Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-04-19 / 15. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Esztergom hírvivői Ha valaki egy esztergomi család sarjaként azzal keresi fel szerkesztőségünket, illetve annak képzőművészettel foglalkozó rovatát, hogy a városból elszármazott hírneves alkotó rokonairól ejtsünk szót a Hídlapban, akkor tárt karokkal fogadjuk. Amikor Schlosser Attila azt is elmondta, hogy egészen pontosan két, meglehetősen híres festőről, grafikusról van szó, akkor még nagyobb örömmel tettünk eleget a kérésnek, hogy famíliájuk két tagjáról, Szabó Attila György és Juharos István alkotókról adjunk közre egy írást. A két művészről - kik közül sajnos Szabó már nincs köztünk, Juharos pedig Amerikában él - nem csak alkotói pályájuk, de a huszadik századi történelem városunkra, országunkra jutó fejezeteiben való részvétel okán is érdemes szólni. majd hadifogságba esett. Ebben az időben készítette a katonákról szóló életképeket, portrékat. 1948-ig élt Magyarországon, majd kivándorolt Angliába, ahol tovább folytatta a grafikák és karikatúrák készítését. A sors később továbbsodorta és Franciaországba költözött (az örökösök később innen hozták haza képeit). Szabó Attila György Monte Carlo mellett, Nizzában élt, itt teljesedett ki művészete. Ebben a városban működött az úgynevezett Károlyi Alapítvány, melynek számos magyar tehetség mellett ő is tagja volt. Az alapítványnál olyan ismertebb személyekkel volt barátságban, mint Nádler István festő, Nagy Bálint építész, ifjabb Rajk László építész, későbbi „rendszerváltó” politikus. A Károlyi Alapítvány lehetőséget nyújtott az oda érkező magyar művészeknek, hogy több hónapon át egy közösségben és a mediterrán táj nyújtotta ihletettségben egyma- gukban vagy másokkal közösen alkossanak. Mindez még a 70-es, 80- as években is igencsak felkeltette az akkori belbiztonsági magyar szervek érdeklődését, akik természetesen nem hagyták figyelmen kivül, hogy az alapítvány franciaországi A Szabó család 1936-ban költözött Esztergomba. Schlosser Attila nagypapája ezt követően a volt Megyeháza épületében dolgozott, mint megyei főszámvevő. Az ő fia volt Szabó Attila György grafikus, aki 1925-ben született és 1998-ban hunyt el. Élete elején városunkhoz kötődött, az esztergomi bencés gimnáziumba járt, ezután a Ludovikára ment, 1944-ben hadnaggyá avatták, székhelyére a művészi ágak képviselői mellett olyan értelmiségiek is érkeztek, akik a vasfüggöny mögött szokatlan, szabadelvű, nyugati filozófiák hívei voltak. Amikor Szabó Attila György nyugdíjba vonult, Entrevaux várába költözött, ahol a turisták által sűrűn látogatott területen gyakorlatilag művészetéből élt. Az ekkor készült képek közül maradtak meg tájképek, csendéletek, il20 hídlap Pöltl Zoltán
