Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)

2007-10-20 / 10. szám

Esztergom felfedezése, avagy a hely története

Kaszárnya, gyár vagy a jövő piactere?

Pöltl Zoltán

Esztergom belvárosában figyelmes szemmel kószálva számtalan előnyös, és - sajnos - számos kevésbé szerencsés építészeti megoldással találkozhatunk. Az évszázadok során más és más funkcióval bíró belvárosi rész - amely egykor még a várostromok elleni elővédként is szolgált - mára a megváltozott igényekhez alkalmazkodva próbál beolvadni az itt-ott eklektikusnak ható összképbe. Talán a felgyorsult világnak is köszönhetően azonban vannak olyan száz éves épületeink, amelyek még ma is keresik megfelelő funkciójukat.

A

Simor János utcában található egy kétemeletes, hatalmas alapterületű építmény, a volt kaszárnya,

illetve a volt szemüvegkeretgyár épülete, melynek nyugati szárnya átnyúlik a főútra is. Pifkó Péter Esztergomi utcák című könyve szerint,,... az 1900-ban épült kaszárnyaépület helyén korábban több ház állt. 1786-ban Mester Krisztián nyitotta meg ezen a területen a Fehér Bárány vendégfogadót, amelyet 1844-ig tartottak nyitva. Ekkor a város vette meg elemi iskolának. 1849-től postaháznak használták, majd 1850-től városi csendőr és pénzügyőrlaktanya és kaszárnya lett belőle".

A hely szelleme angyalbőrben Úgy tűnik, hogy a hely szelleme „szereti" az uniformisokat, nem lehet véletlen, hogy a feljegyzések szerint itt mindig olyan házak álltak, melyeket szinte kivétel nélkül katonatisztek

vagy magas rangú személyek birtokoltak. A 17. században Johann Nicolaus de Ivóra császári hadnagy, Daróczy Zsig- mond zászlótartó, valamint Fejér János városi jegyző lakták az akkor itt álló házakat, a 18. században FHadik András tábornok, később pedig Salamon János, az érsekség esztergomi uradalmának provizora birtokolta a telket.

A város végül Sala20 hídlap