Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-09-22 / 6. szám
A terület szemközti, azaz a tér keleti oldalán ma a GranTours utazási irodának is helyet adó, a 18. század közepén épült sarokház áll, amelyben 1801-től közel két évszázadon keresztül működött a város első gyógyszertára. A szomszédjában magasodó, a 19. század hatvanas éveinek elején épült ház különlegessége a tervező személye, Hild József építész, aki a Takarék- pénztár számára álmodta meg a tér egyik legnagyobb épületét. A Széchenyi tér 19. szám alatti klasszicista épületet Kriszt János építette 1802-ben, mellette pedig az 1766-ban felhúzott, kétszintes barokk épület, a Pozzi-ház magasodik, melynek érdekessége, hogy 1837-ben itt nyilt meg a város első kaszinója. Ezt, valamint a két barokk épületből összenőtt Gróh- házat (Széchenyi 7.) a teret lezáró posta épülete követi, amely 1863-ban, romantikus stílusban épült, és 110 esztendeje működik városi postaként. A Széchenyi tér látképét az elmúlt századokban - ahogyan most is - a városháza, pontosabban annak épülete uralta. Az eredetileg Bottyán János generálisnak épített földszintes épület 1729-ben kapott emeletet, hogy azután 1770-ben egy villámcsapás következtében porrá égjen. Helyére 1773-ben épült fel a mai formában is látható városháza épülete, és akkor már ott állt a mai Szentháromság szoborcsoport elődje, egy kisebb alkotás, melyet a 1710-es pestisjárvány elkerülésért emeltek az esztergomiak. A századok alatt megrongálódott, részben elpusztult szobor helyére 1900-ban került a ma is látható, Kiss György alkotta szoborcsoport. A tér továbbfejlődése a 20. században előbb a világháborúk, majd a Kádár-rezsim „Esztergomot nem szeretem” politikája miatt tört meg. A szocializmus alatt ugyanis a város központjának is kijutott a politikai elit múltat törölni, módosítani kívánó törekvéseiből, az egykori terv pedig szép lassan egy aszfaltozott, olajfoltos, autókkal zsúfolt, jellegtelen területté vált a történelmi épületek gyűrűjében. Újjászületés A hosszú évtizedekig tartó áldatlan állapot után 2006-tól kezdődik a Széchenyi tér újkori történelme. A Hídlap 2006 márciusában megjelent beszámolója szerint „Esztergom turisztikai városközpontjává építik át két év alatt a Széchenyi teret. A téren egy modern városra jellemző funkciók ötvöződnek Esztergom legnemesebb kulturális hagyományaival. A díszburkolaton Esztergom színei és a királyi hálómustrás motívumok is megjelennek, emellett díszkövekkel mutatják be a Szent Lőrinc templom alaprajzának vonalát, a bíróság épülete előtt a városi pecsétről ismert Szennye- palotára oszlop emlékeztet, lábánál az itt vert első magyar pénzek plasztikáival. Lándzsás végű zászlótartók, griffes padok, kandeláberek, különleges fák egészítik ki az összképet. Színvonalas utcabútorok kerülnek az üzletek elé az új ruhába öltözött téren. Jövőre készül el kezében a Szent Koronát tartó Géza fejedelem életnagyságú, trónon ülő bronzszobra, felújítása után visszaállítják eredeti helyére Mária Terézia 1781-ben készült szobrát. Meggyes Tamás polgármester arra számít, hogy a turisztikai-városközponti funkciónak megfelelően a vendéglátás is felvirágzik a Széchenyi téren, az önkormányzati tulajdonú ingatlanok földszintjeit éppen ezért már csak ilyen célra lehet bérbe venni. A beruházás összege több mint egymilliárd forint, ennek finanszírozására Esztergom sikeresen pályázott az EU strukturális alapjaihoz is - a hatszázmilliós támogatást a város saját forrásból egészíti ki”. B hídlap 11
