Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-10-13 / 9. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Kékfestő műhely a Bajcsy-Zsilinszky utcában Esztergom épületeinek egy része nem feltétlenül rendelkezik kiemelkedő múlttal, de a helység történelmét az emlékezet nem is csak a várrészletek, bástyák, paloták kapcsán őrzi, hanem a polgári házak, híres szakmák, neves közösségek és családok oldaláról is megtartja. Ha pedig ezt a megállapítást elfogadjuk, akkor semmi kivetnivalót nem találhatunk az úgynevezett kékfestő műhely épületén, amely egykor egy régen nagy becsben tartott szakma művelőinek nyújtott otthont. Az esztergomi kékfestők históriájának Pöltl Zoltán eredt a nyomába. A Bajcsy-Zsilinszky Endre utca 20. szám alatt, a főút és a Czuczor Gergely utca találkozásánál egy szép kivitelezésű ház áll, melynek míves- sége még most is kiemelkedik a környezetéből, ezt erősíti a bejárati kapu két oldalán egy-egy faszerkezetű, beüvegezett tornác és az eklektikus vakolat is. A házat a források szerint a 19. század második felében húzták fel, a 20. században pedig több átalakításon is átesett a jelenleg csak lakóházként működő építmény. A ház kékfestő műhely funkciójának emlékét ma már csak az északi udvari szárny feletti faszerkezetes szárítópadlás őrzi. A kékfestő műhely története természetesen az esztergomi kékfestő mesterek históriájával függ össze szorosan, akik a XVIII. század második felében jelentek meg a városban. A megyei levéltárnak köszönhetően e ma már „kihalt" szakma és a ház helytörténetének megismertetése Kövecses-Varga Etelka „Esztergomi kékfestők" című dolgozata alapján a legteljesebb. E szerint pedig a Bajcsy-Zsilinszky úton lévő kékre festett ház egykor a Matus család kékfestő műhelye volt. Az épületben működő cégtől kikerült árukat a régi Esztergom, Bars és Hont vármegyék nagyobb vásárain adták el. A kékfestő műhelyt üzemeltető cégről a fent idézett kutatásból tudjuk, hogy bár korábban Esztergom két legnagyobb kékfestő vállalkozása fogott össze, hogy „egyesítse erőit", az 1925-re már itt is érezhető gazdasági világválság miatt ideiglenesen be kellett zárni a kapukat. Az épület ekkoriban már nem műhelyként funkcionált, a Matus család ugyanakkor még viszonteladóként szerepelt a kékfestő szakmában. A ház és a kékfestő műhely a második világháborút követően egy viszonylag rövidebb időre ismét falai közé fogadta a „kékséget", akkor Farkas Jenő, a 19. század óta Esztergomban kékfestéssel foglalkozó Farkas család sarja fogott bele újra a mesterségbe. Farkas Jenő úgy irányíthatta Matusék Bajcsy-Zsilinszky utca műhelyét, hogy korábban apja - Tivadar - mesterének, Matus Gyulának lányát vette el. Az utolsó korszak 1953-ig tartott, az államosítás miatt a házban lévő műhelyekben ezután végleg megszűnt a termelés. A vállalat kékfestéshez használt berendezései többségükben tönkrementek, illetve elkallódtak. Az esztergomi Balassa Bálint Múzeumba ugyanakkor bekerültek azok a mintanyomó dúcok és mintakönyvek, melyeket ebben a kékfestő műhelyben használtak a régi mesterek. A kihalófélben lévő mesterségre ma már a család tulajdonában lévő kordokumentumon kívül csak az egykori műhelynek helyet adó ház tradicionális kék színe és az építmény padlásán lévő szárítótér emlékeztet. A kékfestő-mester házi vagy gyári vásznakat mintázott és indigócsávában festett kékre. A munka fázisai közé tartozott a kifőzés, a szárítás, a mángorlás. Ezután kézi mintával szigetelő festékanyagot nyomtak a kelmére, száradás után pedig indigócsávában kékre festették. A szigetelő massza alatti festetten vászonrészt szárítás és kénsavas-sósavas fürdőben való mosás követte. így a fehér alapszín mintái, virágai előtűntek a kék háttérben a leoldódó massza alól.
