Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-09-22 / 6. szám
életmód Univerzális csodaszer az erős illatú fokhagyma? A bűzlő rózsa áldásos h A fokhagyma az egyik legsokoldalúbban használt növényünk: nemcsak a magyar konyha kedvelt ízesítőszere, hanem sok-sok gyógyhatással bíró élelmiszer, amely több gyógyszer alapanyaga is. Bár koleszterinszint-csökkentő szerepét a legfrissebb kutatások kétségbe vonták, megfázáskor, immunerősítőként, antibiotikum-pótlóként és természetesen levesekbe, főzelékekbe, szószokba és sült húsokhoz használjuk bátrabban a - hát, hogy is mondjuk... - jellegzetes szagú fokhagymát. Gyógyító „rokonok" A latinul allium sativum névre hallgató növény a hagymafélék családjába tartozik. Bár rokonai, a vöröshagyma, a póréhagyma, a metélőhagyma is számos gyógyító tulajdonsággal rendelkeznek, a prímet kétségkívül a „fehérhéjú gerezdes" viszi, mely a sajátos illatát a benne lévő kéntartalmú vegyületeknek köszönheti. A fokhagymát több ezer éve használja orvosságként az emberiség: az első javallat egy i. e. 3000 környékéről származó ékírásos agyagtáblán maradt az utókorra, de tudjuk, hogy az ókori világ Kínától Spanyolországig használta és kedvelte. Egyiptomban különös kultusznak örvendett a fokhagyma, amit mi sem bizonyít jobban annál, minthogy a szomszédos népek „büdös embereknek" nevezték a Nílus-partiakat, de abból is következtethetünk akkori megbecsültségére, hogy öt kilogramm fokhagymáért egy egészséges férfi rabszolgát lehetett vásárolni. Az ókori kultúrák hanyatlása után hosz- szú évszázadokon keresztül bizalmatlanság övezte a fokhagymát, főként az arisztokrácia körében, akik az alacsony származás jelének vélték a hagyma okozta jellegzetes szagot, ezért kerülték, ám a parasztok körében továbbra is népszerű maradt, majd a 17. század óta a gyógynövényekkel kapcsolatos ismeretek terjedésével gyógyszerként kezdte visszanyerni becsületét a felsőbb osztályok körében is. Mit rejt a gerezd? A fokhagyma évelő növény, amelynek gerezdjeit hazánk éghajlati viszonyai között tavasszal és ősszel ültetik ki a földbe. A kihajtó hagymaszár megsárgu- lását követően lehet kihúzni a gumókat, melyeket felfűzve és szá rítva egész évben rendelkezésre álló, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag ételízesítőt és gyógyszert kapunk. A fokhagyma tápanyagtartalma 30 százalék szénhidrát, 5 százalék fehérje és 0,2 százalék zsiradék. Legjellemzőbb ösz- szetevői az illatokért is felelős allicin és allináz nevű kéntartalmú enzimek, emellett ritka aminosavakat, B- és C-vitamint és flavonoidokat tartalmaz. Mire lenne jó, ha mernénk enni? A zúzott, nyers fokhagymából felszabaduló allicin nevű vegyület bomlásából újabb gyógyhatású kénvegyületek keletkeznek, amelyek azonban a hő hatására felbomlanak, tehát főtt ételekben nem fejti ki igazi hatását a növény. Nyersen kellene tehát fogyasztani, ám ez az erős szag miatt a hétköznapi életben, munkahelyen, iskolában legtöbbször kivitelezhetetlen. A fogmosás és a rágógumi csak részmegoldás, hiszen az illat nemcsak a lélegzettel, hanem a bőrön át való kipárolgással is árulkodik„bűnünkről". Pedig baktérium-, vírus- és gombaölő, immunerősí-
