Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-03-01 / 8. szám
ŐRÜLET - DE NINCS BENNE RENDSZER Az Amerikai Egyesült Államok egészségbiztosítási rendszerét mutatja be megrázó módon az Oscar-díjas dokumentum- filmes, Michale Moore SICKO című alkotása. A film számtalan megszívlelendő tanulsággal szolgál a magyar egészség- ügyi rendszerre nézve. Ingyenes mozielőadások a Bajor Ágost Kultúrmozgó vetítőtermében március 4., kedd 15 órakor és március 6., csütörtök 17 órakor. KLASSZ RUHÁK EGY MARÉK APRÓÉRT Kivételes akció segítségével támogatja az Ipartestület székházában működő bála gála a Deák Ferenc utcában lévő óvodát. Március 2-án, vasárnap reggel 8-tól délig felnőtt- és gyermekruhák vására lesz a Simor János utcai épületben és annak udvarán. A vevők igencsak jól járnak, hiszen egy nagy nylontáskányi ruhát vihetnek haza pusztán egy marék apróért. A vásárban nadrágok, pólók, ingek, blúzok, dzsekik, kabátok és egyéb kiegészítők várják az érdeklődőket. Az akcióból származó bevételt a ruhabolt a Zöld Óvoda Alapítvány számára utalja át. A VÍZ ÜNNEPE Az idei esztendő a vizek éve, ehhez kapcsolódik a Duna Múzeumban, Víz, Egészség, Élet című tárlat. Az intézmény közel egy hónapon keresztül várja az érdeklődőket a március 5-én induló Víz, Egészség, Élet című kiállításra a Duna Múzeumban. A múzeum földszinti kiállítótermeiben három nagy témát - a tisztálkodási szokásokat, a fürdőkultúrát és a magyar ásvány- valamint gyógyvíz történelmét - mutatják be. LELKI ÉNEK SZÁLL A VÁROS FÖLÖTT Március 8-án a Dobó Katalin Gimnázium aulájában ad koncertet a fővárosi Golgota Gospel Kórus. A 2002 novemberében alakult együttes a Budapesti Golgota Keresztény Gyülekezet egyik szolgálataként működik, a több mint 150 kórustaggal működő csapatot egy 6 fős zenekar kíséri. Az együttes repertoárjában gospelek, lelki énekek szerepelnek főként, de egy-egy klasszikus darab átirata is felcsendül majd. SZÉPSÉGEK A VÁRHEGYEN Április 12-én nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre a hagyományos Alfa Romeo autós találkozó a Bazilikánál. A korábbi évekhez hasonlóan most is számtalan itáliai műremeket csodálhatunk majd meg: több mint 500 autót, és több ezer embert várnaka Várhegyre nem csak Magyarországról, de számos európai országból is. A rendezvényen kiemelt szerepet kap az idén 25. születésnapját ünneplő 33-as típus. A NŐKA CSALÁDÉRT Március 7-én és 8-án a Szent Adalbert Központban rendezi meg idén a „Nők egészsége - Családok egészsége" című vándorkonferenciát a Magyar Védőnők Egyesülete. A rendezvény megnyitója március 7-én 14.45 órakor kezdődik. NAGYBANDÓ ESZTERGOMBAN Március 7-én 18 órakor a Helischer Józsefvárosi Könyvtár vendége Nagy Bandó András humorista lesz, akivel Bánhidy Vajk tanár beszélget. SZIMFONIKUSOK HANGVERSENYE Március 8-án 19 órakor a Vízivárosi plébániatemplomban nagyböjti hangversenyt tart bérleti sorozata keretében az Esztergomi Városi Szimfonikus Zenekar. esztergom Gulya István Kórházi napidíjat, közkeletűbb nevén: ágydíjat tavaly február óta, (azaz, egy éve) kell fizetnünk. Ha úgy vesszük, nem sokat, háromszáz forintot, ám ha azt nézzük, hogy valaki egy hétig kénytelen odabent feküdni, a kétezer-egyszáz pénz máris rosz- szabbul hangzik. Tíz nap esetén meg háromezernyi bankóról beszélünk, ami, bizony sok. Mert a magyar emberek nagyobb része - értem: jóval nagyobb része - nem keres olyan jól, hogy ennyi mínuszt ne érezzen meg a zsebében. Pláne, ha, mondjuk, télidőre jár, dúl a fűtési szezon, panelházban lakik, és harmincezer (vagy fölötte) a távhőszámlája. Rám a legnagyobb hatást az egészségügyi rendszerünk (khm, izé) reformja (inkább: jaj) kapcsán azon érv tette, hogy vajon miért is szükséges vizit- és kórházi napidíjat fizetni, ha már egyszer társadalombiztosítási járulék formájában lerótta a kötelességeit az ember. Magyarán: ugyanazért miért kell kétszer fizetni? Azzal érvelnek az ágydíj elkötelezett rajongói, hogy de itt egy plusz szolgáltatás megfizetése történik, és a pénz - oké, mondják, annak egy része - a kórházaknál marad. No igen. Nyilván azok az emberek, akik szerint helyénvaló, ha perkál a beteg magyar, nemigen jártak mostanában - sohasem fordultak meg - igazi közkórházakban, olyan drága elit-, vagy magánkórházakban meg nem lehet élet- szagú tapasztalatot szerezni, ahol az ultrás kézmosót Channel-parfümmel bolondítják (persze, ez vicc, ahogy Pistike elképzeli a privát hospitált, hiszen sosem járt még ott). így nyilván azt sem tudják, hogy ágydíjakkal képtelenség javítani egy gyógyító intézmény költségvetésén - az abból szedett„bevétel"el- törpül a napi büdzsé, konkrétan a kiadások mellett -, ott különösen nem, ahol potyog a vakolat, nincs papír és szappan a vécében és így tovább. Mindezekkel szemben áll, hogy széfeket vásárolna az állam, vagyis hogy múlt esztendő decembere derekán azt jelentette be a szimpatikus Ágnes asszony, hogy idén február közepéig elektromos zárral felszerelt páncélszekrényke kerül minden kórházi ágy mellé, megelőzendő a kórházi csenéseket. A kábé hatszázmilliós költséget a társadalombiztosítás állja. Erre van pénz, kéredzkedik elő belőlem a demagóg, és hagyom. Mert valahogy úgy érzem, és remélem, többen vagyok, hogy valószínűleg nem ez a legégetőbb probléma, ami a kórházainkban kezelésre vár. Elsősorban ott van az a sok sápadt beteg, akit műtét utáni másnapon kipakolnak az ágyukból - no lám, nem kell fizetni a napidíjat -, barátom, miszerint csökkent az ágyszám, kell a hely, tessék gyorsan hazavánszorogni. És tulajdonképpen igazuk van. Meghalni otthon is lehet. hídlap 13
