Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-12-22 / 19. szám
címlapon Sk kaláccsal és örökzöld termésekkel, almával, dióval díszítettek, ma már különféle szaloncukrokat és más édességeket, égőket aggatunk a fára. Egyre nagyobb teret hódít magának az a divat, amely szerint minden évben más színbe öltöztetünk: ilyenkor még a szaloncukrokat is a 1 csomagolásuk alapján választjuk ki. Még mindig elterjedt a I műfenyő használata, ami sokak számára nem tükrüzi azt az igazi karácsonyi hangulatot. Van azonban egy másik megoldás is: a tűlevelű gyökerestől, dézsába való ültetése, majd feldíszítése. A fa karácsony után az udvar ékessége lehet, és az elkövetkező évben akár újra a szobába kerülhet - e mellett szól például az a tény is, hogy évről-évre borsosabb áron lehet fenyőhöz jutni. Ebben az esetben azonban nem árt utánanézni, hogy miként érdemes „tárolni” a tűlevelűt. Szaloncukor: a dísz köntösbe csavart édesség A karácsonyfa egyik, a gyerekek számára legfontosabb kelléke a szaloncukor, amelynek eredete a reformkorba nyúlik vissza. Ekkor jött ugyanis divatba a fogadószoba, azaz szalon, ahol a karácsonyfa is helyett kapott, innen az édesség elnevezése is. Magyarországon csak a 19. század közepén jelent meg az édesség, mindennek ellenére Hegyesi József magyarfrancia szakács és vállalkozó már az 1891-ben megjelent kézikönyvében többféle szaloncukrot különböztetett meg, így például a „szalon-ananász czukorkát a szaloncréme-bonbonoktól és a szalon-marasquin- czukorkáktól”. Ekkor még nem mindenki engedhette meg magának, hogy a mestercukrász műhelyek által készített finomságot aggassa a fára, így elterjedt a házi cukorka készítése is. A híres cukrászdákban nagy mennyiségű édességet készítettek az ünnepek előtt, volt, hogy naponta 25-30 kilogramm csokoládét is felhasználtak. A szegényebb családokban sokszor kavicsból, parafa dugóból, jobb esetben Azoknak, akik szeretnék otthon elkészíteni a Jókai által szalonczukkedliként emlegetett édességet, íme annak receptje. Először is jöjjenek a hozzávalók: 1 kilogramm barnacukor, 3 deciliter víz, ízesítő anyagok: darált dió, kakaó, mogyoró, marcipánmassza, kókusz, citrom, csokoládés tortabevonó. A cukrot a vízzel addig főzzük, amíg szálasodni nem kezd. Vékony drótból hajlítsunk gyűrűt, mártsuk bele a masszába, és próbáljunk meg buborékot fújni úgy, mintha szappanbuborékot fújnánk. Ha ez sikerül, akkor már megfelelő a cukor állaga. A masszát öntsük vízzel kiöblített porcelántálba, öntsünk a tetejére is egy kis vizet, és tegyük hideg helyre. Amikor már nem meleg, akkor fakanállal keverjük addig, amíg hófehér pép nem lesz belőle. A pépet osszuk any- nyifelé, ahányféle cukrot szeretnénk készíteni. Keverjük hozzá az ízesítőket. Ezután egy kicsit langyosítsuk meg, hogy jól kenhető legyen, és hideg tálcán simítsuk el 1,5-2 centiméter vastagságban. Amikor megdermedt a cukor és már vágható, akkor vizes késsel vágjuk kis téglalap vagy kocka formákra. Ha szeretjük, vonjuk be csokoládéval, majd csomagoljuk be. dió, mogyoró és egyéb magok becsomagolása nyomán „keletkezett” a fára akasztandó finomság. Mára azonban teljesen elterjedt édességgé vált: a legolcsóbbtól a legdrágább különlegességekig minden változat megtalálható az üzletekben, különféle ízben és csomagolásban egyaránt. Az Edességgyártók Szövetsége szerint a szaloncukor tradicionális magyar termék: csak a magyarok lakta vidékeken szokás ezzel díszíteni a fát, mindennek ellenére a felmérések azt mutatják, hogy évről évre egyre kevesebb fogy belőle. Az elmúlt napokban számos remek fénykép érkezett szerkesztőségünkbe a meghirdetett karácsonyi fotópályázatra. A legjobbak ünnepi összeállításunkat díszítik, míg címlapunkat a rögtönzött szerkesztőségi zsűri által győztesnek ítélt fénykép, Bayer László alkotása ékesíti. Neki, és valamennyi velünk játszó olvasónknak köszönjük a hangulatos képeket, és azt, hogy így hozzájárultak az idei utolsó Híd- lap elkészítéséhez. hídlap 7 Jotq; Puxler István
