Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)

2007-12-22 / 19. szám

szültségtől, időzavar miatt, Te!e y£jn egy„apos mosoH>,1^ gV P Döbbenetes, ŰZ ember meg segge!. Karácsony Isten petének unj flZ ünnepet. 0 «Síig azt hiszi, «tatot,^g^is^-neW-tN«»^ hallgasson, és majd mi tesszu , J h behfásultak, ingerültek e g hogy minden felborult. Nem ™e*^' ^ arcúak, kirobbanó indulatokat detienek, űzőitek, szomorú szem . ,eredetíek lettünk. Hiszem es rögtön harsány szavakba forralóa , g szeretete az egyet­em, isten ^ * fr1”* VMg0t’ BS ZZyh. wp S‘£f SU*" ”"ító',‘í' 2007 karácsonyának ünnepen gy^Mégét, vá|yjt. yagya —f ■ 1.11 A 1 ; ’ r 24.én. Az első emberpár napja, afrygy tefcsftem, es R- - - !annyiunk napja van 24-én, akik rkezésének ünnepe. Az ember ____V n normák az éjszakája let g _____a ma is sirónak, a m t befutó karácsonyi design-t, cember 24-én. Az első emu., K y nem tud;UK tei;^~. . annyiunk napja van 24-en, akik I V {g$„efc ünnepe. Az em er ennek a napnak az éjszaka,«NettA ma is sírónak, a ma 7- 07 Uten Fia reménysége lett rgJBWÖ, szemét lehunyoiiak, es “/rÍÍ» ” ^„„zy/W Dr. Cselényi István Gábor: Karácsonyi köszöntő Legyen szabad karácsonyi köszöntőmet egyik karácsonyi versem szavaival szavaival kezdenem. Emmánuel Anyag bokrában rejtező, a holt élettelenbe mint sziklába élet vízét, élőbe lelket lehelő teljesség-célpontunk, Ige, ki néped kivezetted, hitet-szabadulást hozó, történelmünk Napkeleté, a Kifürkészhetetlent föltáró, friss emberi Szó, Atyádnak köztünk-léte, tüze kisugárzása, energiák telére, lelkünk-szomjazta ISTEN, mindig-nagyobb, még érkező, és mégis-mégis EMBER: a teljességre éhező, kiben ittlévő lesz a Más, akiben Isten közli magát... köszöntünk, ISTEN-EMBER! A Máté-evangélium úgy mutatja be karácsonyt, mint próféciák, előképek beteljesülését. De Szent Pál is beszél arról, hogy például a szikla, amelyből Mózes vizet fakasztatott, Krisztus volt. Pedig fizikai­lag nem is létezett, de mint célpont, mint húzóerő, már jelen volt. A Keleti Egyház - és most ezalatt az ortodox és a görög katolikus egyházat is ér­tem - karácsonyi énekei is úgy mutatják be a Megtestesü­lés ünnepét, mint az egész teremtett világ teljesség-vágyá­nak célbaérését. Nem egy távoli időben történt, pontszerű, elszigetelt eseményről van tehát szó, hanem a gondviselés csodálatosan kiérlelt tervéről. A mennyei Atya úgy irányí­totta a kozmosz, az élővilág, az emberi történelem mene­tét, hogy annak minden értéke Jézus Krisztusban érjen cél­ba. Ugyanakkor Krisztus nem is egyszerűen csak Messiás, nemcsak az álmok beteljesítője, hanem sokkal többet hoz ennél. Benne maga Isten jelent meg az emberiség törté­nelmének színpadán. Ettől kezdve jelen akar lenni minden emberben. Az emberiességben, a humánumban válik iga- zán foghatóvá. Az ember képes kilépni önmagából, önma- gába-zártságából, képes kinyílni a másik felé. Megtörténik a nagy „csere": „Isten emberré lett, hogy az ember istenivé válhasson - ahogy a keleti szentatyák mondták. 8 hídlap

Next

/
Thumbnails
Contents