Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-09-22 / 6. szám
Széchényi tér: hányattatott sors után mit hoz a jövő? Piactérből parkoló, parkolóból dísztér Bukovics Krisztián A megújult Széchenyi tér ha lassan is, de beépül a város vérkeringésébe, és egyre kevesebben emlékeznek a néhány évvel ezelőtti, autókkal zsúfolt, jellegtelen, aszfaltos területre. Tegyük hozzá: a történetnek még koránt sincs vége, hiszen amellett, hogy a tér kétségtelenül Esztergom ékszerdoboza lett, számos, eddig megoldatlan probléma várat még magára. A városvezetés terveiben egy éttermekkel, kávézókkal „benépesített", egyszerre városképbe illő és barátságos tér szerepel, ennek részletei azonban egyelőre még váratnak magukra, csakúgy, mint a téren lakó autótulajdonosok problémáinak kezelése. A Széchenyi tér felújításának ötlete ugyan nem, a kivitelezés alatti és utáni időszak azonban már sokkal inkább megosztotta az esztergomiakat, annak ellenére, hogy a rekonstrukció után vitathatatlanul előnyére változott a belváros képe. Pontosabban visszaváltozott, hiszen a tér évszázados története folyamán mindig központi szerepet játszott a város életében. Kis tértörténelem A ma Széchenyi térként ismert terület eredetileg a középkori, majd a barokk város piactere volt, a körülötte álló, 10 hídlap többségében barokk, illetve klasszicista és romantikus épületet a város legmódosabb kereskedői, polgárai építették. A terület elnevezése folyamatosan változott az idők folyamán, sokáig Fő Piac-ként, majd Szentháromság vagy Városháza térként emlegetik a források, annak ellenére, hogy az 1860-as „keresztelő” óta hivatalosan is Széchenyi István nevét viseli Esztergom főtere. A korábbi elnevezések valószínűleg a téren, illetve körülötte álló épületektől, művészeti alkotásoktól eredeztet- hetőek. Ezekből pedig akad bőven, hiszen a belváros minden porcikája az elmúlt századok nyomát viseli magán: az egykori Kereskedelmi és Iparbank székháza (Széchenyi 26.) alatt, mellett található a középkori királyi város gótikus Szent Lőrinc-templomának hajója, amely alatt nyugszik egy Szent István korabeli román stílusú templom félköríves szentélyének alapfala is. Sorban haladva a következő épület, ma többek között egy kávézónak is helyet adó Kollár-ház, majd a századelőn épült bíróság épülete. Ezt követi az egykor kékfestő műhelynek otthont adó, ma a földszintjén egy pénzintézetnek helyet biztosító, historizáló stílusban épült ház, mellette pedig a tér egyik legifjabb épülete, az 1950-es években felhúzott lakóház áll (utcai frontján, az egykori Korona cukrászdában lehetett a ’80-as években a környék legjobb somlói galuskáját kapni, vasárnap délutánonként pedig még egy bárzongorista is játszott), amely alatt - a többi épülethez hasonlóan - több száz éves történelem „lapul”. A kutatások szerint ugyanis a térnek ezt a részét egykor egy hatalmas palota épülete zárta le, amelyben feltehetően egy darabig a királyi pénzverde is működött. Az ezt követő házak szinte kivétel nélkül a 19. század elején épült földszintes lakóépületek. ESZTERGOM