Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-02-02 / 4. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Az esztergomi polihisztor Esztergom történelmének fejezeteit bemutató rovatunkban eddig főként híres-neves építmények históriáját adtuk közre, de teljes képet múltunkról csak egykor a városban és városért élt történelemformáló egyéniségek segítségével kaphatunk. Ezúttal egy olyan férfiú életét elevenítjük fel eme oldalakon, aki nemcsak a nagymúltú Takarékpénztár vezető gazdasági szakembere, de jeles festő, grafikus, újságíró és közéleti ember volt egy személyben. Einczinger Ferenc bemutatásában a családja által róla készült internetes oldal, a www.einczinger.hu volt segítségünkre. Amateur Kiállítás Ugyancsak beszédes a tárlatairól összeállított lista, ebben az első bejegyzés 1899-ből származik, amikor Esztergomban a közönség elé lépett alkotásaival. Az első „Amateur Kiállí- tás”-ról több helyen is megemlékezik a sajtó: „Finom kidolgozott, diszkrét, elegáns színkezelés dolgában előkelő helyet foglalnak el Einczinger Ferenc képei. Egy-egy Mednyánszki hangulat.” - írta például az Esztergom és Vidéke 73. szám, 1899. szeptember 10-én. Egy hosszabb szünet után újabb „A 2000-es esztendő decemberében a Kis-Duna sétány egyik szecessziós épületének falára márványtáblát helyeztek el a következő felirattal: 1909-től ebben a házban élt és alkotott Einczinger Ferenc (1879- 1950), az Esztergomi Takarékpénztár főtisztviselője, festőművész, közíró. A helyi kulturális élet meghatározó egyénisége, Babits Mihály esztergomi kötődésének baráti segítője. / Esztergom Barátainak Egyesülete / Esztergomi Polgáregylet.” Az említett weblapról vett idézetből máris kitűnik, hogy Einczinger Ferenc Esztergom múlt századi történelmének egyik kiemelkedő alakja volt. A polihisztor szót is azért merészeltük használni, mert műveltsége, a legfelsőbb művészeti, gazdasági, egyházi és polgári körökkel fenntartott kapcsolatai, alkotásai, festményei, grafikái, írásai is arra predesztinálják, hogy így állítsuk őt olvasóink figyelmének központjába. A többféle foglalkozás, passzió, hivatás sorából leginkább a festészet, grafika emelkedik ki. A művészeti tevékenységéről magától az alkotó korabeli feljegyzéseinek részleteiből értesülhetünk: „Húszéves korom táján, a kilencvenes évek elején falusi környezetben kezdtem igazán szakszerűen festeget- ni. Ez irányú működésemben általában mindig magam erejére voltam utalva, tájékozatlanságom folytán kiszolgáltatva a nagy ritkán jelentkező művész benyomásoknak. Rajz és festésben első tanult vezetőm Kováts Károly festő volt, ki kenyerét az időben fényképezéssel kereste, s a kényszerű elfoglaltsága folytán mondhatni csak mellékesen festegetett. Kijutottam Münchenbe, ahol múzeumok, képtárak, kiállítások bőségét habzsoltam, az akkor még Párizs mellett is virágzó központban. Az eljárások különfélesége mindig érdekelt, átjátszottam a rézkarctól a vakolat felfestésig a litográfiát leszámítva az összes eljárási módokat. Szerettem összecserélni, és egymásra alkalmazni az anyagot és a módot. így jutottam el a vízfestményszerű áttetsző híg olajfestéshez és a lehető legkevesebb szín alkalmazásához. 1924-től színesedtek meg képeim és váltott határozott irányt rajzmódszerem. A fekete kréta és pasztell felelt meg leginkább gyorsírásszerű eljárásomnak, ilyenek az első Budapesten kiállított képeim is”. Pöltl Zoltán 20 hídlap
