Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-02-02 / 4. szám

helyi história

Einczinger Ferenc munkásságának gyümölcsei pazar gazdagságban maradtak az utókorra. Csak a történet teljességének kedvéért írjuk le, miként az olvasható is az idézett internetes honlapról, a festmények, grafikák, szobrok, plakettek, ex-librisek mellett bútorokjátékok, színpadi- és építészeti tervek, restaurálások, valamint irodalmi és publicisztikai írásai, ismeretterjesztő előadásai láttak napvilágot.

Babits barátja

Különösen fontos Einczinger Ferenc életének történetében Babits Mihállyal való barátsága. Az irodalomtörténeti kapcsolat lényege, hogy Einczinger Ferenc komoly társasági életet szervezett a költő és felesége köré, illetve bemutatta őket az esztergomi értelmiségi köröknek.

Leggyakrabban nem is Babits előhegyi villájában, hanem az Einczinger család bánomi részen lévő pincéjében találkoztak. Ezen összejövetelek majd mindegyike külön-külön is kiemelkedő esemény volt, az 1930-as évek környékén történt, hogy a jelenlévő Asboth Károly, Rosta József, Városi István és mások közül valaki megkérte a költőt, hogy szavaljon. Babitsról tudni kell, hogy nemigen volt rávehető ilyesmire, ekkor azonban engedett a kérésnek és a pincében lévő falépcsőt használva emelvénynek, rögtönzött egy nemes szösszenetet ekképpen: „Pap vagyok, prédikálok. / Nincs szószékem, csak itt állok.”

Egy másik alkalommal a költő és Einczinger arról vitázott kedélyesen, hogy melyik nehezebb, írni vagy rajzolni. A vitából aztán verseny lett, az alkotók a kérdést eldöntendő, lerajzolták egymást. Közben tréfálkoztak, mókáztak, majd aláírásukkal hitelesítették az elkészült műveket. Híres, mi

több legendás, az az ugyancsak a bánomi részen egykor lévő Einczinger-féle pince, melynek falán a fent említett korban - hasonlóan a később Babits-villa falán található szignókhoz - a korszak jelesei hagyták kézjegyüket. A fal sajnos már nem áll, viszont készültek róla felvételek, és természetesen Babits Mihály aláírása is megtalálható volt itt. Művészettörténeti adalék, hogy az előhegyi villa falára ezt követően kerültek fel a ma is látható aláírások.

Az „esztergomi polihisztor” munkásságának feltérképezése már a rendszerváltást megelőző időszakban elindult, az általa az utókorra hagyott, mérhetetlennek tűnő kincsestárról 1980-tól kezdve cikkeztek, publikáltak köteteket. A legtöbb ilyen írást természetesen az Esztergom és Vidéke adta közre, az a lap, melynek maga Einczinger is írója volt 1899-től kezdve.

„amateur kiállítás” következik, majd pedig a harmincas- és negyvenes években is több alkalommal mutatott be új képeiből tárlatot. Művei nem egy esetben díjazott alkotások, és nemcsak szakmai, hanem közönségsikert is aratnak. Ezt húzza alá az 1986-tól induló poszt humusz kiállításainak sora, a Balassa Bálint Múzeumban, a Duna Múzeumban, a Sugár Galériában és a Laskai Osvát Antikváriumban megtartott tárlatok.

hídlap 21