Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-03-01 / 8. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Esztergom minden porcikájában őrzi ezeréves Kárpát-medencei történelmünket. Nem csak a Várhegy, a számtalan történelmi és kulturális emlék, házak, utcák, terek idézik a múltat, de ez utóbbiak nevükkel is mutatják a város elmúlt századokban betöltött szerepét. Persze történelmi nagyjaink minden magyar településen visszaköszönnek ránk, de Esztergom azon kevés település közé tartozik, ahol sorsformáló eleink többsége meg is fordult, közülük többen pedig tevékenyen részt vettek a város életében. Ai z Esztergom vármegye kormánybiztosáról elneve- ett utca Szentgyörgymezőn található az 1848/49- es szabadságharc jeles alakjainak nevét viselő utcák méltó társaságában. Azok, akik március 15-én kilátogatnak a Szentgyörgymező határában fekvő Honvédtemetőbe, tiszteletadás gyanánt útjukba ejthetik ezt a, Dessewffy Arisztid és Kiss Ernő utcák által határolt, kis utcát; hiszen 1861. február 18-án Esztergom vármegye bizottmánya Palkovics Károly alispán javaslatára döntött úgy, hogy emlékművet emeltet az esz- / tergomi honvédkórházban elhunyt katonák jeltelen sírja fölé. A domborműves síremlék közadakozásból összegyűjtött pénzből, még ugyanabban az évben el is készült, homlokrészén Bajza József - a kor népszerű hazafias költője - művéből származó felirat olvasható. Károly Andrást, idősebb Palkovics Károly Sándor és felesége, Keyl Terézia, elsőszülött gyermekét, 1816. február 5-én keresztelték meg Budán. Édesapja 1816-tól több évtizeden keresztül volt Esztergom szabad királyi város közmegbecsülésnek örvendő főorvosa. A nagyapa Palkovics András, Buda tisztiorvosa, 1810-ben nemesi kiváltságlevelet kapott I. Ferenctől. Palkovics Károly az esztergomi Szent Benedek-rendi Gimnáziumban tanult, majd Pesten folytatott jogi tanulmányokat. Igen fiatalon lépett tisztviselői pályára, 1834- ben Esztergom vármegye becsületbeli aljegyzőjének nevezték ki, első feladatai közé tartozott a levéltár rendezése. 1846-ban már a megye rendes állású főjegyzője volt. 1843-ban nőül vette Somogyi Máriát, aki életpályájának leginkább embert próbáló időszakában, 1849 háborús napjai és a több évig tartó raboskodás alatt, is mindvégig hűségesen kitartott mellette. Március 15-e után a forradalom és szabadságharc ügye mellé állt, és azt a végső pillanatokig odaadással szolgálta. 1848. május végén többekkel együtt ő szervezte a szülőföld védelmére meghirdetett közadakozást az esztergomi járásban. Miután az osztrák seregek 1849. január 5-én elfoglalták a fővárost, Esztergom sem kerülhette el a megszállás gyötrelmeit: január 15-én a Schiffmann császári ezredes vezette csapatok megérkeztek a városba. A vármegye népe nem hódolt be az önkénynek. A Köbölkú- ton tartott népgyűlésen a jelenlévők bizalmát élvező Palkovics Károly főjegyzőt bízták meg a népfelkelés vezetésével. A császári csapatok időleges kivonulását kihasználva, a megyei bizottmány Palkovics Károly elnöklete alatt január 28-án Esztergomban 20 hídlap
