árával. Hajónak helyet venni a dokkban nem ugyanaz, mint megvenni a kikötőt. Nem mellékes, hogy az engedélyes tervekkel ellentétben a ki­viteli dokumentációban a parkolóhelyek száma már 340 fölött van. A gépkocsibeállók változó mennyisége és a szakszerűség megköveteli, hogy az ingatlan árát a hasznos alapterületre visz- szaosztva számoljuk: 122000 forint/négyzetméter (+ áfa). Telek­kel, tervezéssel, kulcsrakészen. A hivatkozott közös parkolóban ráadásul még egyéb, az épület üzemeltetésével kapcsolatos más költségekből is ki kell vennie a részét az önkormányzatnak. Jogi kényszer és egy joghézag Az említett társasházban megközelítőleg sincs ennyi parkoló, nemhogy a város szükségleteit kielégítő mennyiség. De ami még fontosabb: a jelenleg Esztergomban értékesítésre épülő mélyga­rázsok árai nem megtérülési alapon vannak meghatározva, így egyáltalán nem reálisak. Ez téveszti meg Horváth képviselőt, vagy ő akar megtéveszteni? Legutóbbi képviselői oldalon megje­lent írása többek között azzal vádol engem, hogy ez az üzlet nem kedvező a város számára, mert„drágán veszi"a parkolót. Az igazság ezzel szemben az, hogy a másutt kínált beállók árát egy jogszabály építési kényszere és joghézag egyszerre csökkenti. Esztergom frekventált helyein nem épült kizárólag gépkocsitá­rolásra alkalmas létesítmény. Az ok egyszerű: ilyet nem éri meg építeni, mert a megtérüléshez szükséges gépkocsibeálló-árat (építési technológiától, telekártól függően négy-hatmillió forint/ beálló) egy vásárló sem hajlandó kifizetni. Erre mondják azt (ha már Horváth képviselő szeret a vállalkozói érdekekre és a piaci szabályokra hivatkozni): a piac nem fizeti meg. A jelenleg épülő társasházak alá azért épül mélygarázs, mert jogszabály, az OTÉK (annyi mint: országos településrendezési és építési követelmények) és ennek kapcsán a hatályos szabályozá­si terv előírja. A tervező kénytelen megoldani a parkolást, amit az építésügyi hatóság megkövetel az engedélyes tervezésnél, majd betartatja a használatbavételi eljárásnál. A folyamat során, ha másképp nem oldható meg (mert belvárosi kisebb területen épül az objektum), fenti folyamat kikényszeríti a mélygarázs épí­tését. Rendeletetési egységenként (lakás, üzlet, iroda), meghatá­rozott számú gépkocsi-beállót. A tervező kiszámítja, majd a ren­delkezésre álló alapterületre betervezi (akár több szinten). A kialakított mélygarázs-beállók számát az említett esztergo­mi társasház esetében az határozta meg, hogy az előírt mennyi­ségen felül, az önkormányzati szándéknak eleget téve többlet parkolókat alakítottak ki a városnak. És a fajlagos költségek emel­kedése döntötte el azt, hogy ilyen áron nem kívánnak többet építe­ni, eladni. Nem, mert nem érné meg. Innentől már csak olyan áron építkezhetnek, ami a „melléktermék-parkoló" áránál jóval maga­sabb. Ha Horváth képviselő még további olcsó parkolókat szeretne venni, azt kell, hogy mondják: nincs. Elfogyott. Erről is beszélgethet­ne vállalkozó barátaival néha. Kijelenthető, hogy Esztergomban a társasházi mélygarázsok építését egyértelműen a kényszer szüli. Az alkalmazott technoló­gia ugyanis olyan drága, hogy nehezen gazdálkodható ki az érté­kesítésből. Országos szinten is csak akkor építenek mélygarázst, ha szabadtéri parkoló terület hiánya rákényszeríti a beruházót, vagy a méregdrága ingatlan könnyedén elbírja, a vevőkör megfizeti. 6 hídlap

Next

/
Thumbnails
Contents