Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-02-02 / 4. szám
kultúra Gaál Endre rektor: „Magyar György életében és munkásságában összekapcsolódott a sport gyakorlati szervezése és a sportpedagógia egyre magasabb szintű művelése. Felelős odafigyeléssel segítette, szervezte Esztergom város sportéletét, lehetőségeket biztosítva mind a gyermek, mind az idősebb korosztályok számára." Magyar György, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Kar szakvezetője- Milyen szálak fűzik szakmája, hivatása kapcsán Esztergomhoz?- 1992-től az esztergomi testnevelő tanárok egyesületének elnöke vagyok. Én kezdeményeztem ennek a szervezetnek a létrehozását, a városban dolgozó testnevelő tanárok összefogását, ezen keresztül a város ifjúságának sportmozgalmával foglalkoztunk kollégáimmal.- Ön elsősorban - de nem kizárólag - a labdajátékok terén mozog „otthonosan”. Minden évben beindítottuk a különböző labdajátékok bajnokságait, általános iskolásoknak és a középiskolásoknak egyaránt. Az önkormányzattól kapott támogatás segítségével szervezésünkben többek között meghonosodtak a röplabda-, teremfoci meccs-sorozatok, létrejött és hagyománnyá vált a Hídfu- tás, és kialakult a terepkerékpározás itteni mozgalma is. Erős Gyula vállalkozó, sportmecénás: „Tóth László szorgalmas munkájával hosszú évek óta építi a város labdarúgó sportegyesületét. Az NB ll-es szereplését követően, hasonlóan a pályán megismert agilitással, ambícióval, jó taktikai-, szervező- és csapategyütttartó képességével menedzseli az utánpótláscsapatokat, bajnokságokat, valamint diáksport rendezvényeket. Tóth László, az Esztergomi Sport Club titkára- A labdarúgás ma Magyarországon sajnos korántsem örvend akkora megbecsülésnek, mint néhány évtizede, de ön- úgy tűnik - nem adta fel, nyilván ez is közrejátszhatott a Korányi József-díj odaítélésében.- A díj rendkívül megtisztelő, s bár én kaptam, szerintem mindenképpen annak a közösségnek, egyesületnek szól, melynek tagja vagyok.- Azért nyilván vannak saját érdemek is... Ez a társaság 1999. végén azzal a céllal alakult, hogy itt, Esztergomban és térségében megteremtse a labdarúgás utánpótlásának neveléséhez szükséges bázist, melynek ma már 120 igazolt, utánpótlás korú labdarúgó tagja van. Felügyelem az egyesület gazdálkodását és szakmai munkáját is irányítom. Ugyancsak az én reszortom, hogy növeljük az utánpótlás-játékosok számát, és büszkén mondhatom, hogy nemcsak a hazai, de a nemzetközi színtéren is jó eredményekkel dicsekedhetünk. Kolumbán György képviselő: „Vannak öreg pilóták. Vannak vakmerő pilóták. Öreg és vakmerő pilóták nincsenek. Ez alól kivétel Vodicska János. Esztergom számára az ő személye számtalan ponton jelent büszkeséget. Hatvanéves szakmai múltja megkerülhetetlen a hazai repülősport és repülőgépgyártás történetében is." Vodicska János, repülőgép konstruktőr, repülőpilóta, feltaláló, sportrepülő, ejtőernyős- Ha nem túlzás ez, a hazai repülőgép- gyártás Leonardójaként tisztelhetjük. Emellett a repülősporthoz is számos ponton csatlakozik.- 1949-ben öcsémmel, ipari tanulóként- ő, mint asztalosinas, én, mint vízvezeték szerelő és lakatos tanuló - csináltunk egy vitorlázó repülőgépet, mellyel én fel is szálltam. Ezt követően kezdtem el repülni az esztergomi sportrepülő klubnál, majd később jelentkeztem vadászpilótának. Elvégeztem a Vasvári Pál Repülőtiszti Műszaki Főiskolát, majd az esztergomi repülőgépgyárban folytattam pályámat. Itt gyártottuk, fejlesztettük, szereltük az összes magyarországi kisrepülőgépet. 1975-ben elkészítettem Magyarország első motoros sárkányrepülőgépét, és én ugrottam idehaza először sárkányrepülőről ejtőernyővel.- Néhány fontos találmány is fűződik a nevéhez...- Több repülőszerkezetet is építettem. Ezek az úgynevezett forgószárnyú gépek voltak, melyek leírását angol szótár segítségével fordítottam, mert akkor még nem volt magyar nyelvű szakirodalma. A ’90-es nyugdíjazásom után saját tervek alapján elkezdtem építeni egy motoros repülőgépet. Erre 1998-ban szereztem meg az engedélyt, és több hónapon át repültem is vele, ma a Közlekedési Múzeumban látható ez a gép. hídlap 13
