Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-10-20 / 10. szám
helyi história véltár alapos gyűjtő- és kutatómunkájának eredménye is, amely számos érdekes adalékot tesz hozzá a hely történetéhez. Ilyen például az 1981- es keltezésű Művészettörténeti értesítőben megtalált leírás, mely szerint: „Az egykori Gaizler-háztól a Beloiannisz utcáig terjedő telektömb déli felét nyolc, egy- és kétemeletes épületből álló házcsoport foglalja el. 1893 és 1895 között kaszárnyának épült Esztergom „háziezrede", a 26. közös gyalogezred számára". A hatalmas ház tehát katonák, valamint vélhetően lovak és hadifelszerelések otthona volt több évtizeden át. A kaszárnya funkció után az épület 1960-ban változott meg, a magyar szemüvegkeret gyártás ez idő tájt vetette meg lábát a városban. A korra jellemző volt, hogy az üzemet elő- s z ö r montól vásárolta meg ezt a helyet, hogy itt kaszárnyát létesítsen, s mivel az új építmény a Bárány fogadó közelében volt, sokáig Bárány kaszárnyának is nevezték. Ezt támasztja alá a megyei le1957-ben a kanonoki házsor (volt Medicor épülete) déli szárnyán rendezték be. A folytatás aztán a „szocialista tervgazdaság" városstruktúrák iránti érzéketlenségéről tanúskodik, hiszen a város szívének számító főutca mellett lévő Vak Bottyán laktanyába helyezték át a termelést. A szemüvegkeretgyárról az Esztergom évlapjai 1985-ös számában lelt rá a levéltári kutató, a vállalatról György László készített összefoglaló dolgozatot. 45 évvel ezelőtt az esztergomi üzem az addig főként a fővárosban működő konkurensekre több kört ráverve röhelyi bástyájává, az először csak kisebb, 150 főt foglalkoztató üzem 1964-re már olyannyira terjeszkedett, hogy a korábbi laktanya épület B és C szárnyát is megkapta, és így közel 5000 négyzetméteren folyt a termelés. Az eredetileg budapesti székhelyű cég később a székhelyét is ide helyezte, az évről évre emelkedő darabszámok és a fejlesztések pedig jó időre biztosították a könnyűipar ezen ágának helyben maradását - ezen pedig csak a rendszerváltás változtatott. A volt kaszárnyából lett könnyűipari vállalat telephelyéről a 70-es évek elején már 35 országba exportálták a szemüvegkereteket, a folyamatosan növekvő dolgozói létszám miatt pedig Esztergom több pontján építkezések kezdődtek, hogy a vállalat lakásokat, óvodát adhasson a dolgozók számára. Az épületnek a rendszerváltás nem tett jót, hiszen a társadalmi fordulatot követő gazdasági átalakulás utáni megszűnésével a hatalmas komplexum előbb kiürült, majd magántulajdonosok kezébe került, jelenleg pedig különösebb funkció nélkül lezárva várja sorsa beteljesedését. A városi tervek között már többször szereA Simor János utcai gyárra 1970-ben került ki a Granvisus felirat, ekkortól már nagyarányú exportra termelt az esztergomi üzem. György László dolgozata szerint az akkori Zalka Máté utcai épület- együttes főhomlokzatán látható Granvisus felirat és lógó egy pályázat nyertesének alkotása volt. Több mint 30 pályaműből választották ki a Granvisus nevet és emblémát, amely hamar az esztergomi szemüvegkeretek védjegyévé vált. hídlap 21 vid időn belül 70-féle szemüvegtípust készített. Maga az épület- komplexum fokozatosan vált a könnyűipar pelt, hogy ide költözne a híres esztergomi piac, és - mint ahogyan a Hídlap arról korábban beszámolt-jövőre új életet kezdhet a hatalmas épület.
