Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-10-13 / 9. szám
Halételek és hajnalig tartó nótaestek a Kis-Duna-parton Az esztergomi Halászcsárda legendája Pöltl Zoltán Ha volt legendás esztergomi vendéglátóhely, akkor a Prímásszigeten lévő Halászcsárda minden bizonnyal annak számított. A furmányos építészeti megoldásokat felvonultató, a Duna halászkultúráját és a ma már inkább retro-ként emlegetett „szocialista hangulatú, echte ungarische"felütésű vendéglátó- ipart egyaránt megtestesítő„műintézmény" egyedülálló volt a maga nemében. A z épület halászcsárdává alakítását az ötvenes évek elején a városban működő Úszó Falu nevű halász termelőszövetkezet kezdte el szorgalmazni. Az étterem 1953 második felében nyitott meg, az azt megelőző hónapokban a termelőszövetkezet a kezdéshez szükséges engedélyek kikönyöklése miatt számos levelet váltott a különböző hatóságokkal. A kérelmek és elutasítások, módosítások között ugyancsak kordokumentumi értékkel bír egy minisztériumi passzus, melyben Markó János, az akkori Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetője személyesen oktatja ki az Úszó Falu-t, hogy „elbaltázott" italmérési kérelmüket miként kellett volna elkészíteni. „Az italmérési joghoz azonban ital is szükséges. A halászcsárdák italellátása a központi állami készletből az FM-en keresztül történik a tervgazdálkodás keretében. Az elvtársak kérelmére, a megnyitandó csárdájuk részére megterveztük a negyedévi kiutalásokat." Ebből a tervből érdekes adatok sejtetik az 50-es évek fogyasztási korlátáit, a Halász- csárda egy hónapra például 60 liter likőrhöz, 15 hektoliter sörhöz, 30 hektoliter borhoz és 50 kiló szörphöz juthatott hozzá. A csárda 1996-os tűzvészben való pusztulása miatt mára csak a hivatalos levelekből és az egykori működtetők elmondásából következtethetünk az épület belső felosztására. A megyei levéltár ez esetben is segített, a kutatás eredményeként megtudtuk, hogy egy 1953-as Dorogi Járási Tanácsnál írt határozat szerint az épületben egy földszinti nagyterem, söntés, konyha, két kis helyiség, pince és mellékhelyiségek kaptak helyet, a 60-as évek elején pedig kerthelyiség is épült a csárda mellett. A belső térben a halászathoz szükséges eszközök, hálók, varsák, szigonyok, evezőlapát, orsók és egyéb halászeszközök díszítették a falakat. A Bottyán híd tövében található gesztenyefák árnyékában lévő épület nem csak nappal, de este, sőt, egész éjjel nyitva tartott, és a 70-es évekre olyan híres lett, hogy bekerült a korabeli turisztikai könyvekbe, prospektusokba is. A hely nem csak ízletes dunai halételeiről, magyaros vendéglátásáról, de a hosszú évekig itt fellépő Vajda Pál zseniális nótaénekes és zongorista sokszor hajnalig tartó mulatós koncertjeitől vált híressé és feledhetetlenné. A '96-os újságokból tudjuk, hogy a Halászcsárda kigyulladása, leégése szándékos tett következménye volt, a tettes a Halászcsárda három pontján helyezett el egy-egy benzines edényt, és kinyitott egy gázpalackot is. A kiömlő gáz robbanását hallották meg a járókelők, akik értesítették a tűzoltókat, a csárda azonban gyorsan porig égett. A tettes - vagy tettesek - kilétére máig nem derült fény, az üszkös romok eltakarítását követően pedig mára nyoma sem maradt Esztergom egyik legkedveltebb csárdájának. „Úszó Falu" Halász Termelő-szövetkezet hálói a Kis-Dunán hídlap 21
