Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-07-26 / 29. szám
helyi história Pöltl Zoltán Oly sokszor tudósítottunk az esztergomi Vízügyi, avagy Duna Múzeumból, hogy ez esetben is bejött a mondás, a fától nem láttuk az erdőt, és nem „vettük észre” a város egyik műemléki szempontból jelentős építményét. Mostanáig. Helytörténeti rovatunk ezúttal ezt az „adósságát” is lerója, és közreadjuk e szövevényes múlttal bíró ház históriáját. A Kölcsey Ferenc utca 2. szám alatt található Duna Múzeum a Szent Tamás-hegyhez közel áll. A terület, melyen az építmény van, már a kora Árpád-korban lakott volt, a történészek úgy vélik e helyen az örmények Villa Ermen nevű községe volt található, melyet a tatárjárás pusztított el. Később ez a terület királyi birtokká vált, de a magyar uralkodók a Szent Ágoston-rendnek adományozták azt. Arról is tanúskodnak történeti emlékek, hogy a szerzetesrend Szent Anna tiszteletére templomot, illetve kolostort épített, melyhez később egy teológiai főiskola is csatlakozott. Ennek az épületegyüttesnek a nyomaira bukkantak a régészek a török uralom idején romba döntött Esztergomot ábrázoló metszeteken. Az említett Szent Anna épületegyüttes romjaira épült a 17. század végén Zsember település, ennek központja, a mai Vörösmarty és Kölcsey utca vonalán helyezkedett el. Az ezzel a területtel szomszédos Szenttamás települést az esztergomi káptalan kapta meg Zsemberrel együtt, így lehetett, hogy a feltételezett időben, 1730 körül a kanonok megépíttetett egy káptalani házat, mely a jelenlegi Duna Múzeum épület első formája volt. A 18. század első felében, a művészettörténet szerint nagy valószínűséggel 1735-ben készült az a Leopold - Werner által készített Strigonium - Gran című rézmetszet, melyen a 10. szám alatt „Das Dom Capitul” elnevezéssel illették az emeletes épületet. Ez volt az első ismert képi ábrázolás, melyen a tárgyalt házat megjelenítették. Arra, hogy az épület az 1746/47-es években már állt, következtethetünk Galgóczy János kanonoknak az érsekhez intézett leveléből: „46/47. évben építettem a káptalani ház melletti kápolnát...”. Ugyancsak ezt a tényt erősíti meg Felkis Antal 1770-ben készült, káptalani városról készített térképe, melyen A-betűvel jelölték a káptalani házat. Külön érdekesség, hogy a korabeli térképen egyértelműen felismerhetők az utcavonalak mai viszonyai is. Az épület - ha csak egy napra is, de - a legmagasabb szintű történelmi funkciót kapta meg 1790. február 20-án. Ekkor ugyanis falai között őrizték a magyar királyi koronát. Ennek oka pedig az volt, II. József 1790. január 28-án elrendelte, hogy a koronát Bécsből Budára szállítsák, az út egyik állomása pedig Esztergom volt. Sokak által még ma sem ismert különleges eseményről a korabeli krónikás jegyzetében így ír: „Egész Esztergom vármegyében a merre elvitetett a korona, majd egy majd más nemesség kísérte mindenütt. Esztergomból eleibe mentek száz lovasok s ugyanany- nyi gyalogok, mind csinos magyar öltözetben. Az érseki városból is sok fegyveresek s az érsek katonái mind egyforma zöld ruhában. Azalatt háromszáz egyforma fehér magyar köntösben levő, hajókat rózsaszín pántlikába kötött, s kezeikben égő viaszgyertyákat tartó leányok két sorjában várták a város végén. Február 20-án este kilenc órakor érkezvén a korona Esztergom határába, kezdettek minden felé ágyuk és harangok 32 hídlap " ^SBsasH^&sss
