Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-07-26 / 29. szám
helyi história megszólalni. Bevitetett a városba, melyben azelőtt is valaha lakott ezen palládium, sok gyertyák és szövétnekek világánál. Elöl ment a lovasság és gyalogság, két oldalról az említett lányok; a tolongó népnek pedig a legszélesebb utca is keskeny volt. Azt követték az Esztergom és Hont vármegyéi uraságok. A koronát a prépost kivilágított szobájába felvitték a legelső urak, és egy selyemmel bevont asztalra tévén, magyar beszédet mondott felette a püspöki helynök úr. Aztán a korona kivétetett és mindenek nézhették". A Duna Múzeum épületéről két képi ábrázolás is készült a korábbi századokban. Az egyiken, mely 1830 körül keletkezett, a szenttamási káptalan uradalom középpontját tervlapként ábrázolja. Itt látható a központi épület földszintjének alaprajza. A másik képet Johann Aminger készítette, a nagy házat az udvari homlokzat felől ábrázolja, ez a forma lényegében megfelel a ma ismert képnek. Az épületben az első világháború végéig a káptalan jogi-gazdasági központja működött. A trianoni békeszerződés a káptalant is jelentős birtokaitól fosztotta meg, így a ház emeletét Mile Lajos ügyvéd kapta meg lakásnak. Az épületet a második világháborúban több lövés is érte, ekkor elvégezték az elodázhatatlan állagmegóvási munkálatokat, majd 1955-ben felújították. Az ’50-es évek közepén került a pilisi erdészet tulajdonába, melytől 1976-ban vásárolta meg a vízügy. A Vízügyi Múzeum gyűjteményének históriája Bár e közgyűjtemény 32 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit Esztergomban, az intézmény „kincseinek” sokkal korábbról indul a története. 1896-ot írt a naptár, amikor a millennium évének számító esztendőben megrendezett országos kiállításon bemutatkozott a magyar vízépítészet. S bár a tárlat végén a Mezőgazdasági Múzeumba kerültek ezek az anyagok, onnan egy átszervezés következtében 1934-ben tovább kellett vinni a gyűjteményt. A műszerek a Műegyetem vízépítési tanszékére kerültek, a dokumentációkat a Földművelésügyi Minisztérium vette át. A paksaméták e helyen sem nyughattak sokáig, mert innen pár év múltán a Vízrajzi Intézetbe, illetve a később megalakított Vízrajzi Intézet Múzeumába vitték őket. AII. világháború és az azt követő időszak az intézeti átszervezések korszaka volt, így a gyűjteményt - nőmén est omen alapon - továbbsodorta a sors. A vízügyi emlékek összegyűjtésének és kiállításon történő bemutatásának gondolata 1961-ben fordult meg a fejekben, ekkor döntöttek egy vízügyi múzeum létesítéséről. Sok víz folyt le a Dunán, míg a Magyar Vízügyi Múzeum első, ideiglenes működési engedélyét 1973-ban kiállították. S bár az alapítást követően a múzeumnak állandó kiállítása nem volt, a múzeumépület végleges helyéről a döntés 1976-ban született, Esztergom ez évben lett gazdagabb ezzel a közgyűjteménynyel. Az intézmény elsősorban a magyar vízgazdálkodással, ármentesítéssel, víz- és folyamszabályozással, vízhasznosítással, víziutak kiépítésével foglalkozik. Az intézmény gyűjteményében emellett láthatók azok a muzeális értékű tárgyak és dokumentumok, melyek a lakossági mezőgazdasági és ipari vízellátásról, a vizek tisztaságáról, védelméről szólnak. A múzeum 1980-ban A Duna és a magyar vízgazdálkodás története címmel nyitotta meg első állandó kiállítását. Ez a kiállítás 18 év után került lebontásra, ezután vette kezdetét az épület teljes rekonstrukciója. A felújításnak köszönhetően az épület előterében kialakított terekben lelt új otthonra a múzeum több gyűjteménye: a könyvtár, a dokumentációk, a térképtár, a képkollekció. Az átépítéssel párhuzamosan folyt a modernizálás is, minden gyűjtemény és adminisztráció rendelkezik számítógéppel és internetes elérhetőséggel. A gyűjtemények feldolgozása saját fejlesztésű múzeumi program alapján történik. A küllemében és a működés körülményeiben megújult intézmény 2001. október 9-étől várja az új látogatókat. A koncepció változott, a kiállítást több tematikus egységre osztották fel, a víz fizikai és kémiai tulajdonságai, vízszabályozások, árvizek, árvízvédelem, a magyar térképészet históriája, a vízellátás-csatornázás története, egyetemes és magyar technikai és vízügyi kronológia részekre. Az új Duna Múzeumban a kiállítások rendezői arra is törekedtek, hogy minden korosztály, vagy ha úgy tetszik a család minden tagja megismerhesse éltető vizeinket. Mozgó makettek, interaktív játékok, video bemutatók szolgálják az ismeretszerzést. A legkisebbeket játszószoba várja, melyben pancsoló medencére épített makettek segítségével tanulmányozhatják a víz fizikai törvényeit. Az itt berendezett laboratóriumban pedig különféle kémiai kísérletek, vizsgálódások végezhetők el játékos formában. Helytörténeti sorozatunk mostani fejezetét Szókéné Fekete Erzsébet, az intézmény munkatársának forrásmunkák felhasználásával megírt dolgozata alapján készítettük. hídlap 33
