Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-08-25 / 2. szám
Horgászparadicsom egy gyerekkori álomból Lenger Varga Péter Búbánatvölgy ma már nemcsak kedvelt üdülőhely: a víkendházak sokasága mellett egyre többen költöznek ki a megnyugtató és szép környezetbe. A fiataloknak természetes ez a tájkép, sőt, már az idősebbeknek is megszokottá vált a hely varázslatos arculata, pedig alig néhány évtizeddel ezelőtt a mostani tavak helyén még mocsár volt, az erre járók a természet szépsége helyett inkább a szúnyogok vendégszeretetét élvezhették... Egy gyerekkori álom Azt, hogy most ilyen formában élvezhetjük Búbánatvölgy szépségeit, Füvessi József ötletgazdának, a szellemi, valamint a gyakorlati munka irányítójának köszönhetjük. Az Esztergomi Vasas Horgász Egyesület alapítójának gyerekkori álma valósult meg a tavak létrehozásával. „Gyerekkoromban néhányszor kimentünk az osztálytársam és barátom, Maros József szüleinek a Nagy Mihály-kútnál lévő kaszálójára . Míg ők gyűjtögették a szénát, addig én felderítő sétát tettem a környéken. Bóklászása- im közben, és mivel már akkor is nagyon szerettem pecázni, elindult a fantáziám: enyém a völgy, és a kitisztított tóban csak én horgászhatok" - idézte fel gyerekkori álmodozását Füvessi úr, amely idővel valósággá vált. Adódott ugyanis egy pecás, aki évszázados elhagyatottságából, elhanyagoltságából, „Csipkerózsika-álmából" hor20 hídlap gásztársaival együtt felébresztette, életre hívta a tavakat. „Ott volt mindenki előtt a lehetőség, de nem éltek vele, nem ismerték fel, milyen kincs hever előttük. A tavak újabb évszázadokra keltek életre, feltéve, hogy az utókor szeretettel gondozza őket" - folytatta Füvessi József. Egy egyesület a halakért A második világháború pusztítása után az Esztergomi Horgász Egyesület újjáalakult, az egyesületi élet azonban csak akadozva működött. Ráadásul a Duna vízminősége a folyó menti gyárak sokasága miatt katasztrofálisan megromlott, a szennyeződések miatt pedig pusztultak a halak.„Any- nyira szennyes volt a víz, hogyha fogtunk is halat, legtöbbször visszadobtuk, mert ehetetlen volt petróleum íze, és a szaga miatt. Hiába fordultunk különféle hatóságokhoz, nem tudtak segíteni, pedig már az ivóvíz is veszélybe került" - mesélt az akkori helyzetről Füvessi József. Az Esztergomi Szerszámgépgyár dolgozói között rengeteg horgász akadt, akik ebédidőben panaszolták egymásnak élményeiket, és az egyre romló fogási eredményeket. Sokan már fel is adták volna a horgászatot, az EHE ugyanis semmit sem tudott tenni a helyzet javításáért. Füvessi József azonban úgy gondolta, van megoldás a pecás-helyzet fellendítésén, ezért 1960 derekán felvetődött az ötlet, hogy a gyár dolgozóival alakítsanak Vasas néven horgászegyesületet. Az 1960 Esztergomtól alig néhány kilométerre, a Szamárhegy és a Hosszú-hegy közötti Búbánatvölgyben található a Kerektói-patak néven ismert vízfolyás. A mocsaras területet már az 1200-as években is hasznosították, az 1292. évi szamárhegyi határjárás szerint gátakat építettek az Ákos-pa- lotai érseki nyaralóval egy időben. Balogh Albin bencés tanár és történész Villányi Szaniszló nyomán úgy véli, hogy a gátak a török korban épültek rizstermesztés céljából. Ám ennek ellentmond a völgy erős lejtése és hűvös éghajlata. A kialakított tavak azonban hosszú évszázadok alatt lepusztultak, így a völgy képe nádassal, sással, fűzfabokrokkal benőtt, gazos, mocsaras területté változott. A hatvanas években kezdődött el az a majd két évtizedig tartó megfeszített munka, amelynek köszönhetően kialakult a mostani táj. december 9-én létrejött szervezet céljai közt szerepelt a horgásztársak életének mozgalmasabbá tétele, felnőtt és ifi tagok ismereteinek bővítése, korszerű horgászmódszerekkel, és tapasztalatokkal, és - a kitűzött célok legfontosabbikaként - egy új horgászhely kialakítása. Tó születik a mocsárból Az Esztergomi Vasas Horgász Egyesület alapítása elválaszthatatlan a búbánat- völgyi tavak felújításától. A Füvessi József vezette egyesület több célpontot is megvizsgált, mígnem eljutottak a legmegfelelőbbig, vagyis Búbánatvölgyig. „A gyári pecásokkal kimentünk a völgybe
