Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-12-22 / 19. szám
nem Kocsisné Gerencsér Anna metszete Karácsonyfa, az évszázados jelkép A karácsonyfa-állítás csupán néhány évszázad során vált a sze retet ünnepének legdíszesebb jelképévé. A népi hiedelmek szerint a téli napforduló alkalmával a gonosz démonok, szellemek kiszabadulnak és szabadon kószálnak a világban, előlük pedig csak az menekülhet meg, aki az örökzöld alá húzódik. Az első karácsonyfáról a 15. századvégén Sebastian Brant német író emlékezett meg, a hagyományok szerint Luther Márton wittenbergi reformátor volt az, aki először fát állított a gyermekeinek, gyertyákat gyújtott rajta, ő azonban már Jézus születésének a tiszteletére tette mindezt, holmi ősi hiedelem miatt. Maga a fenyőfa eredetét Bálint Sándor népmondájában így írja le: Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, azért ágai rejtették el Jézust, aki így megmenekült. Az Úr ezért megáldotta a fenyőfát:„Soha ne hullasd el a leveleidet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát". Régebben fagyöngyöt, fenyőágat, életfát, termőágat akasztottak a mestergerendára, így ezek tekinthetők a karácsonyfa őseinek. Az első, történelmileg is megalapozott adat 1605-ből származik, egy strasbourgi polgár jegyzeteiben leírja, hogy a városban akkoriban terjedt el a fenyő állítása. Magyarországon, pontosabban Aszódon, 1824-ben Brunszwick Teréz, martonvásári grófnő volt az, aki első alkalommal díszített fel tűlevelűt. Hazánkban egyébként csak az említett század második felében terjedt el ez a szokás: először a nemesi családoknál, majd a módosabb polgári otthonokban is megjelent a szeretet ünnepének e jelképe. A parasztoknál csak a múlt században, sokaknál 1945 után talált táptalajra. Az üveggömbök a 19. század végén jelentek meg, kezdetben mézes-