Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)

2007-10-27 / 11. szám

címlapon

Csak az hal meg, akit elfelejtenek

November elején minden évben zarándoklat indul a temetők felé: az élők róják le tiszteletüket az eltávozottak előtt. A gyertyás-virágos megemlékezés több mint ezeréves múltra tekint vissza, de azt is kevesen tudják, hogy november elseje és másodika két egymástól teljesen elkülönülő, bár mára egyre inkább összemosódó emléknap.

Az ünnepek eredete

November 1-je mindenszentek napja a katolikus naptárban. Ekkor, valamint november 2-án, halottak napján a szentekről és az elhunytakról való megemlékezés jegyében mondanak misét a római katolikus templomokban, és több százezren keresik fel a temetőket.

November 1-jén azokról a szentekről emlékeznek meg, akiknek nincs külön emléknapjuk. Az ünnep története egészen a 7. századig nyúlik vissza, amikor Rómában IV. Bonifác pápa a Pantheont az összes vértanú tiszteletére szentelte fel. III. Gergely pápa a 8. században kiállt azért, hogy a vértanúk mellett a kereszténység elismerése után szentté avatottakról is emlékezzenek meg, ezért 732-ben a Szent Péter-bazilika egyik mellékkápolnáját mindenszenteknek, vagyis az egyház szentjeinek ajánlotta. Az ünnepet hivatalosan 835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével ismerte el.