Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-03-01 / 8. szám
helyi história Esztergom. Szenfgijörgymező ülést tartott, ahol hivatalosan is megbízták őt a párkányi járásbeli népfelkelés szervezésével. A megszálló hatóság értesülvén ezen eseményekről egy zászlóalj gránátost küldött ki a helyi nemzeti ellenállás lelkének számító Palkovics elfogatására. A parancsot csellel próbálták meg végrehajtani: a 21. számú gőzösön egy századnyi parasztruhába öltöztetetett dragonyost helyeztek el, akiknek Karvához érve azt kellett volna kiabálniuk, hogy „ Éljen Kossuth!”. A csel azonban valahogy kitudódott, s a gőzöst Csenkénél magyar ágyútűz fogadta. Április 5-én az ostromzár alá vett Komárom várában kapta kézhez Kossuth Lajos március 3-án kelt levelét, amelyben Esztergom vármegye kormánybiztosává nevezte ki őt. Miután a tavaszi hadjárat nyomán Esztergom vármegye területe is felszabadult, az immár teljhatalmú kormánybiztos erélyes kézzel kezdte meg a helyi közigazgatás újjászervezését. Gondoskodott a császári csapatok által hátrahagyott javak lefoglalásáról és az újoncozás újbóli megindításáról. Májusban a várbeli kanonok házakban megszervezte az esztergomi honvédkórházat. A világosi fegyverletétel után halálra ítélték, majd kegyelemből az ítéletet várfogságra változtatták. Aradon és Munkácson raboskodott. Szabadulása után karvai birtokára vonult vissza. Ferenc József Októberi Diplomájának kiadása után Esztergomban is újjáalakult a vármegyei közigazgatás. 1860. december 12-én köz- felkiáltással Palkovicsot választották Esztergom vármegye alispánjává. Neve a birodalmi vezetés centralizációs törekvéseit sérelmező feliratával vált országosan is ismertté. A lapok „ az ország első alispánja” címmel írtak róla. 1861-ben Esztergom szabad királyi város díszpolgárává választották. 1861 novemberében leköszönt hivataláról és ismét visszavonult birtokára. 1865-ben az Eszterházy hercegi javak zárgondnokává nevezték ki, erről a megbízatásról 1976-ban mondott le. Másodszor is megházasodott; Burdina Alajos honvédőrnagy leányát, Helénát vette el. Heléna volt az anyja a két tragikus sorsra jutott Palkovics fiúnak, Miklósnak és Pálnak. 1872 és 1875 között a kismartoni körzet Deák-párti képviselője volt. 1875-ben végleg Esztergomban telepedett le. 61 éves korában egy örömteli családi esemény örvendeztette meg. Született még egy fia, akit az első fia emlékére Lászlónak kereszteltek el. O is, akárcsak apja, a megyei közigazgatásban futott be karriert mint Komárom és Esztergom vármegyék alispánja. 1877-ben Esztergom szabad királyi város polgármesterévé választották. Rövid hivatali ideje alatt, 1881-ben mondott le betegségére való hivatkozással, a közoktatásügy fejlesztése terén próbált meg eredményeket elérni. A kaszinó közgyűlése, amelynek helyiségeit a takarékpénztár támogatásával átalakíttatta, tiszteletbeli elnökké választotta. Érdemeit a felsőbb körök is méltányolták: családjának 1888-ban az uralkodó a „szenkviczi” nemesi melléknevet adományozta. 1897. február 17-én hunyt el gyógyíthatatlan gégebetegségben. A közvélemény mély megrendüléssel értesült haláláról, Eötvös József levélben nyilvánította részvétét a gyászoló családnak. Február 18-án, ünnepélyes keretek között, helyezték végső nyugalomra az esztergom-szentgyörgymezői honvédtemetőben. Közadományokból elkészített emlékoszlopát 1898. július 3-án avatták fel. Horváth Attila levéltáros hídlap 21 fotó: esztergom-anno.hu
