Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-09-08 / 4. szám
jjft V§*#y" T \ Mozihistória a jegyárak tükrében Esztergomban 1909-ben még csak a Lőrinc • ' ^ * \ utcában lévő Korona Szálló mozija várta i% \ az újfajta szórakozás iránt érdeklődőket. 4? * \ Azon felül, hogy „a hölgyek igen kéretnek JPyBL « í a kalap nélküli megjelenésre"a hirdetmé’ v**í ! nyék a belépőjegyekről is árulkodnak. Az / úgynevezett I. helyért 60 fillért, a II. he- ' jb. * ” ' >|f » lyért 50 et, a III. kategóriáért pedig csupán • Í 30 fillért kellett fizetni. Aki pedig 12 darabos ’ * * jegybérletet váltott, 6 koronából megúszhatta. A 60-as, 70-es években a jegypénztárnál 2 forint 50 fillért kellett legombolni, ennyiért amúgy az esztergomi strandra is bejuthattunk, a moziszékek között előadások előtt ácsingózó árustól pedig kereken 1 forintért vásárolhattunk sósperecet. A filmszínház fennállása alatt sűrű tulajdonos és korszakváltásokat élt meg, a ma embere számára érdekes lehet a húszas évek második felében, a helyi lapban feladott hirdetés, mely szerint:„Október elején gyönyörűen átalakítva igazgatásom alatt, pompás műsorral nyitom meg az 1926-1927-es szezonját a Kultúr MoZgó- színháznak, mint Esztergom legnagyobb, legszebb filmszínházát. Nagy művészi zenekarral, teljesen új és gazdag köntösben indul a Kultúr Mozgószínház és olyan jó műsorokat, olyan fővárosi nívójú vezetést, ötleteket biztosítok Esztergom közönségének, amilyenhez hasonlót vidéki mozi nem nyújt". Ekkoriban egyébként „mozgóképpalotának'' is nevezték a filmszínházat, ami, ha a fenti reklám igazat állít, valóban illett a mozira. Az 1929-es év újabb fordulatot hozott, Kaposi Endre tollából tudjuk, hogy ekkor érkezett meg a városba az első hangosfilm, de olvassuk inkább a korabeli hirdetést: „július 25-én a Kultúr Mozgó az új világcsodát hirdeti. Magyarországon eddig megje lent első éneklő, beszélő és zenélő film, a PHONOFILM, váloga tott csodás programmal, A cár gárdistája, regényes történet, 12 felvonásban". Később az esztergomi mozi különböző alternatív előadások bemutatására is vállalkozik, 1930-ban például hétvégenként a magyar népdalköltészetről szóló film kapcsán élőben lépnek fel a korszak nagy énekes sztárjai, Császár Teri és Kelemen Lajos, őket a mozi szomszédságában működő Központi Kávéház zeneóra, Sovánka Sándor cigányprímás és muzsikusai kísérik. Ezek mellett farsangi műsort és egyéb összejövetelt is szerveztek az épületben a két világháború között, kihasználva a tágas teret. Az 1930-as években már premier moziként funkcionál a Kultúr Mozgó, vagyis a fővárosi filmszínházakkal egy időben vetíti a legújabb alkotásokat, ez az előnye aztán a rendszerváltásig meg is maradt. A filmekkel együtt természetesen fejlődött a mozgóképek reklámja is, a helyi lapok és az oszlopokra kiragasztott plakátok egyre inkább a mozi világát egy- egy képben megformázó illusztrációval próbálták becsalogatni az esztergomiakat egy-egy vetítésre - hasonlóan a mai trendhez. A moziplakát egyszerre kellemesen harsány és színes kultusza érdekes módon pont a rendszerváltást követő években hagyott alább, és ma már egyetlen olyan falragaszt sem láthatunk az utcákon, amelyen filmet reklámoznának. Pedig egy-egy jól sikerült moziplakát kész vizuális élmény volt annak idején, és komoly gyűjtő-klubok is alakultak ennek ápolására... Esztergomban az elmúlt évtizedek során több filmszínház is létezett. A mai 30-as, 40- es generáció tagjai gyerekként még járhattak a Petőfi moziba, a szentgyörgymezői Szabadság moziba, illetve a 70-es években a Bottyán-palota (avagy akkori tanácsháza) udvarán nyaranta berendezésre került kertmoziba. Ezek mellett a 80-as években több klubmozi - a Petőfi Sándor Művelődési Házban és a tanítóképző főiskolán is volt ilyen - is várta a filmrajongókat, a kamaravetítések feléledő kultuszából pedig a Petőfi mozi is kivette a részét, az emeleten található kisebb helyiségben művészfilm sorozatokat láthattak a nézők, abszolút minimális komforfokozattól „kényeztetve"- e cikk írója is többször állt fel a vetítés végeztével százezer apró tűszúrással a lábában, miután a földön kuporgott másfél órát. A „szocialista" évtizedekben aztán a 60-as évektől hígulni kezdett az addig folyamatosan áramló szovjet, illetve KGST országok filmtermése. Talán megbocsátja nekem az olvasó, hogy mégsem szólok elítélően a 70-es évek NDK indián kalandfilmjeiről a legendás Gojko Mitic-csel a főszerepben, (aki a pletykák szerint egyébként damillal érte el a kockás has-effektust, levegőt viszont emiatt néha nem kapott) hiszen a Petőfi moziban ekkoriban- hollywood-i alkotások híján - ez is remek szórakozásnak tűnt a vasárnapi matinékkor. A mozi a 80-as évek vége felé közeledve egyre színvonalasabb produkciókkal várta a közönséget, a rendszerváltás előtti időkig gyakorlatilag a filmes világ legjelentősebb alkotóinak és a szórakoztató filmeket készítők legigényesebbjeinek produkcióval találkozhatott a nagyérdemű. Aztán a 90-es években értelmetlen és szomorú trend vette kezdetét. A Petőfi mozi, ugyan ismét magánkézben működve, mégis egyre nehezebben élt meg, nézői elmaradtak, a video-, illetve a dvd térhódításával és a fővárosi mulitplex mozik népszerűségével egyenes arányban vesztette el jelentőségét. Fennmaradására nem készült koncepció, a nehéz időszak átvészelésére senkinek nem született ötlete Esztergomban. Az öles emberöltőnyi időt megélt ház, ahol a némafilmes korszak legnagyobbjai, a magyar filmművészet számos alkotója, az amerikai és európai mozis tradíciók legismertebb sztárjai jelentek meg esténként a vásznon, immár csupán agyunk vetítőtermében létezik. Ott még duruzsolnak a gépek, rajtuk forognak a tekercsek, melyeken egy csodálatos világot kínáló hely várja mindörökké vendégeit. 1 nphelyi história hídlap 23
